Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

314 38.9. országos ülés 190í január 30-án. szombaton. Parisba küldik a fehérneműjüket mosatni, mert az a babonájuk, hogy Európában sehol sem mosnak és vasalnak oly jól, csak Parisban, pedig a tapasztalat bizonyítja, hogy sokszor a nagy urak szennyesét Budapesten is egészen jól ki lehet mosni. (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Értem a parlamenti vizsgáló-bizottságot, De hivatkozom még egy példára. A magyar király a vizét is Bécsből hozatja, a húst is Bécsből hozatja. Szóval, ilyen igen nagy urak. a kik nagy czinllistát kapnak a nemzettől, azok is gondolnak ily babonákra, hogy semmi sem jó, a mi itt van, csak a külföldi jó. Gajáry Géza: Váczon veszik be mindig a vizet a vonatra! Rákosi Viktor: A masinának, de nem a királynak. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gajáry Géza: Viccznek jó! Rákosi Viktor: Az érsekújvári képviselőtől azt hallottam, hogy ott veszik fel a vizet. Gajáry Géza: Ott a masinának! Rákosi Viktor: Ez a lokálpatriotizmusra tartozik. Nagy tűzzel hirdetjük a magyar ipar pártolását és ebben a tekintetben oly aprólékos részletekre is kiterjeszkedünk, mint pl. a gyufára. Ott van az Einke- gyufa. Igen sokszor hallottam, hogy mosolyognak a fölött, hogy a hazafiságot ily aprólékos dolgokra is átviszik, pedig ezzel nevetségessé teszszük. Csakugyan nevetséges, ha krajczárokban hazafiasak vagyunk, de ha milliókról van szó, azokat a külföldre viszszük. Egész csomó színházat Magyarországon, tőzagyökeres magyar városokban Kecskeméten, sőt Szegeden, Budapesten a Népszínházát, a Vigszinházat, mind Fellner és Helmer építették, és így keletkezett a babona, hogy AusztriaMagyarországon más színházat épiteni nem tud, mint Fellner és Helmer. Kultúra és nyelv tekintetében Németország sokkal közelebb áll Ausztriához és Bécshez, mint hozzánk,' és a Helmer és Fellner czégnek Németországban abszolúte nincs oly tekintélye mint pl. Magyarországon, Sőt tovább megyek: a csehek, a kiktől nemzeti érzés tekintetében tanulhatunk, Prágában is, Pilsenben is cseh színházat építettek és mindkettőt cseh ember készítette. Bennük nem volt meg a babona, a mi bennünk, hogy csak ez a czég tud épiteni. Tulajdonképen nem is kellene argumentálnom, hogy nemzeti kultúra és mngyar önérzet szempontjából mily fontos, hogy a magunk emberei építsenek nekünk színházakat. Hiszen ha sohasem bizzuk meg a mi embereinket ily feladatokkal, sohasem fognak magyar színházat épiteni, akkor száz év múlva is ott leszünk, hogy a Fellner és Helmer czég dédunokái fogják épiteni Magyarországon a színházakat. Ha azonban megbízzuk őket, akkor majd meg fogják tanulni. Az a szerencsém, hogy argumentáczió tekintetében nekem abszolúte nem kell magamat megerőltetnem, mert roppant tekintélyekre hivatkozhatom, többek közt az imént említett testületekre, továbbá Hieronymi t. miniszter úrra. Azért remélem, hogy az én felfogásom talán helyet fog találni a kabinetben is, mert Hieronymi olyan ember, a ki meggyőződéseit cs régibb nézeteit nem tekinti felső kabátnak, melyet az ember az előszobában hagy, ha a miniszteri szobába lép. Hieronymi a mérnök- és építészegyletnek 1901. január 13-dikán tartott ülésében, mikor a Nemzeti Színháznak idegen által való építéséről volt szó, a következőket mondta (olvassa): »Mikor az egész nemzetet áthatja a magyar munka és a magyar ipar érvényesítésének kérdése, akkor kétszeres a sértés, melyet ez a terv a magyar műszaki karon elkövet. Ma már nem szűkölködünk ilyen szellemi erőkben, a kiket a külföld elismerése is versenyképeseknek tart. Mindent meg kell mozgatni, hogy ez a terv meghiúsuljon.« Ugyanez áll a kolozsvári nemzeti színházra is. Kolozsvár különben is exponált hely, nemcsak magyar egyetemi város. Ttt van Kolozsvár város képviselője, s nagyon örvendek, hogy legalább ő vesz tudomást erről a dologról. B. Feilitzsch Arthur: Pászt vettem az ankéten is! Rákosi Viktor: Hazafias érzéseiről mindig ismert volt a város és ő jobban tudja, mint én, hogy az egy exponált hely, a szász és román nemzetiségek ifjai odamennek egyaránt tanulni, s ilyen helyeken, a hol különböző nemzetiségek, bár egy hazának gyermekei, egymással érintkeznek, ilyen szegénységi bizonyítványt nem szabad kiállítani a magyar építészek számára. Mindezek folytán ajánlom a miniszterelnök ur figyelmébe az építészek szövetségének és a magyar mérnök- és építész-egylet küldöttségének memorandumait, a melyek sokkal szakszerűbben elmondják, hogy miért lehetetlen ez a dolog, mint én, és felhívom ezen kérdésnek szeretettel és magyar szempontból való tárgyalására báró Feilitzsch Arthur képviselő urat is, és mindazokat, a kik — Hegedüs Sándor sajnálatomra nincs jelen — kolozsvári képviselőségünk révén talán hatékonyabban fel tudnak szólalni e dologban. Én részemről szégyenletes dolognak tartom, hogy kis dologban mindig a magunk érdekeit ápoljuk, de mikor nagy dolgokról van szó, mindig külföldre hurczoljuk a pénzt. Bécsben legközelebb hozzáfognak a Militär-Geografisches Insíitut és a Konsular-Akademie építéséhez. Mindkettő milliókba kerülő óriási palota, közös költségen épitik fel a quóta arányában, de magyar építész, magyar mérnök és iparos egy krajezárban sem fog abból részesülni, pedig illenék, hogy a quóta arányában magyarok is vegyenek ott részt. Mi egy tisztán magyar kulturális intézménynél, mert azt mondjuk, hogy a magyar nem ért hozzá, hogy a