Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

január 30-án, szombaton. 293 389. országos ülés iyO&\ gyár politikusoktól hallani, hogy ő ennek a nemzetnek a tagja, és pedig a feje. hogy annak kell lennie, hogy ő az első magyar ember, és ezt minden politikus itt is, ott is, minden alkalommal és mindig a közjognak alapján, ennek az alaptételnek megfelelőleg fogja emlegetni: lehetetlenség, hogy ennek hatása ne legyen. Ebben is, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. Ez az a pont, a mely ponton mindnyájan megegyezünk, és ha ebből indulunk ki és mindennap egy kis lépéssel előre haladunk a mi uralkodóházunk szivéhez, akkor, azt hiszem, lehetetlenség, hogy ez át ne alakuljon, hogy akkor Bismarcknak az a jövendölése, a melyet ő talán máskép gondolt, be ne következzék, mert hisz az be fog következni így is, ugy is, hogy ennek a kettős monarchiának súlypontja okvetlenül ide fog áthelyeződni. De ha ezen a ponton megegyezünk, akkor lehetetlenség, hogy abban a pillanatban ne tudjunk magunk között megállapodni a nagy kérdésekben. De akkor először rendet kell csinálnunk magunk között, akkor ki kell küszöbölni azt, hogy egymást, nem tudom minek nevezzük, hogy az, a ki itt ál), (a baloldalra mutál) spekuláns, a ki ott áll, (a jobboldalra mutat) nem tudom micsoda, a ki ide csatlakozik (a baloldalra mutat), az reakcziónárius stb. Bocsánatot kérek, ilyen körülmények között egymást becsületesen megérteni nem fogjuk. De most, hogy tételemet bebizonyítsam, kénytelen vagyok még a pártalakulásokra is áttérni. Röviden bár, de ismétlésekbe kell bocsátkoznom, nem tehetek mást. Nézetem szerint — és ne tessék ezt zokon venni a függetlenségi párt részéről — bajainknak tulajdonképeni kardinális oka az, hogy a függetlenségi párt azt mondja magáról, hogy nem vagyok kormányképes, nem is akarok kormányképes lenni. Ez az alkotmányosság mérlegének egyik serpenyőjét, nagyon természetes, mindig a levegőben tartja, a másik azonban oda tapad a földhöz és legalább 36 év óta nem sikerült még csak billenésbe sem hozni a mérleget. Első orvoslása a helyzetnek az, hogy uj pártalakulás keletkezzék, a mely, hogy röviden fejezzem ki magamat, a függetlenségi párt vezérének kezében van. (Halljuk! Halljuk!) Legyen ő olyan bölcs politikus, mint 1875-ben Tisza Kálmán volt. (Derültség és mozgás a szélsőbáloldalon. Folytonos zaj és közbeszólások. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán 15 évi kormányzata kifelé feltétlenül az országnak olyan ponderáns helyzetet teremtett, a mely nemzetközileg feltétlenül érvényesült. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Nemzetközileg mondom; meglehet, hogy voltak kormányzatának előnyei és hátrányai a beléletben, ezzel a kérdéssel most foglalkozni nem akarok, annyi azonban bizonyos, hogy ha a függetlenségi párt t. vezérének volna annyi bátorsága, és az 6 bihari pontjait szegre akasztaná ... (Nagy derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a néppárton.) Bocsánatot kérek, én nem tudom magamat jobban kifejezni, mert nem akarok sokáig beszélni, a leghelyesebb tehát és a legjobban igy fejezem ki azt, a mit mondani akarok és talán igy is értik meg legjobban. (Halljuk! Halljuk!) Ha ez megtörténnék, t. képviselőház, akkor, meg vagyok róla győződve, hogy egy kormányképes nagy ellenzék jönne létre, a mely ennek az országnak nagy hasznára lehetne és valószínűleg megszűnnének azok a töredékek, a melyek ma igazán csak tengetik az életüket. Igaz, hogy ezen töredékek egyike képvisel egy olyan irányzatot, a mely az én szempontomból, mert kimondott felekezeti irányzat, nem helyes. (Ellenmondások és zaj a néppárton. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Ránk fogják a szabadkőművesek és a kormánypárt! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Smialovszky Valér: Bocsánatot kérek, én igazán nem akarok senkit sem megsérteni. Buzáth Ferencz: Ez nem sértés! Smialovszky Valér: Akkor nevessék a kijelentéseimet zajongással fogadni. Én igazságos akarok lenni és igazán nem akarok sérteni, (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) távol legyen ez tőlem! (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Egy időben ellenfelek voltunk ugyan, a mikor a kegyszerekkel méltóztattak visszaélni a választásoknál. (Mozgás és felkiáltások a néppárton: Hol?) Gajáry Géza: Most is azt teszik! (Folytonos zaj és közbeszólások.) Rákosi Viktor: Gyerünk tovább a békés kibontakozás utján. (Derültség a szélsobaloldalon. Folytonos zaj a néppárton és a jobboldalon.) Bontakozzunk! (Zaj. Elnök csenget.) Gajáry Géza: Hadd béküljenek! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Rákosi Viktor: Hagyják a béke magányos vándorát! (Derültség a néppárton és a szélsobaloldalon.) A magántudóst! (Derültség.) Smialovszky Valér: T. képviselőház! Egész tárgyilagosan foglalkozom a kérdéssel . . . (Folytonos zaj.) Rákosi Viktor: Összeveszés lesz ebből a békéből! (Halljuk! Halljuk!) Smialovszky Valér: De ezek a kérdések ma abszolúte nem szerepelnek, ennél a kérdésnél tekintetbe nem jöhetnek. Teljesen tiszta a helyzet, tehát ez akadálya abszolúte nem lehet a kibontakozásnak. Da ha már erre tereltek rá, méltóztassanak megengedni, hogy pár perczig ennél a kérdésnél maradjak. Hogyha a tisztelt néppárt tagadja, hogy hitfelekezeti alapon szervezkedett, én legjobban örvendek, a ki azt mondja, hogy hitfelekezeti kérdés el ne válaszszon minket. De épen az a baj, hogy e téren épen a hitfelekezeti kérdések a mérvadók. (El-