Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

276 388. országos ülés 190í január 29-én, pénteken. nekünk sem! (Egy hang a jobboldalon: A köz­vélemény nincsen önökkel!) Gr. Batthyány Tivadar: Ha azonban, t. ház, beállana az az eset, hogy a minisztérium a maga katonai programmját teljes mértékben nem realizálhatja, ha kitűnnék a delegáczió tárgya­lásai során az, hogy ezen redukált katonai programmnak csak egy része fog végrehajtatni, vagy hogy ez a katonai programm nem ugy fog végrehajtatni, a mint azt az egész magy ar köz­vélemény óhajtja és szükségesnek tartja: akkor, t. ház — szerintem — be fog állani az, a mitől a miniszterelnök ur óvni akarta az országot, a konfiktus, vagyis az a helyzet, a mely a parla­mentáris rend és az ország érdekében épen nem kívánatos. Meg vagyok győződve, t. képviselőház, — ha nem is állunk teljesen egy politikai állás­ponton a miniszterelnök úrral, bizom ebben — hogy ha a miniszterelnök még ezt a redukált programmot sem képes megvalósítani az egész vonalon, ő el fogja hagyni a helyét, — politi­kailag másként ez nem is lehet — el fogja hagyni helyét azért, mert kevesebbet akarnának adni, mint a mennyi Ígérve ós kilátásba helyezve lett. És ily körülmények közt szeretném látni azt, a ki a miniszterelnöki széket ezen kevesebb programmal elfoglalni merné. (Helyeslés a kö­zépen és a baloldalon.) Hát, t. ház, idáig jutottam fejtegetéseim során; most leszek bátor lehetőleg röviden fel­tárni a kibontakozás útját és módjait, ugy, a mint azt én egyéni véleményem és meggyőződé­sem szerint lehetőnek tartom. (Halljuk! Hall­juk ! a jobb- és a baloldalon.) Előbb azonban kénytelen vagyok a kibontakozás azon módjait is röviden taglalni, a melyeket mint a t. kor­mánypárt köréből származókat a sajtó utján és egyéb utón ismerünk. Én a magam részéről nagy örömmel hallottam a miniszterelnök ur tegnapi felszólalásának egy passzusát, a melyre mai felszólalása végén önérzettel hivatkozott és a mely akként szólt, hogy a midőn ő erősebb eszközöket hangoztat, akkor szigorúan alkot­mányos, szigorúan törvényes keretben kivan mozogni. Én ennek igen nagyon örülök, mert, ha a szavakat a tettek fedezni fogják, a miben nem szabad kételkednem, akkor én ezáltal Magyarországnak igen nagymérvű megrázkód­tatását látom elhárítva. Kénytelen vagyok itt egéaz röviden az 1848: IV. törvényczikk 10. §-ára utalni, a mely törvényczikk — tehát szentesitett törvény — utasítja a parlament két házát, hogy a maga házszabályait megalkossa és utasítja elnökeit, hogy ezen házszabályokat szigorúan megtartsák, tehát se könnyítések, se erőszakos magyarázatok által félre ne magyarázzák; azok­kal se vissza ne éljenek, se azt meg ne enged­jék, hogy azokkal bárki visszaéljen. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Minők lehetnek tehát azon erősebb es^kö­zök, a melyekkel a t. kormány az obstrukcziót leküzdheti? (Halljuk!) Olvastam a sajtóban többféle tervre vonatkozó közleményeket; emle­gettek valami Kardorff-féle dolgot; hogy állítólag valami napirendi inditványnyal rövidebb át­meneti időre akarnák a házszabályokat módo­sítani, és ezen átmeneti időben a törvényjavas­latok elfogadását rövidesen keresztülvinni. Ha ez a házszabályok keretében történik, ugy semmi kifogásom sincs ellene. De én azt hiszem, hogy a mai házszabályoknak a törvény betűje szerinti szigorú megtartása mellett az ilyesmit keresztül­vinni és ezzel az obstrukcziót letörni nem lehet. (Halljuk! Halljuk!) Ha pedig túlmenne a t. többség a ház­szabályoknak keretén és, mondjuk, nem. erőszak­kal, de egy erőszakos magyarázattal igyekeznék czélt érni, ugy nekem ez ellen a legnagyobb mérvű aggályaim vannak, mert a mint ezen, mondjuk, erőszakos magyarázat alapján hozott határozatok folytán kerülne szentesítés alá egy törvényjavaslat: az ilyen törvényjavaslat legali­tását a közvélemény mindenesetre kétségbe­vonhatja és vitássá teheti. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Ez már egymagában nagy hiba, de ennek az eljárásnak még nagyobb baja az lenne, hogy szentesítés alá kerülvén az így hozott törvényjavaslat, a király sérthetetlen és szent sze­mélye is bevonattatnék ezen vitába; bevonattat­nék ugy, hogy eljárásának teljesen szigorú törvényessége diskutiáltatnék. Azt, hogy ide­kerüljön az ország, hogy a király működésének törvényessége felett csak diskusszió is állhasson elő, én a magam részéről feltétlenül, minden körülménye^ között, mindenáron perhorreszkálom. (Helyeslés a középen és balfélöl.) Ugyanigy vagyunk az ex-lexben való fel­oszlatással is, a mely szintén a kibontakozásnak ultima ratiójaként állíttatik fel. Én teljesen értem, helyeslem is, ha egy kormány, mely az előző kormányok programmjától némileg eltérő programmal lép a törvényhozás elé, ha ezen kormány a maga álláspontja és & maga pro­grammja approbácziója végett a nemzet elé áll. Én ezt helyeslem és méltánylom, ha a t. kor­mány erre az útra akar térni, de természetesen történjék ez olyan időben és olyan formában, a midőn az országra való appellálás törvényességé­hez kétség nem férhet. (Ugy van! balfélöl.) A miniszterelnök ur egy izben itt kijelentette, hogy az ő meggyőződése szerint ex-lexben tör­vényesen lehet feloszlatni a házat, mások azt mondják, szintén nagytekintélyű férfiak, hogy az ő meggyőződésük szerint ex-lexben nem lehet a házat feloszlatni. A közvélemény tel­jesen megoszlott e téren jobbra-balra, sőt még nem is pártkötelékek szerint, mert minden oldalról hallottunk ilyen és amolyan felfogást is. De tovább megyek. Mióta ezt a kérdést fel­vetették, már egész irodalma keletkezett, brosú­rák jelentek meg erről, szakfolyóiratokban tár­gyalták azt kiváló kapaczitások, ha már most egy ilyen vitásnak tartott kérdésben provokál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom