Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

389. országos ülés 190b azok az elvei, a melyeket hirdetett, semmiféle többséggel nem birtak addig, mig ő ott ült a párttagság homályában és addig nem birt volna magának többséget szerezni arra a nagy erőmérkőzésre és fenyegetésre, a melyet most nagy tapsok között hirdet. Ezt csak akkor birta elérni, a mikor már jött a megbízatásnak jelvényeivel, a hatalomnak attribútumaival, hogy ő rendelkezik a mandátumok, állások, hatalmak felett. A mióta itt ezek a tárgyalások folynak, talán arról tárgyaltak-e a folyosókon, hogy ezek az engedmények milyen értékűek, és az egyes kotteriák, midőn összedugták fejüket, talán azt kutatták-e, hogy mi lesz a magyar tisztek visszahelyezésével, vagy ezzel, vagy amazzal? Nem, hanem kotteriák keletkeztek, a melyek viszálykodtak a felett, hogy az egyes főispáni vagy egyéb hatalmi állások miképen fognak betöltetni. (TJgy van! ügy van! bal felől) Hiszen régebbi időben legalább megvárták, mig egy ilyen nemzeti küzdelem le lesz verve és azután osztották ki a hatalmi állásokat. Ma már nyilt szinen, mielőtt a küzdelem véget ért volna, mielőtt ez a leszerelés keresztülment volna, itt, olyan osztozkodásnak, pocsékolásnak, harácsolásnak tanúi voltunk, a mely mindenkinek a lelkületét méltán töltötte el visszatetszéssel. (Helyeslések a szélsobaloldalon.) B. Kaas ivor: Krístóffy már benne van a hivatalos lapban? Elnök: Kérem Kaas Ivor képviselő urat, ne méltóztassék társalogni. Holló Lajos: T. képviselőház ! Ezen küzdelemnek a mai letörésére már olyan eszközöket is használnak, a melyeket az eddigi kormányrendszerekben nem láttunk és a melyeket t. képviselőtársaim ezen oldalról már eléggé visszautasítottak. A vádaskodást, a rágalmazást, a gyanúsítást. Ezen küzdelmet itt a klerikálizmus és a felekezetiség szempontjából becsülik meg és mérlegelik. Ez sem uj dolog, t. képviselőház, ennek sem talán egyedül ott vannak a szülő okai. Ez a rendszer is régi. Az a példa, a melyet az előbb, kétszáz évvel ezelőtti történelmünknek egy lapjáról vettem, ugyanezt mutatja már. A mikor a Rákóczi-féle küzdelem megindult, akkor az udvar kiküldte Okolicsányi Pált, egy előkelő érzelmű protestánst, a ki odament Rákóczi udvarába és az országgyűlésre s azzal akarta eltántorítani a protestáns embereket, hogy ime: Rákóczi és összes főbb emberei mind katholikusok, csak nem fogjátok ezt a katholikus irányzatot és uralmat követni. Hát ez a felekezetiségi szétvonás is régi rendszer, a mely mindig dolgozott és küzdött. És ne tessék azt hinni, hogy ezzel mi mint ismeretlen tényezővel állunk szemben. A históriai múlton okulva, ezzel mindig számolnunk kell, hogy a mint a nemzeti küzdelem már a sikerek felé halad — mert addig nem bántják, — de a mint a sikernek lehetőségei és reményei feltűnnek, rögtön ezen eszközöket veszik elő. január 30-án, szombaton. 309 Itt is, t. I képviselőház, ezen küzdelemben, a mint a helyzet kialakulását láttuk, megmondhatja minden elfogulatlanul gondolkozó ember, hogy ugy a függetlenségi, mint a más pártról harczolók is minden elfogultság és minden mellékes tekintet nélkül küzdöttünk és a t. néppárt, a melynek tagjai elejétől fogva végig megkapták azt a szabadságot, hogy pártállásukra való tekintet nélkül szóval és munkával egész erejükkel belemehessenek ebbe a küzdelembe, ez az antiliberálisnak nevezett párt nem tartotta szükségesnek a szólásszabadság korlátozását. Megengedte saját pártfeleinek azt, hogy a harczhoz hozzászóljanak és erejükhöz képest lankadatlanul és kitartással ott látjuk őket most is végig a küzdelemben. Es akkor annál sajnálatosabb állapot a mai helyzet, hogy épen azok a függetlenségi párti elvtársak, a kik mindig a liberalizmusnak, a szólásszabadságnak voltak hivei, azok saját pártfeleiktől a szólásszabadságnak jogát is, nem mondom, hogy elvették, éltek is azzal többen, de mégis korlátozni akarják, a midőn egyeseket ha nem is hivatalosan, de visszatartanak a felszólalástól, íme, a klerikálisnak nevezett párt megengedi a maga tagjainak a küzdelmet, a liberalizmus nagy irányzatát követett párt pedig a nemzeti küzdelemből ki akarja vonni a maga tagjait. (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Es a midőn ezt a küzdelmet folytattuk, láttuk azt, a mit Rakovszky István tett, hogy feláll itt a ház színe előtt és azt mondja: én a 67-es alapon állok és belátom azt, hogy ezen helyzetnek megítélésében tévedtem, mert a 67-iki törvényeknek és alaprendelkezéseknek csak a nemzetre nézve terhes részei lettek az életben keresztülvive, azok azonban, a melyek jogot állapítanak meg, a melyek a paritást és egyenjogúságot állapították meg, azok a közös ügyek egyik részében sem mentek teljesedésbe; én tehát itt állok, mint férfiú és kijelentem, hogy ezen küzdelemben most is és később is következetesen részt fogok, venni, és ezért az egész párt mertapsolta. És akkor, midőn én látom, hogy ezen kialakulások folytán, a melyekben megengedem, hogy egyiknél-másiknál belejátszik talán a gróf Tisza István ur személye vagy politikája iránti bizalmatlanság is, a melynek bele nem játszása az ellenzéknél egyáltalában nem is volna érthető, de midőn én, mint küzdő fél, azt látom, hogy küzdelmemben segítséget nyertem olyan pártrészeknek előtérbe vonulása által, a melyek a küzdelemből eddig kivonták magukat, a következtetés nem az, hogy miután segítség érkezett, hordjuk el irhánkat a csatatérről, hanem örüljünk annak a, segítségnek, a mely jön. (Helyeslés balfelöl.) És ha hihettük azt, hogy mi győzni fogunk, hihettük- e máskép, minthogy mi a magunk kisebbségében akként győzünk, hogy meg fogunk álláspontunknak nyerni más pártálláson lévő egyéneket, hogy megbomlanak a szabadelvű párt sorai, hogy