Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

226 386. országos ülés 1904 január 27-én, szerdán. az osztrák honvédelmi miniszter, miben tudnak egymásra ráliczitálni, hogy annál kedvesebbek legyenek Bécsben. Arról van vita, vájjon a nemzetnek nyelve, még a szuverén törvényhozás terén is, a melyben senki másnak, mint az országgyűlésnek és a királynak befolyása és beleszólása nincs, érvényesüljön-e, vagy pedig megcsonkíttass ék, visszaszórjttassék, vagy visszavettessék? (Igaz! TJgy van ' a baloldalon.) Ideállnak akkor, uraim, és azt mondják nekünk, hogy: hajtsátok meg lobogóitokat előttünk, hiszen mi a magyar nyelvnek bizonyos jogait érvényesíteni fogjuk a katonai büntető eljárás rendjén. De Magyarországnak nem bizonyos joga van, Magyarországnak egész jogát kell érvényesíteni! {Igaz! a baloldalon.) Az a büntetőtörvény pedig nem tartalmazhat mást, mint a mihez a magyar országgyűlés hozzájárul; a büntető eljárásnak szabványai nem lehetnek másként megalkotva, mint a hogy az a magyar büntetőjog szelleméből folyik. Lehetnek abban változtatások, az alapelvekre nézve azonban az országnak már elfogadott büntető rendszerével összhangban kell állnia, összhangban kell maradnia, mert a magyar törvényhozásnak becsülete, hogy a magyar állampolgárokat a magyar közintézményekben a magyar alkotmány kövesse, kisérje, védje és oltalmazza. (Zajos tetszés a baloldalon.) A baj az, t. ház, mint ez az egy kérdés is mutatja, hogy Magyarországnak törvénykönyvéhen megvannak jogai, de Magyarország jogait nem tudja érvényesíteni, nem bir velük élni, vagy nem akar velük élni. A helyett, hogy a kérdést mindig a nemzet nagy szempontjából tekintené, mindig a nemzet érdekeiből fogná fel: az első szempont, a melyből megvitatják, mindig az, hogy mit engednek meg fent? (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Hogy Magyarországon ez a harcz folyik, az ebből az állapotból következik. Magyarországon hazug állapot van. (Igaz! a baloldalon.) Azt hirdetik, hogy alkotmányosság van, pedig nincs; azt hirdetik, hogy szuverén törvényhozás van, pedig nincs; azt hirdetik, hogy a nemzeti akarat szabadon érvényesül, pedig ez nem igaz. Hiszen Magyarországon, ha Magyarország szabadon érvényesítené nemzeti akaratát, miuden egészen másképen volna. (Igvz! TJgy van! a baloldalon.) Ha Magyarországon a választások annyira szabadok volnának, akkor a magyar közvélemény sokkal erőteljesebben és egészségesebben nyilvánulna meg. Ha Magyarországon a politika feladata az volna, a minek kellene lennie, hogy a népben fenn kell tartanunk a nemzeti öntudatot, fel kell állítanunk a nemzet elébe a nemzeti programmot, a nemzet nagy működésének még nagyobb tervét, és a népet elő kell készitenünk. hogy sem szivében, sem gondolatában ne idegenkedjék a nagy tervtől, a nagy feladattól, a melylyel ezt az államot, nemzetivé és önállóvá teszszük; ha a népnek lelkét, a magas feladatokban mind magasabbra és magasabbra emeljük, a köznapi haszonlesés sivárságától és salakjától megtisztítjuk; (Igaz! TJgy van a baloldalon.) ha magunk is itt a személyes fondorkodásokból és intrikákból való statisztáskodás helyett egyedül csak a nagy nemzeti czéloknak és feladatoknak élnénk, ha annak lennénk a szószólói: menynyivel másként nézne ki ez a Magyarország! (Igaz! TJgy van! bal felöl.) De a helyzet az, hogy van egy erős akarat, a mely folyton mindig egy czélt követ és a mely velünk szemben egy nagy imperiumnak czéljait, feladatait követi. A czezarizmusnak a szelleme és rendszere ez, a mely az országokat csak tartományoknak nézi, az a czezarizmus, a mely szervezve van a császári hatalomban, a császári hatalom rendelkezésére álló császári seregben, a császári udvarban és abban a külügyi képviseletben, a melyben mindig csak a császár és a császárság jelenik meg, sohasem jelenik meg a különböző népeknek alkotmánya, az ő függetlenségük és önállóságuk, hanem mindig egy nagy egészet akarnak feltüntetni, a mely az egész világgal szemben mintegy egészet képviseli Ausztriát és Magyarországot, a mely a közös hadseregben birja a maga népét és azon erőt, "a melylyel az egészet összefoglalja, de viszont az egészet igában is tartja, a melyben minden nemzeti törekvés egyúttal egy lázadás, egy ellenséges mozdulat ezen császári, czezári, egységesítő törekvések ellen. Mi az, a mi elzsibbasztja egy országban a gondolkozást, az önérzetet a nemzetekben, az öntudatot a népekben, a külömböző faji, történelmi emlékeiket eltörli és megsemmisíti, azoknak emlékeit kiirtja és átváltoztatja? Az mind a czezarizmust szolgálja, azt a nagy központi hatalmat, a melynek mi csak munkás népei vagyunk, a melynek ez az országgyűlés csak egy kis közege, de a melyet teljesen hatalma alatt tart a magyar alkotmánynak nem erejénél, hanem gyengeségénél fogva. (Taps balfelöl.) Bekövetkezik az, hogy mi az ország törvényeinél fogva lehetnénk függetlenek és szabadok, de saját gyengeségünkben, gyávaságunkban, tehetetlenségünkben dolgozó rabszolgái vagyunk a császári hatalomnak. (Éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház! Azt kérdik bizonyára tőlünk, hogy mi az okunk arra, hogy mi a hadsereg kérdésében olyan makacs és hajthatatlan állást foglalunk el? Okunk az, hogy elérkezettnek látjuk az időt arra nézve, hogy az a kétszínű játék, a mely folyik Magyarország alkotmányával, valahára megszűnjék, Magyarország visszatérjen a saját politikai fejlődésének útjára, ne idegen érdekeknek működési és hatáskörében senyvedjen és tespedjen, hogy ez a nemzet tudatára jöjjön, hogy önczélt képez, és ezen önczél számára ezt az országot, ezt a földet akként kell szerveznie, akként kell kormányoznia, akként kell igazgatnia, hogy czéljait minél jobban és minél hamarább elérje. (Ügy van! balfelöl.)