Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés Í90Í január 28-án, csütörtökön. 257 ország magyar lesz, Ausztria szétbomlik a maga nemzetiségi elemeire, szóval nem tud megélni a maga lábán akkor, hogyha Magyarország is a maga lábán jár. Én sehol a történelemben példát nem tudok arra, hogy egy nemzet fiai azt tanítsák, hogy ők szegények akarnak maradni, nem akarnak nemzet lenni csak azért, hogy a másik állam éljen meg, a mely nem is nemzet, csak egy összetákolt gépezet, a mely soha hálás, soha jó, soha Magyarország iránt jószivü nem volt, hanem minden alkalommal csak az életünkre tört és minket igyekezett leverni. Ez lehet a dinasztiának, lehet az osztrákoknak érdeke, de nem lehet érdeke Magyarországnak; ilyen gavallérságot semmiféle nemzet nem ismer, nem csinált és nem is fog csinálni soha. Nagyon sokat lehetne még szólani arról, hogy a közös hadseregre nem a háború szempontjából van szükség, mert ez a hadsereg csak eró'sebb lesz azáltal, ha magyarországi része magyarrá lesz, az osztrák része pedig egyáltalában nem gyöngül azáltal, hogyha magyarországi része akár német, akár magyar. Hanem a béke szempontjából van arra szükség; egy közigazgatási rendszabály az, hogy a szétzüllött Ausztriát összetarthassák azáltal, hogy az egészet egy testnek mutassák be, és hogy egyes csapatoktól innen oda dobva, a tiszteket áthelyezhessék és az elégedetlenséget folytonosan el tudják fojtani az által, hogy a hadsereg révén jó féken tarthassák az ő nemzetiségeiket. Pedig egészen bizonyos dolog az, t. ház, hogy hadsereget nem azért tartunk fenn, hogy az békében legyen jó hadsereg, hanem, hogy háború esetén váljon be. (Zaj. Elnök csenget.) És ha az a hadsereg békés időkben az országnak előnyöket nem nyújt, sem nemzeti, sem gazdasági, sem egyéb tekintetben, csatáit pedig minduntalan és mindörökre elveszti és még kilátás sincs arra, hogy valaha győzhessen, akkor ez világosan csak eszköz a czezarizmus kezében, de nem eszköz a nemzeti élet fellendülésére. (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Ezért vagyunk mi magyarok, t. ház, ennek a hadseregnek esküdt és halálos ellenségei és gyűlöljük ezt a hadsereget teljes erőnkből és el is fogunk követni, a mig ezen a földön élünk, mindent, hogy ez a hadsereg kipusztuljon Magyarországból. Ha magyarrá lenni nem akar, akkor annak itten nincsen békessége soha. Ez a harcz újra fel fogja ütni fejét és örökös marad mindig, mig az a hadsereg magyarrá nem válik és nemzeti életünket megmételyezi a helyett, hogy ragyogó glóriával venné körül a mi állami egész életünket. A németségnek nem az az érdeke, hogy itt a nemzeti erőt lenyűgözve tartsa egy osztrák hadsereg. Más fajoknak sem ez az érdeke. A németségnek távolabbra kellene néznie és látnia kellene, hogy a szlávsággal szemben egy hatalmas Magyarország a védőbástyája. Nem az kellene, hogy a németség feladata legyen, hogy erejének egy részét hiábavaló sziszifusi KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXII. KÖTET. munkában tartsa a magyarság ellen, mert igy sem a németség, sem a magyarság nem fog kifejlődni és a szlávság előbb-utóbb teljesen el fogja söpörni mind a kettőt. Mig ha a németség a maga czéljait távolabbi szempontból fogná fel, akkor feladata csak az lehetne, hogy Magyarország erőkifejtését elősegitse, mert az rá nézve sohasem veszedelmes, mert a szlávsággal szemben a világon sehol sem fog védelmet találni, csak a magyar fajban. A német hadsereg Magyarországon lehet hatalmi, lehet császári érdek, de nem lehet a német fajnak nemzeti érdeke. (Vgy van! balfelöl.) Épen nálunk Magyarországon egy magyarból sem csinálnak németet az által, hogy egy jjár ezer német tisztet itt sétáltatnak: ez által csak megakadályozzák a magyar faj konszolidáczióját és védekezését a szlávsággal szemben. Gyötrik a magyart, valamint a tótot, az oláht és a többi nemzetiségeket egy teljesen idegen nyelv megtanulásával ; idegen czimerrel, idegen zászlóval kínozzák őket, a miből a németség semmi hasznot sem huz, legfeljebb azt, hogy itt tartunk egynéhány Ausztriából elszabadult vásott gyereket, a kiket bedugtak a katonai intézetekbe, a kik itt a legnagyobb kényszerhelyzetben vannak és annyira szeretnek itt lenni, mintha valahol Ázsiában volnának. Az a néhány osztrák gyerek kénytelen itt az izzó magyar levegőben élni, de az sem neki, sem Magyarországnak nem öröm és nem élvezet. A helyett, hogy azt a pár embert itt tartanok, arra kellene törekednünk, hogy a hadsereg a maga szellemében és erejében magyarrá váljék, a mi Magyarországnak óriási hatalmat jelentene, a melylyel a németségnek is csak védőül szolgálna. (Ugy van! balfelöl.) Bismarck mondotta, hogy azért nem csinálták vissza 48-at, hanem egy ilyen össze-visszatákolt országot csináltak, mert a németség a Duna medenczéjét nem engedheti. Kiderül tehát, hogy az osztrák hadsereg fentartásának szükségességét Berlinből hangoztatják; a bécsi udvart onnan presszionálják. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A berlini udvarnak ez valósággal érdeke is, nem azért, hogy Magyarországot németté tegye, hanem hogy Ausztriát szétrobbanthassa. Mert igy eléri azt, hogy az összes népek a legnagyobb elégedetlenségben élnek; mind várják a szabaditót Berlinből, ä kinek egyszer el kell következni és egyszer el is fog következni. A Habsburgoknak a magyar hadsereg lenne az érdekük, mert egy kielégített nemzet megvédi őket Berlinnel szemben, de egy német hadsereg nem fogja őket saját német fajával szemben megvédelmezni sohasem. Ha német születésű lennék az osztrák hadseregben, ha százszor megesküdtem volna az osztrák császárnak, még akkor is, a mikor jönne a német császár fajom nagy hatalmával, annak zászlaja alá szegődném; és oda fognak szegődni azok a nagy német ideáktól megtelt osztrák katonatisztek is; magyar pedig nincsen a had33