Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

387. országos ülés 1904 ja lag egy-két további megjegyzést tennék, engedje meg -nekem a t. ház, hogy egy igen rövid visszapillantást vessek az elmúlt bárom hó történetére. (Halljuk! Halljuk!) Idestova három hónapja lesz, hogy vállalkoztunk az ország kormányának vitelére, vállalkoztunk olyan viszonyok között, a midó'n minden komolyan gondolkozó hazafi növekvő aggodalmakkal látta a helyzet romlását és elfajulását, (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) a midőn mind általánosabb és mind hangosabb lett az aggodalom, hogy nagy krízisek, nagy bonyodalmak küszöbén állunk, és a midőn az, a kinek szemeit el nem vakította a pártszenvedély, aggódó kebellel kellett, hogy lássa, hogy ez a nemzet az örvény, a katasztrófa felé tántorog. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl,) T. báz! Midó'n barátaimmal együtt (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) vállalkoztunk ilyen nehéz viszonyok között a kormány átvételére, e vállalkozásunkhoz két dolgot hoztunk: (Halljuk! Halljult! a jobboldalon,) Kecskeméthy Ferencz: Előbb is akart vállalkozni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem Kecskeméthy képviselő urat, ne zavarja a szónokot folytonos közbeszólásaival. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hoztuk a függőben lévő kérdéseknek olyan megoldását, a mely biztosította mindazt, a mi nagyobb bonyodalmak, nagyobb konfliktusok nélkül békés utón el volt érhető, és a mi ennek folytán, — meggyőződésünk szerint — alkalmas volt arra, hogy megnyugvást keltsen a nemzetben, ós hoztuk másodszor azt a, habozást, ingadozást, kislelküséget nem ismerő, erős akaratot, hogy erőnk végső megfeszítésével és a rendelkezésünkre álló alkotmányos eszközök teljes kimerítésével megfogjuk tenni a lehetőt azon politika diadalra vezetésére, a mely" politikához meggyőződésünk szerint a nemzetnek ^legnagyobb, legszentebb érdekei fűződnek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Bartha Miklós: Osztrák politika! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mi tudniillik abban a meggyőződésben voltunk és vagyunk, hogy a nemzet érdekei nem a tehetetlenség, nem az anarchia előidézése, nem az alkotmány diszkreditálása által érhetők el, hogy nem azok szolgálják a nemzeti politikát, a kik ezen a végzetes utón sodortatják magukat tovább, hanem azok tesznek«, nemzetnek nagy szolgálatot, a kik egész 'egyéniségüket szembedobják ezzel az áramlattal. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És ebben a tekintetben, mint komoly férfiak, tisztába jöttünk önmagunkkal mindazon eszközökre nézve, a melyek rendelkezésünkre KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXII. KÖTET. •riuár 28-án, csütörtökön. 241 állhatnak és kötelességszerűen tisztába jöttünk a koronával, (Mozgás a baloldalon.) ugy, hogy ezen egész akcziónak minden lehető fázisa (Holdjuk ! Halljuk! a baloldalon.) a kormány megalakulásakor megbeszélteiéit és tisztába hozatott és ezen akczió egész folyamata alatt nem állhat a kormány elé olyan feladat, a melyre nézve a koronának jóváhagyása már előzetesen ne biztosíttatott volna. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez helytelen! Gr. Tisza István miniszterelnök: Azonban, t. ház, a kormány nem sietett azon eszközök alkalmazásával, a melyek rendelkezésére állottak; nem sietett azért, mert meggyőződésünk szerint ezen eszközöknek alkalmazása lehet parancsoló kötelességgé, a mely elől kitérni nem szabad, de csak akkor, ha azoknak feltétlen szüksége bebizonyíttatott, ha a megoldásnak békésebb, enyhébb, kevesebb sebet ütő módjai megkiséreltettek és kimerittettek, ha valóban nem marad más egyéb bátra, mint ezen sok tekintetben nehéz és keserves ultima ratio. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) B. Kaas Ivor : Mi az ? Lássuk! Fegyveres erő ? Katonaság ? Mi az ? (Felkiáltások a jobboldalon : Majd meghallják! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az én t, képviselőtársam nagyon kíváncsi. Én egy kis türelemre kérem őt. Mindent meg fog látni a maga idejében. Most csak annyit jegyzek meg, hogy ultima ratiónak tartok minden olyan intézkedést, a mely a jjárttusát ebben a szerencsétlen országban kiélezni van hivatva, mert csapásnak tartom, szerencsétlenségnek tartom, hogy mi, a kik olyan kevesen vagyunk, annyi ellenségtől körülvéve (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) minduntalan a szenvedélyes pártharczok végleteibe sodortassuk magunkat. (Ugg van! Ügy van! jobbfelöl.) Bartha Miklós: Ezért csináljunk osztrák politikát! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt nevezem annak az ultima ratiónak, a melyre én csak akkor vállalkozom, hogyha már minden egyéb útja a megoldásnak hasztalanul kiséreltetett meg. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) Mondom, t. ház, nem siettünk ez eszközök alkalmazásával, mert biztunk ügyünknek erejében; biztunk abban a reményben, hogy az a megoldás, a mit hozunk, megnyugvást kelt a nemzetben, megnyugvást kelt a keblekben itt e házban és e házon kivül, és az meg fogja teremni gyümölcseit. És ebben a reményben, legalább túlnyomó nagy részben nem is csalódtunk. A ki az ország mai'állapotát összehasonlítja azokkal a jelenségekkel, a melyeket négy-öt hónappal ezelőtt tapasztalhattunk, az lehetetlen, hogy el ne ismerje azt, hogy igenis a magyar közvélemény megelégedéssel fogadta azt a megoldást, a 31