Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-384
3U. országos ülés 1904- január 25-én, hétfőn. 163 zal válaszolt: »hogyne, nincsen benne semmi titok, hiszen mi csak beszéltünk a helyzetről.« E szerint, t. képviselőház, nem a párttal paktált, nem a párttal érintkezett gr. KhuenHéderváry, mert akkor gr. Zichy Jánosnak nem kellett volna megkérdeznie, hogy elmondhatja-e a beszélgetés tartalmát, mert különben eo ipso el kellett volna mondania, a mi közte és gr. Khuen Héderváry között történt. Ez is hizonyitja tehát, hogy gr. Khuennal ez a párt sohasem paktált. De már most mi történt? (Halljuk! Halljuk a haloldalon.) Grőf Khuen elment Kossuth Ferencz t. képviselőtársamhoz is. Ott, — ugy tudom — még négy képviselő volt. Nem tudom bizonyosan, hogy négyen voltak-e; most annyi idő multán és annyi előadás után nehéz is kihámozni az igazságot, mert ez csaknem lehetetlen, vagy legalább is felette bajos, arra pedig, hogy én összeállítsam a különféle előadásokat és azokból, mint egy vizsgálóbíró, igyekezzem megállapítani a való tényállást, nem vállalkozom. De, mondom, elment oda is és azt mondják, hogy ott történt valami megállapodásszerű dolog. Ha már a bizalmas közlések terére lépünk, akkor legyen szabad itt hivatkoznom Holló Lajos t. képviselőtársamra. Gondolom, a június 25-iki rendkívüli ülést megelőzőleg történt, hogy híre ment annak, hogy valami megállapodás jött létre. Ekkor együtt jöttünk Polónyi Géza képviselő ur, Holló Lajos képviselő ur és én a vigadótéri kioszkból éjjel. Útközben Holló képviselő ur folyton szemrehányásokat tett Polónyi Géza képviselő urnak, hogy minek ment bele a megegyezésbe gróf Khuen Héderváryval. Mikor a Nagy Kristóf elé értünk, ott el akart tőlünk válni Polónyi Géza képviselő ur, de mivel ragaszkodtunk az ő társaságához, ott maradt, és akkor ő végül is azt mondta: »No hát igenis megmondhatom, hogy én sem osztom, én se helyeslem ezt, de a pártegysóg érdekében meg kellett ezt tennünk,« Szóval ő a pártegység érdekében megegyezett, de másnap azután itt a házban tartotta azt a nagy beszédét, a melyben megvédte azt a megállapodásszerű valamit, — nem akarom paktumnak nevezni — és ő volt az, a ki harczolt érte, a midőn kijött a folyosóra, akkor felém kacsintott, mintegy azt akarva mondani: »Ugy-e jól megvédtem!« Nekem nagy örömöm nem telt benne, bevallom őszintén, mert én a paktumnak hive nem voltam, de tűrtem a helyzetet. Ezt csak azért hozom fel, mert akkor, a midőn a Kossuth-párt ismét bizonyos megállapodásra lépett, engem felkeresett Ugron Gábor t. képviselőtársam, és akkor, a midőn ismét csend volt és a sutba tették a fegyvereket, azt mondta nekem: »Barátom, össze kell fognunk; össze kell tartania annak a pár embernek, a hányan vagyunk, és harczolnunk kell tovább, nem szabad megadnunk magunkat. Beszélsz-e ?« — kérdezte ő. Én rögtön az első szóra azt mondtam, hogy: »igenis, számithatsz rám.« Hát lehet-e, t. ház, a pártot teljes egészében vádolai azzal, hogy gr. Khuen-Héderváryt támogatta ? És ha Polónyi Géza képviselő ur a pártegység érdekében annak idején sikra szállott bizonyos megállapodás mellett, mi biztosit engem arról, hogy a pártegység érdekében holnapután nem fog-e mellénk csatlakozni? (Elénk derültség halfelöl.) Akkor is igy történt, és mi fentartottuk gr. Khuen-Héderváryval szemben egynéhányan az álláspontunkat, és a hamu alatt lappangó parázs mennyire lángra kapott és milyen tüz lett belőle! Hiszen szombaton Polónyi Géza képviselő ur már félt annak a gondolatától is, hogy gr. Khuen-Héderváry vissza talál jönni. De tovább megyek. Midőn azután a rendkívüli ülés után megtörtént az, hogy a közvélemény megborzadt attól, hogy azok. a kik a nemzeti nyelv magasztos és szent eszméjével szállottak küzdelembe, most egyszerre a paktálás terére lépnek, akkor megváltozott az előbbi álláspont is, és ugy emlékszem, mintha Polónyi Géza t. képviselő ur lett volna az, a ki azt mondta gr. Khuen-Hédervárynak, hogy: »nem volt formális megállapodás; nincs a mi kössön bennünket; ön meg akarja sérteni az 1899 : XXX. t.-czikket, (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) tehát küzdelem lesz óletre-halálra.« B. Kaas Ivor: Az volt az ürügy! Zboray Miklós: Én szebben és érdekesebben nem tudnám ezt a dolgot bizonyítani, (Halljuk! Halljuk! halfelöl,) mint ha részben felolvasom Polónyi Géza képviselő urnak folyó évi Julius 15-dikén tartott beszédét, és azután azt kérdezem, hogy mennyiben változott meg azóta a helyzet ? Bartha Miklós : Nagyon érdekes ! Halljuk ! Zboray Miklós (olvassa).- »Magam és több t. képviselőtársaim, a kiknek egyéni felelősége szempontjából gondoskodtunk arról, hogy egyelőre a nemzet előtt hirlapi utón legyen a felelőségünk megállapítva, de gondoskodni fogunk róla, hogy ha annak ideje elérkezik, és szüksége felmerül, egyéni felelőségünket alkotmányos módon is dokumentáljuk a nemzet szine és a törvényhozás előtt, arra határoztuk el magunkat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzet szine, a magyar törvényhozás előtt megkérdezzük a magyar kormányt, s az annak élén álló miniszterelnököt : igaz-e, lehetséges-e, hogy a törvényekben biztosított és fejedelmi esküvel szentesitett alkotmányban körülirt nemzeti nyelv, magyar zászló és jelvények olyan klenodiumok-e, a melyeket megtagadni joga van a koronának, és inkább válságba döntheti a r nemzetet, sem hogy azokat megadja? — Élénk helyeslés, taps a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget. Egy hang a szélsőbaloldalon: Erről beszéljen, ezért küldték ide! — Mi elvagyunk tökélve arra, hogy e végből, hogy azok a mindnyájunk által egyformán és egyiránt érzett 21*
