Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

14 378. országos ülés l9Qh január 18-án hétfőn. járult ehhez, azonban a közvélemény ellenzése következtében nem vihette keresztül, a minek a következése az volt, hogy Szapáry, a kinek magyar érzéseiben kételkedni nem lehet, bármennyire hajlott is különben az udvar és a király intenczióihoz, állását feláldozta. Tehát benne is megvolt a magyar érzés teljessége. Azután jött báró Bánffy Dezső. Neki ép oly kevéssé vagyok dicsérője, mint gróf Tisza Istvánnak; előbb róttam meg az ischli klauzula miatt. De mikor kisült tévedése, a melyben Lukács László pénzügyminiszter is hibás volt és a mikor az ellenzék határozott küzdelmet indított, a mikor a szabadelvű párt független elemei kimondották, hogy az ischli klauzulát támogatni nem hajlandók, akkor báró Bánffy Dezső nem azt mondotta: nekem többségem van, letörök mindenkit, a ki velem ellenkezik, hanem kijelentette, hogy ex-lexbe nem megy és beadja lemondását. Erre január elsején fogadalmat tett és azt be is váltotta. Nem volt-e alkotmányosabb még Bánffy Dezső is a mostani miniszterelnök urnái ? És ha nemzeti szempontból nézzük, hiszen b. Bánffy Dezső nemzeti érzelmeit senki kétségbe nem vonhatja, ő a magyar abszolutizmus és nem valamely idegen abszolutizmus hirdetője. És ha most tekintem b. Bánffy Dezső programmját, a hadsereg kérdésében nem hirdeti ugyan az önálló magyar hadsereget, beéri az önálló vámterület követelésével, de a magyar nemzet követeléseinek érvényesülését kívánja, erről szólnak czikkei és beszédei. Hát önök, a Bánffy Dezső hívei hol vannak most? Vallják most is az ő nemzeti politikáját, a melylyel kérkedtek akkor, a mikor a hatalom Bánffy Dezső kezében volt ? Ha akkor kérkedtek vele, ha most ugyanazt megtagadják, hol van az önök konzekvencziája? Azután Széll Kálmán következett. Nem szólok hibáiról, de alkotmányos érzésű volt, a magyar jogokhoz ragaszkodott; ékesen bizonyítja ezt, hogy tárczáját elhagyta, nem akart az erőszakos politikába belemenni, a melyet neki Tisza István és néhány barátja imputált, későbben pedig a szabadelvű párt programijának azt a nemzetellenes magyarázatát, a melyet gróf Tisza István és az ő követői elfogadtak, nem fogadta el. ítátóton nézi, hogyan mentik meg önök a hazát Tisza István égisze alatt. Ezen retrospektív előadásomat megszakítom, ha megengedi a t. elnök ur, mert még jócskán van mondani valóm, tehát méltóztassék szünetet adni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket b. Feilitzscli Arthur foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. B. Kaas Ivor képviselő urat kérem beszédének folytatására. (Felkiáltások íalfelől: Nem vagyunk negyvenen! Zaj és mozgás.) Szederkényi Nándor: Nem vagyunk többen, mint harminczan, tessék megolvastatni. Münnich Aurél előadó: Negyvenhármán vagyunk! Elnök: Kérem a beszédet megkezdeni: konstatálom, hogy a ház tanácskozásképes. B. Kaas Ivor: Visszatérek Pitreich hadügyminiszter ur beszédének egyik kijelentésére, a mely nem a múltra, nem is a jelenre, hanem a jövőre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mondja, vonatkozással a minapi nagy expozé-szónoklatára, hogy ő- nem akart alkotmányjogi fejtegetésekbe elegyedni, ő tartja a kiegyezési törvényt, mint közös miniszter, hanem . . . (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, elég csend van, hogy a t. szónok ur szava a ház minden oldalán meghallható legyen. (Nagy zaj és közbekiáltások a baloldalon.) Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. (Nagy zaj a baloldalon.) Holló Lajos: Bendet kívánunk! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Kérem Simonyi Semadam képviselő urat, ne méltóztassék az elnök jogkörébe avatkozni. Simonyí-Semadam Sándor: De az elnök ne éljen vissza jogával. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Simonyi Semadam képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Nem vagyok benne hibás, ha nem beszélhetek. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! B. Kaas Ivor: Egy perczig sem beszéltem volna, de oly rég nem hallottak, hogy bizonyára nagyon vágyódnak utána. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Hagyjuk ezeket és kérek annyi figyelmet, hogy fáradt hangommal az előadásomat befejezhessem. Hegedüs Sándor: Nem muszáj beszélni. (Igaz! a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Nem muszáj hallgatni. (Zaj.) Nagy Sándor: De muszáj itt lenni! B. Kaas Ivor: Nem akarom Hegedüs Sándor képviselő urat kapaczitálni és meggyőzni a nemzeti álláspontok mellett, mert nem vagyok miniszter. Ballagj Géza: Nem is szorult rá Hegedüs. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak magántársalgást folytatni és kérem a t. képviselő urat, méltóztassék beszédére térni. B. Kaas Ivor: Sokkal nagyobb függetlenséget szerzett magának, semhogy miniszteri állásokra és fizetésekre szorulna. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Hát ez mi? B. Kaas Ivor : Tessék engem beszélni engedni