Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

252 387. országos ülés 19ök január 28-án, csütörtökön. jen az ember? Ö Felségének, a ki a cblopyi hadiparancsban azt mondja, hogy »soha«, az ő osztrák miniszterelnökének, vagy a közös mi­niszternek, a ki quóta szerint a mienk, és a kik szintén azt mondják, hogy »soha«, vagy pedig a miniszterelnök urnak, a ki azt mondja, hogy megcsinálja azt, a mit elvállalt. Ugy vagyunk, mint az egyszeri gazda a két cselédjével, a kik kétféleképen beszéltek. Az egyik azt mondta, hogy szántani küldött a gazda, a másik meg azt, hogy vetni küldött. Nem tudom, vájjon a cselédek értették-e rosszul gazdájukat, vagy a gazdájuk beszélt-e kétféleképen. De eszembejut a nyirádi ember dolga is. A mikor kint volt a fiával télidőben a mezőn és a kezébe fujt, meg­kérdezte a fia: mit csinálsz édes apám ? Mele­gítem a kezemet. Délben hazamentek. Meleg volt a leves, az apa fújni kezdte. Mit csinálsz, kérdezte a fia. Hütöm a levest. De furcsa szája van édes apám, mondta a fiu, ha tetszik, hidegetr fuj, ha tetszik, meleget fuj. Épen igy egy és ugyanazon a héten Körber azt mondja, hogy svarczgelb lesz a hadsereg, és Tisza István itt azt hirdeti, hogy magyar lesz. Egyszer osztrákot fújnak, másszor magyart fújnak. A hadügyminiszter újsága, az Armeeblatt a miniszterelnök programmja után, sőt az első leszerelés után is közölt egy czikket, a melyben azt irja, hogy ÍÍZ osztrák tiszteknek a magyar nyelv tanulása azért helyes és szükséges, mert igy, ha áthelyezésük szükségessé válik, nem né­met ezredekben alkalmassá válnak »das Offiziers­corps des k. und k. Heeres unter allén Verhältnissen schwarz-gelb zu erhalten.« Ha tehát a hadügyi vezetésnek az az intencziója, hogy a hadsereget minden körülmények közt fekete-sárgának tartsa meg, micsoda eredménye lehet annak, hogyha Magyarországon abban a négy-öt kadétiskolában és alreáliskolában ezen­túl talán a tornát, vívást, úszást, szépírást, magyar nyelven fogják tanítani, hogyha pl. a földrajzot és történelmet, mondjuk: a magyar nyelvet is német vagy cseh tiszt fogja ott tani­tani és azt a szellemet viszi be, a melyet az Armeeblatt a hadügyminiszter és Körber minisz­terelnök mindennap hangoztatnak. Nem értünk el igy és nem is érhetünk el semmit. Mert az a rendszer, a mely évszázadok óta divatban van Magyarországon, jól ki van próbálva és helyes­nek is van találva, és sikerül is minden alka­lommal, különböző módon, törvényben vagy ren­deletekben, jó vagy rossz ember utján, személy­változással, vagy másképen Ígéreteket tenni a nemzet akaratának, a mikor lázban volt, de a midőn a hideg borogatás uíán a láz lecsende­sedett, akkor mindezt lassan visszacsinálni és a nemzetet ismét a régi állapotba visszasülyeszteni. Ennek az esztendőnek folyamán is bebizonyult, hogy a császárság folytonosan lesi, hogy a nem­zet mikor merül álomba és akkor éjjeli rabló­kalandokra indul, hogy jogainktól megfoszszon bennünket. (Igazi Ugy van ! a seélsöbaloldalon.) Ez ellenében is csak erős ellenzék nyújthat védelmet, de nem olyan, a mely csak itthon, a honvédelmi miniszterrel és a miniszterelnökkel szemben mondja el a véleményét, hanem olyan, a mely megmondja a magáét a hadügyminisz­ternek is, felkeresi az ellenséget a maga fészké­ben és ott porolja ki a német nadrágját, a hol éri. (Helyeslés a baloldalon.) Sok mindent fel szoktak hozni az ellen, hogy a függetlenségi párt belemenjen a dele­gáczióba. Én ezekkel az érvekkel nem vitat­kozom, csak konstatálom, hogy a negáczió poli­tikája immár 36 esztendős, ennyi időt mulasz­tottunk el, hogy az osztrákot ott szoríthassuk a saját fészkében, széjjeltörjük a delegácziót, és megcsináljuk a magyar hadsereget. A 36 esz­tendő alatt visszafejlődött Magyarország had­seregében, és mindenképen. De, t. ház, ha egy társzekér indok szólana is a mellett, hogy a delegáczióba ne menjek be és én csak ezer magyar tiszttel is többet tudnék belevinni a közös hadseregbe, akkor is azt tartanám a társzekér indokkal szemben, hogy bemegyek a delegáczióba, ha ott fajomnak, nemzetemnek hasznot hajthatok. Mert a 67-es pártok ott maguk közt csinálhatnak, a mit akarnak, és abba a hitbe ringathatják (Zaj. Elnök csenget.) a katona urakat is, és a bécsi udvart is, hogy a magyar nemzetnek az az óhajtása, a melyet ott Münnich Aurél és más képviselőtársaim ki­fejeznek. T. ház! Egy dologra hivatkozom, és nagyon szavahihető helyről tudom, hogy Magyarország egy előkelő emberének irása ő Felsége asztalán fekszik, és ő Felsége, mikor azt elolvasta, egy magyar miniszter előtt ugy nyilatkozott, hogy: »Uram, ha mind igaz, a mi itt el van mondva és le van fektetve, akkor engem az én minisz­tereim 36 esztendőn át csaltak és nekem 36 esztendőn át hazudtak.« Arra való a független­ségi párt, hogy bemenvén a delegáczióba, ott közvetlen közelről, a diplomácziának szeme előtt megmondja, hogy ezek és ezek a mi kívánsá­gaink és megmutassa ott, hogy milyen a magyar nemzetnek szelleme? Addig,míg a függetlenségi párt a többségre nem törekszik és sem a dele­gáczióba nem megy be, sem itt a parlamentben egyes kérdések tekintetében az elhatározott har­czot fel nem veszi és azt végig nem küzdi, addig a függetlenségi párt elveszett érték nemcsak a nemzetre nézve, hanem elveszett érték a kato­nai téren is. (Ugy van! a baloldalon.) Több mint egy évvel ezelőtt bizonyos ígé­retek tótettek itt a házban. Két hónappal ez­előtt ismét egy programmot adtakitt a házban. Kérdem tehát a t. miniszter urat: miért nem lehet megtudni Magyarországnak azt, hogy an­nak a programmnak egyes pontjai miképen álla­nak, mikor lesznek keresztülvi ve és mikor lesz­nek garantirozva ? (Helyeslés a baloldalon.) Kérdésem egyszerű és odairányul, hogy mi a titkolni való abban, vagy a kivitelben mi a

Next

/
Oldalképek
Tartalom