Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés 1904 márczius 3-án, csülöiiökön. 349 sőt többet mondok, még Ugron Gábor képviselő ur is, elkalandoztak a delegáczióban az általuk elfoglalt álláspont daczára oly területre, mely az általam kimutatandó törvényes alapon abszolúte nem tartozbatik a delegáczió elé. Gr. Apponyi Albert: Ez diskurzus volt! Szederkényi Nándor: Nem hallgathattak, ha odadobták a kérdést! . > Polónyi Géza: Több is történt; gr. Apponji; Albert benyújtott egy határozati javaslatot, a mely el is fogadtatott, tehát nemcsak diskurzus volt. Magának az államnyelv felismerésének kérdésében az u. n. ezrednyelvvel és nevelési ügygyei kapcsolatban nyújtott be a t. képviselő ur egy határozati javaslatot, a mely el is fogadtatott. Ennek a határozati javaslatnak természete iránt azonban egyelőre nem vagyok tisztában, mert azt tudom, hogy a delegáczióról szóló törvényes rendelkezések alapján a delegáczió kizárólag a közösiigyek territóriumán belül hozhat határozatokat, — majd kimutatom — de csak olyan határozatokat, a melyek egyúttal nuncziumnak tárgyát kell, hogy képezzék. A . többi ügyviteli kérdés lehet. De a magyar államnyelv kérdése eminenter, akár a nevelésügyről szólok, akár az ezrednyelvről szólok, a mint azt leszek bátor kimutatni, nem ügyviteli kérdés, hanem kizárólag a magyar nemzet törvényhozása elé tartozó olyan kérdés, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) a melyhez sem Pitreich urnak, sem az osztrák delegácziónak, de még a magyar delegácziónak is, semmi, de semmi néven nevezendő köze nincsen. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! JSÍem szeretném, ha annak a félreértésnek esném áldozatul, mintha szemrehányást akarnék ebből csinálni. Ellenkezőleg, az iránt, hogy a jelenlegi tényleges állapottal és helyzettel szemben aünak a határozati javaslatnak elfogadása jelentékeny haladás és egy tiszteletreméltó akczió volt a képviselő ur részéről, ez iránt egy pillanatig sem voltam kétségben és nem akarnám, hogy mások is kétségben legyenek. A mit azonban én áílitok és rögtön kimutatni fogok, az az, hogy még ez a kiválóan kitűnő és jó szándék is olyan talajon termetté meg az ő eredményét, a mely talaj arra illegális volt: az nem tartozott oda a delegáczió elé. XTJgy van! a szélsöbaloldalon.) Most már rátérek a bizonyítás terére, hanem elsősorban sine íra et studio, — mert abszolúte nem szándékozom semmiféle polemikus beszédet mondani, sem az nem czélom, hogy támadjak, akár erre, akár arra bárkit, hanem tisztán az a szándékom, hogy a magyar közjogot a maga teljes épségében ugy állítsam a nemzet elé, a hogy az a törvényekben lefektetve van, — konstatálnom kell a politikai helyzet szempontjából is, hogy ezen vezérleti és vezényleti nyelv kérdésében tulajdonképen hogy állunk ma a pártokkal és hogy állunk a magyar nemzettel. (Halljuk! Halljuk!) Az iránt tisztában vagyunk, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak mindkét árnyalata áll azon, meggyőződésem szerint egyedül helyes, törvényes alapon, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában lefektetett felségjog nem tartalmazza a nyelv felett való rendelkezésnek jogát, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem az tisztán és kizárólag, — még nem is kell, hogy törvényhozási jog legyen — hanem tisztán a nemzeti szuverenitásnak olyan alapfeltétele, a mely nélkül állam és nemzet nem is létezhetik. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek folytán, ha nem lennének, — pedig vannak — pozitív élő törvényeink, a melyek a nemzeti nyelvről rendelkeznek, h'a nem léteznék Deák Ferencznek 1836-ban elmondott beszéde, a mely beszédre gr. Apponyi Albert t. képviselő ur a szabadelvű párt akkori értekezletén, midőn a 9-es bizottság programmja tárgyal tátott, hivatkozott, és a melyben Deák Ferencz az ő kardinális princzipiuma gyanánt állította fel, hogy sem a nemzetiség, sem a nyelv fejlődésének kérdésében a fejedelemnek semmiféle jussa arra, hogy ebben a nemzetet meggátolja, nincsen. Tehát, hogy maga Deák Ferencz vallotta ezen fundamentális elvet; mondom, t. képviselőház, daczára ennek a körülménynek, azt, hogy a hadsereg vezényleti és vezérleti nyelve tisztán és kizárólag csak a magyar nyelv lehet, eddig kizárólag a függetlenségi és 48-as pártnak két árnyalata fogadta el, hirdette és védelmezte. (Közbeszólások a középen.) Most csak a pártokról beszélek. Ezek az urak is tagjai a nemzetnek, Fájdalom, ebben a kérdésben az az egyik baj, hogy megoszlott a politikai nemzet, legalább a törvényhozás termében. És miképen állanak a többi pártok ? Mint legközelebb állót jelzem gróf Apponyi t. képviselő urnak álláspontját és hozzátartozó barátjainak felfogását. Azt hiszem, hűen reprodukálom ezeket. (Ralijuk! EalljuJc!) Itt, t. képviselőház, egy bizonyos fokozatot kell megállapítanom. Hozzáteszem azonban, hogy örvendetes haladást látok, a melyet én tisztelettel üdvözlök. Én ugy tudom a múltból és ugy is konstruálom magamnak a tényeket, hogy az Apponyi Albert t. képviselő ur vezénylete alatt állott nemzeti pártnak a magyar vezérleti és vezényleti nyelv nem volt a programmja. Sőt, a midőn a múltra való hivatkozással, ez a kérdés itt e házban szőnyegre került, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam külön pointirozta, hogy a nemzeti pártnak ez programmja nem volt. Most azután következett, t. képviselőház, egy második stádiuma. A nemzet rétegei akkor, midőn az ujonczfelemelés kérdése napirendre került, megmozdultak ebben a kérdésben, hogy íme 37 év óta egy törvénytelen alapon konfiskálták a magyar nemzetnek nyelvét, tehát azt reklamáljuk és azt követeljük vissza. Akkor, t. képviselőház, egy memorandum adatott be Széll Kálmán miniszterelnök idejében, a mely