Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

378. országos ülés 19UÍ január 18-án, hétfőn. 21 melynek említése után azt mondja a miniszter ur, a mint különben ezt már többen is felemlítették, hogy »az osztrák-magyar hadsereg néphadsereg, de sem német, sem magyar, sem cseh, sem lengyel stb. hadsereg, hanem az összes nemzetek közös hadserege, a melyben kell, hogy mindnyájan egyformán védelemre találjanak, Erre tanított bennünket a hagyomány, a melyet a katonai szolgálati szabályzat hirdet.« A mint ebből a rövid czitätumból méltóztatnak látni, a hadügyminiszter ur hivatkozik előadásának indokolása és a hadsereg álláspontjának megvédelmezése végett a hadsereg hagyományaira, a hadsereg szolgálati szabályzatára, továbbá a hadsereg szellemére és történetére. Én ugy találom, hogy a t. hadügyminiszter ur eltévesztette azt a két alapot, a melylyel beszédét megindokolni kívánta és a melylyel a magyar közjogot úgyszólván elsikkasztani akarta. A hadseregnek a magyar történet és a magyar nemzeti felfogás szerint nagyon dicstelenek a hagyományai, valamint a szolgálati szabályzat egyenesen tagadása a magyar közjognak, a mint • arra később rá fogok térni. A magyar történet a hadsereg hagyományai szempontjából, a melyről tudjuk, hogy az szájról-szájra menő történet, Lobkowitzokról, Caraffákról és Caprarákról emlékezik meg, és hasonlókép tartalmazza Strassaldonak, Heisternek,Windiscíigraetznek, Haynaunak, Jellasichnak, Hentzinek stb. a történetét, a kikről pedig a magyar történet megállapítja, hogy ezek, valamint igen sok más, a kik kisebb szerepet vittek, a magyar nemzeti szabadságnak és alkotmányosságnak leigázására mindig kész eszközök voltak. Én ugy tartom és ugy látom, — sajnálom, hogy konstatálnom kell — hogy a mai hadvezetőség, ügy Beck, mint Pitreich generális urak, hasonlókép hajlandók eszközül szolgálni a magyar nemzeti szabadság és a magyar alkotmányosság leigázására, mert azok a cselekedetek, melyek ismeretesek, azok a beszédek, melyeket olvasunk és hallunk, mind bizonyítják, hogy ők sem sokkal különbek azoknál, a kiket a magyar történelem meglehetős gyászos emlékkel övez. A hagyományos szellemre hivatkozott a t. hadügyminiszter ur, holott mindenki előtt ismeretes, hogy ez a hagyomány a hadsereg német nyelvében összpontosul, hogy ez a hagyomány erkölcseiben kegyetlen, a mint épen voltam bátor és leszek bátor később is felemlíteni, hogy ez hazafiságában, ha ugyan erről lehet beszélni, osztrák és császári, a maga fegyelmében pedig szabadságellenes. A miniszter ur tehát nem helyesen tette alapjául a beszédnek a katonai hagyományokat, mert ezek a magyar államisággal, a magyar társadalomnak egységével, a magyar czivilizáczióval, általában a magyarsággal ellentétben állanak. A hadseregnek szellemét és annak hagyományait a germanizáczió képezi és pedig közel 150 esztendő óta. Ez a hadsereg hazátlan, mert felhasználható a dinasztiának bármelyik népe ellen ; mutatja ezt 1848, a mikor azt ellenünk lehetett felhasználni. Ez a hadsereg a magyar állam alkotmányát semmibe sem veszi, és azt hiszem, hogy ha esetleg egy más alkotmány nem tetszenék az uralkodó családnak, ez a hadsereg arra is hajlandó volna, hogy ezt a más alkotmányt se vegye semmibe. Hajlandó ez a hadsereg és annak hagyománya és szelleme a nyilt erőszakot pártfogolni és pártfogolni az alattomos ármányt, a mint ez kitetszik a közös hadügyminiszter legutóbbi beszédéből, a mely tényleg ármánykodás Magyarország közjoga ellen. Ez a hadsereg, t. ház, gyűlöli a magyarságot . . . Ugron Gábor: Ez igaz! Várady Károly: ... a minek egyik különös bizonyítéka az a furfang, a melylyel a magyar honvédséget különösen letörni igyekszik, a mikor a vezérkari tiszteket onnan kiszorítják és a mikor a legfőbb hadvezetőségben olyannak nem engednek helyet, magasabb helyre fel nem engedik, a ki esetleg magyar érzelmeiről tett tanúságot. De ha a történelemnek lapjait megnézzük a katonaság szempontjából, tele van a magyar történelem — ugy a közönséges, mint a politikai gonosztevőkre vonatkozólag — a katonaság által elrendelt statáriumokkal, ostromállapotokkal, golyóval, hóhérpallossal, akasztófával, tömlöczbe vetéssel, nehéz bilincsekkel, faggató eszközökkel, sőt a nők megbecstelenitésével, a mint példa erre, a mi egy Nádasdy feleségével történt, a kit, fájdalom, nyilvánosan megbecstelenitettek. Telve van, t. ház, a történelem — ezen hadsereg szellemét illetőleg — a magyar családok békéjének feldulásával. Mindezekre, t. ház, hozhatnék fel részletes bizonyítékokat. Felnyithatnám a magyar történelem lapjait, de nem kívánom tenni ezt ezúttal, nem fárasztom a házat egyes esetek felsorolásával, csak konstatálni akarom, hogy a hadügyminiszter igen, de igen rossz, helytelen alapon vetette meg beszédjét, a mikor a hadseregnek hagyományaira hivatkozott, mert ezen hadsereg hagyományával szemben ugy a magyar történelem, mint a magyar nemzet a leghangosabban tiltakozik. (Helyeslései', a szélsöbaloldalon.) Jó lesz tehát, t. képviselőház, ha a hadügyminiszter ur a jövőben nem" büszkélkedik ezekkel a hagyományokkal, mert a mikor csak előlép azokkal, mindenkor a szemébe fogjuk vágni a történelemnek igazságait, azokat, a melyeket a magyar történelem ezen hadsereg hagyományairól tartalmaz. Hivatkozott a hadügyminiszter ur a katonai szolgálati szabályzatra is. Nem helyesen hivatkozott arra sem, mert az a szolgálati szabályzat részben megérttette volna vele, hogy, bár helytelenül, német nyelven, mégis bizonyos kinyomatát tartalmazza annak, hogy itt tulajdonképen két állam van; és így a szolgálati szabályzat szempontjából sem volt helyes a miniszter urnak a beszéde. Ez a szolgálati szabályzat, az igaz, hogy az általunk is perhorreskált és helytelen-