Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

160 38í. országos ülés 190i január 25-én, hétfőn. — akkor miért védelmezni ezt az alapot olyan nagyon ? Akkor az nem a magyar nemzet emelésére, hanem a nemzet elenyésztetésére áll fenn. (Igazi Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor miért áltatjuk magunkat és másokat mindenféle közjogi okoskodással? (Igás! Ugy van! a baloldalon.) rabulisztikával lehet csürni-csavarni a dolgot, de megoldani nem lehet. Lengyel Zoltán: Mindig lármázunk, s mikor tettre kerül a dolog, elhallgatunk! Bedőházy János: Ha ez igy van, akkor nem marad más hátra, mint folytatni ezt a küzdelmet változatlanul tovább, (Helyeslés balfelöl.) s álljunk mi is hatalmi alapra azzal az eszközzel, a mely kezünk ügyében van. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha nem lehet megvalósítani a 67-es alapnak követelményeit, folyományait, akkor igenis ez az obstrukczió, ez a küzdelem teljes jogosultságot nyer. (Ugy van! balfelöl.) Dobjuk félre akkor a törvényt, a mely, ugy látszik, nem segit rajtunk és követeljük egészen önállóan azt a jogot, a melyet minden nemzetnek maga a természet ad meg. (Ugy van! balfelöl.) Harczoljunk érte azzal a fegyverrel, a mely kezünkben van, és szabjuk meg a nemzeti követelményeket az ujonczmegajánlás feltételéül, a melyek megadása nélkül nincs ujonez és nincs hadsereg. (Ugy van! bal felöl) Ez a tiszta logika. Lengyel Zoltán: Ha nincs magyar nyelv, nincs katona soha! Bedőházy János: Ne ijeszszen meg az, hogy ez a küzdelem talán évekig tarthat. Egy nép ól nyugaton, országa ott van a tenger fenekén, a honnan gátakkal szorította ki a tengert. Mindig veszély közt él, hogy áttöri majd a gátakat és mindig ébren, mindig munkában és mindig küzdelemben, hogy ettől a zord elemtől egy-egy talpalatnyi földet hódithasson el. Ezt a népet dicsőíti a nagy német költő a haldokló Faust ajkával: »Az érdemel csak éltet, szabadságot, ki azt naponta meghóclitni kénytelen.* (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mi is, egykor maroknyi turáni faj, ma isten kegyelméből majdnem tiz milliónyi nép, tíz milliónyi nemzet, itt az indogermán népek tengerében ezer év óta hódítjuk meg újra és újra, folytontartó küzdelem árán ezt a földet, (Ugy van! balfelöl.) gyötrő virrasztás, izzadság, vér és verejték között. Minket a történelem nem nyugalomra, hanem küzdelemre, erős harczokra tanit. (Ugy van! balfelöl.) Eletünk és szabadságunk mindig és mindig küdelemnek volt és küzdelemnek lesz az ára, eredménye. Es mert ezer év óta küzdünk, (Ugy van! balfélol.) én nem féltem ezt a nemzetet. Mert az még nem nagy veszedelem, ha nem folytathatja egyik vagy másik megszokott kis üzletecskéjét, (Derültség balfelöl.) ha meg vagyunk zavarva megszokott rendes napi szemlélődésünkben a dolgok kizökkenése által, ha meg vagyunk fosztva rendes kényelmünktől, sőt még az sem veszély, hogy a tó felszine barázdát vet és egyiknek-másiknak csónakát széttöri a sziklán. Azért odalent a mélyben, a hol szokott, a legnagyobb nyugalomban, rendben foly a milliónyi és milliónyi apró lények durva harcza a létért való küzdelemben. Meglehet, hogy a nyugalom sok időn át elpuhultakká, kényelmesekké tett és minden széltől megijedünk és minden kavicsban elháríthatatlan akadályt látunk. Megszoktuk napról-napra való tengődésünket, hogy egy jobb állapotért koczkáztatni sem merünk, pedig egy szebb jövőt minden nagy nemzet csak koczkáztatással érhet el. (Elénlc helyeslés és éljenzés a baloldalon.) A »jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok« — elve nagyságra sohasem fog vezetni egyetlen egy nemzetnél sem. Azért kell a küzdelem és én nem féltem ezt a nemzetet az elpusztulástól, mert tudom, hogy hamarább széttörik az az összefoltozott, összetoldozott bűzhödt edény, a melyben Magyarországnak, a magyar nemzetnek három és félszázados átka fogantatott. (Igaz! Ugy van ! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A t. ház meg fogja nekem engedni, hogy a tanácskozásnak rövid megszakításával egy szomorú jelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk !) A most kezeimhez érkezett távirat szerint a csíkszeredai kerületnek országos képviselője: Molnár József, ma reggel meghalt. A boldogult 1887-től 1896-ig terjedő.cziklusban, valamint a jelenlegi alatt volt e háznak tagja. Az utóbbi időben, mert köztudomás szerint súlyos betegsége tartotta őt vissza parlamenti működésétől, a ház tanácskozásaiban nem vehetett részt. De azelőtt igen lelkiismeretes és buzgó tagja volt a háznak, különösen pedig, mint a zárszámadási bizottság tagja és előadója tett hasznos szolgálatokat a parlamentnek. Javaslom, hogy a ház elhunyta feletti fájdalmas érzületének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és az elnököt bizza meg azzal, hogy az uj választás iránt a szükséges intézkedéseket megtegye. Elfogadja ezt a ház? (Altalános helyeslés.) Ha igen, ezt határozatilag kimondom. (Helyeslés.) Ezzel áttérünk a napirend folytatására. Következik ? Endrey Gyula jegyző: Zboray Miklós! (Az elnöki széket Jakabffy Imre alelnök foglalja el.) Zboray Miklós: T. képviselőház! Mikor egy hamis kártyajátékos belekerül egy tisztességes társaságba, (Felkiáltások a néppárton: Jól kezdi!) ügyes kezekkel forgatja a kártyákat, és azt kiáltja, itt a piros, ott a piros! A közvéleménybe egy idő óta, de mondhatnám, a legutóbbi egész politikai harcz alatt, belesivitott ez a hang és a mikor a Kossuth-párt kibontotta a zászlót a nemzeti követelmények mellett, akkor a néppártot teljes egészében, minden kivétel