Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

346 392. országos älés 190h márczius 3-án, csütörtökön. fiók-parlamentté, kis országgyűléssé nőtte ki magát... Nessi Pál: Czentrál-parlamentté! Polónyi Géza: . . . a melyre nézve maga gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk kénytelen volt — jobb később, mint soha — azt a konfessziót megtenni a nemzet szine előtt, hogy a delegáczió intézménye 37 esztendőn keresztül tényleg a nemzet türelmének próbára tevésével és elnézésével olyan módon kezeltetett, a mely a törvénybe egyenesen beleütközik. (Igaz! Ugy van í a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Felszólalásomnak tulajdonkép eni tárgyát ez, a delegáczió hatáskörének megvilágítása, illetőleg azon túllépések fogják képezni, a melyeket in flagranti konstatálni lehet és konstatálni kell; mielőtt azonban ezekre rátérnék, egy-két kérdést kell még a miniszterelnök úrral tisztába hoznom, a melyek ugyan ezzel szoros összefüggésben nincsenek, de a politikai helyzettel annyira kapcsolatosak, hogy azoknak elintézése nélkül tárgyamat tulajdonképen rendszeresen nem is kezelhetném. (Halljak! Halljuk!) Az egyik dolog, t. képviselőház, az, hogy a pártok közötti viszony a delegácziók elé került, holott, hogy ez oda nem tartozik, talán felesleges magyarázgatnom. A t. delegáczió beszélt obstrukczióról, pártok közti viszonyról, szóval: de rebus omnibus et quibusdam aliis, tulajdonképen csak arról nem beszélt, a mi hatáskörébe tartozik, t. i. a közösügyi költségvetés megállapításának kérdéséről. Ezen viták során a t. miniszterelnök ur azon váddal vagy gyanúsítással szemben,, mint ha ő a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi és 48-as pártnak szövetségét kereste volna és találta volna meg, egy nyilatkozatot tett, a melynek egyik része teljesen meg felel a tényeknek — és ezt a magam részéről csak köszönettel honorálhatom — másik része azonban, melyet mindjárt bátor leszek felolvasni, még kiegészítésekre és magyarázatokra szorul, melyeket e helyről megtenni kötelességemnek tartom. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur következőként nyilatkozott (olvassa): »Soha semmiféle szövetséges társakat a kormány és a szabadelvű párt a függetlenségi párt soraiban nem keresett«. Ez teljesen helyes; hanem folytatólag azt mondja a t. miniszterelnök ur (olvassa): »Midőn a magyar parlamenti helyzet elfajult, egy természetes feladat állott mindazok előtt, a kik komolyan veszik a magyar parlamentarizmus ügyét: az, hogy ezekkel a parlamentarizmussal visszaélő elemekkel szemben a parlamenti rend és az alkotmányos gépezet zavartalan működésének biztositása szempontjából erre a czélra kezet fognak.« Hát, t. képviselőház, a miniszterelnök ur nyilatkozatának ezen második része könnyen arra a félreértésre adhat okot, mintha a függetlenségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezetése alatt álló része a mélyen t. kormányelnök úrral bizonyos parlamenti elemekkel szemben kezet fogott volna, nem tudom én, micsoda parlamenti rendnek a rekonstruálására. Nem szeretném, t. képviselőház, ha akár pro praeterito, akár pro futuro ezen kérdés tekintetében bárkinek a kétely legkisebb nyoma is fennmaradna. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A mi meggyőződésünk szerint mi nem fogtunk kezet senkivel, nem vállalkoztunk semmiféle elemekkel szemben semmiféle szövetséges társi minőségben sem az alkotmányos, sem a parlamentáris rendnek megvédelmezésére; hanem tisztán és világosan az történt, hogy mi meggyőződésünkhöz képest a parlamenti rendkívüli eszközöknek alkalmazását a magunk részéről továbbra helyesnek, czélszerünek nem tartottuk, nem tartjuk ma sem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezen nyilatkozatunkat az ország szine előtt általunk felállított feltételek teljesítésétől tettük függővé. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. képviselőház, ezen korláton túl nekünk senki semmiféle más szándékot nem imputálhat és ne imputáljon, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) annyival kevésbbé egy, a parlamentet foglalkoztató nagy alkotmányjogi kérdésben, a hol a nemzeti vezényleti nyelvért folytatott harczról van szó, mert az nem lehet kérdés tárgya, hogy mi a czélt nemcsak! helyeseljük hanem lelkünknek és hazafiságunknak egész erejével támogatjuk és azt harczolva — de nem rendkívüli eszközökkel — kivívni akarjuk. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Már most, t. ház, lehet, hogy ezen igéretünknek hűséges beváltása, illetőleg a három hónapon túl terjedő rendkívüli eszközökkel folytatott harcz közepette az a tény, hogy mi becsülettel megálltuk az adott Ígéretet, félreértésre adhatott okot; de senkiben se legyen kétely a jövendőben az iránt, hogy a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi és 48-as párt ugy, mint a múltban, a jövőben is el van tökélve a nemzeti nyelvet a törvényadta jogok igénybevételével kivívni és azt a nemzet számára megszerezni. (Általános helyeslés.) T. ház! Erre kezet fogunk mindenkivel, a ki az országban ezen czélúnk elérésében bennünket hazafiasán támogatni kész. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De, t. ház, ennek a kérdésnek egy másik kérdéssel, t. i. a házszabály küszöbön álló revíziójának kérdésével kapcsolatban is van aktualitása. (Halljuk!) Nem szándékozom erre vonatkozólag ma bővebb nyilatkozatokat tenni, azonban minden félreértésnek kizárása okából szíves figyelmébe akarom ajánlani ugy a mélyen t. többségnek, mint a t. miniszterelnök urnak, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak Örökké egyformán, s következetesen hangoztatott álláspontja sohasem volt más, mint az, hogy a mi