Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-390
390. országos ülés \9ök márczius 1-én, kedden. 319 hozás minden idejét és minden munkáját arra fordítsa, (Élénk helyeslés jobb felöl. Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon.) hogy azon égetően szükséges javaslatok intéztessenek el előbb, tehát az indemnitás, a költségvetés és az ujonczmegajánlás kérdése és ha ezek meg lesznek szavazva, akkor igenis módját fogom ejteni annak is, hogy ez a kérdés tárgyaltassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Bátorkodom megjegyezni, hogy azt, hogy a jelentés kinyomattatott, tudomásul veszem, bár sokunknak erről tudomásunk nem volt. A mi azonban az indokolást illeti, bocsánatot kérek, igen t. elnök ur, akkor, a midőn ezen bizottság kiküldetett, a ház és az ország már ex-lexben volt és daczára az ex lexnek, a ház akkor azt határozta, hogy saját tekintélyének és tisztességének megvédése okából ezt fontosabbnak tartja mindennél és ezért rendelte el az ügynek soronkiviili elintézését. A t. elnök ur tehát nem lehet jogosult ezen határozattal szemben uj indokokra hivatkozni, hanem respektálni tartozik a ház határozatát. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) l Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a nélkül, hogy" belemennék azon kérdések tárgyalásába, a melyeket Polónyi Géza t. képviselőtársam itt felemiitett, egész egyszerűen bátor vagyok jelezni azt, hogy a ház, nagyon természetesen, maga határozhat bármikor a munka rendje felől, hogy milyen sorrendben kívánja a tárgyalásra kész ügyeket elintézni. Azt hiszem, hogy most csakugyan mindenekelőtt azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznunk, a melyek az országot mai kivételes helyzetéből a lehető legrövidebb idő alatt kisegítik, és mindaddig, a mig ez meg nem történt, semmiféle más kérdésnek felvetésébe és tárgyalásába bele nem mehetünk. (Helyeslés jobb felől.) Azt hiszem, ebbe annyiral is inkább belenyugodhatunk, mert gondolom, hogy az az egész bizottsági tárgyalás, a mely ezt az annak idején nagy port felvert kérdést a közvélemény előtt csakugyan a kellő világításba helyezhette, olyan eredménynyel végződött, melyből azok is, a kik a legcsekélyebb kétségben lehettek ebben a tekintetben, teljes megnyugvást meríthettek az iránt . . . (Zajos ellenmondások és derültség a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A tekintetben, hogy vesztegetett az a miniszterelnök! (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl. TJgy van! a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Csak az nem látja, a ki vak, vagy nem akarja meglátni! (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök :... mondom, mindenki teljes megnyugvást meríthetett az iránt, hogy itt egy tetőtől talpig igaz férfival szemben egy mindenképen méltatlan vád forgott fenn. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Kubik Béla: Tán a maga részére is fenn akarja tartani ezeket a jogokat? (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!/ Várja a felmentést! Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Miután szólani senki sem kíván és miután az a javaslat, a melyet én a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve tettem, nem kifogásoltatott, tehát ezt a ház határozataként ezennel kijelentem és az ülést bezárom, (Az ülés végződik d. e. 11 óra 5 perezkor.)
