Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

144 383. országos ülés Í9Ö4 január 23-án, szombaton. (Beadja a határozati javaslatot Helyeslés balfdöl; felkiáltások : Be van adva !) Lengyel Zoltán: Térti vevényt kérünk! {Zaj) Eitner Zsigmond: És ha nézzük még, hogy a hadi tengerészet dolgában mennyire rúgnak azok az összegek, a melyeket kiadunk, bizony nagyon elszomorító konklúzióra kell jönni, hiszen maga beismeri, az u. n. magasrangu katonatisztekkel összeköttetésekben lévő újság, hogy feltétlenül szükséges volna, hogy Magyarország kénytelen legyen rászorulni ezen viszonyok közt is Ausztriára és Ausztria karjaiba kergetné magát és ismét osztrák befolyás alá jutna és az alól Magyarország nem szabadulhatna fel. Az osztrákok, illetőleg az osztrák közgazdaság azért csatlakozik a hadügyi kormánya követeléseihez, mert ebben Ausztria felvirágzását látja. Mint a hogy a szívnek vérkeringése olyan, hogy a mi vér onnan ellöketik, egy bizonyos czirkuläczió után oda vissza is menjen, épugy szükséges, hogy a mi a nemzettől a hadsereg fentartására elvonatik, azt más utón, de ugyanazon nemzet kapja vissza más alakban. (Élénk helyeslés balfelöl.) És minthogy ez a circulua nálunk közgazdaságilag a hadseregnél épen az osztrák közgazdasági érdekek kizsákmányolása érdekében nem történik meg, ennélfogva ez egy bizonyos időközben, mint midőn a szivből lassan-lassan elhulló vércsöppek, azt működésképtelenné teszik, maga után fogja vonni Magyarország közgazdasági tönkretételét. Ha nézzük a katonai államokat, melyek a hadsereg fentartása által óriási terheket rónak magukra, melyek bizonyos hóbortért, egy eszméért, mint pl. a nagyhatalmi állás hülye phantasmagoriájáért folyton fegyverben kell, hogy álljanak: ha nézzük a statisztikai adatokat és látjuk azt, hogy Magyarország összes lakosságának tényleg állományban levő katonaságában a csecsemőtől kezdve az aggkorig minden 114-ik ember katonai fegyver alatt nyög; ha pedig nézzük azt, hogy a katonai kötelezettség teljesítésében a statisztikai adatok szerint minden 28-ik ember résztvesz, és az asszonyokat is a lakosság feleszámának véve, minden 14-ik ember kénytelen a katonakötelezettségének eleget tenni. Mit látunk ezzel szemben ? Azt, hogy ugyanakkor a világnak legvagyonosabb, legnagyobb közgazdasági és ipari államában, Észak-Amerikában csak minden 1300-dik lakosra jut egy katona, mig minálunk minden 14-ik ember katona. Ha az iparfejlesztést hasonlítjuk össze a katonaság szükségletének fedezése tekintetében, még egy akutabb eset áll elő. Midőn Ausztriát és Magj-arországot a hadügyi kormány egy óriási teherrel, uj ágyuk beszerzésével akarja megterhelni, akkor ismét azt látjuk, hogy azon óriási költségnek, a melylyel a magyar állam hozzájárul ezen uj ágyuk beszerzéséhez, nemcsak nagy részét, hanem mondhatni, egészét Ausztria teszi zsebre, s akkor szükséges volna gondoskodni a kormánynak arról, hogy a magyar állami vasgyárak, a melyek ma privát-vállalatoknak csinálnak konkurrencziát, magyar iparvállalatokat tesznek tönkre, e helyett az állami szállításokban az ágyuk gyártását vonnák be körükbe, a mivel megtakarítanák azt az összeget, melylyel ma Ausztriának iparvállalatai, a pilzeni Scoda-gyár, valamint a bécsi Arzenál gazdagodnak és ez Magyarország javára maradna. Nem akarok a részletekbe belebocsátkozni, mert lesz még erre alkalmam ugy határozati javaslatom megindokolásánál, valamint a részletes tárgyalásnál, a mikor erre elég időm fog lenni. Most csak ki akarok térni Pitreich hadügyminiszter urnak az osztrák delegáczióban tartott beszédére és azzal is csak röviden foglalkozom; mert nem akarom a t. ház becses idejét nagyon is igénybevenni. Hanem mégis kötelességemnek tartom Pitreich hadügyminiszter urnak botrányos támadását, a mit az osztrák delegáczióban tett, határozottan visszautasítani. Megtörtént az már a delegácziókban egyszer a hírhedett Grrivicsics esetben, de G-rivicsics esete óta ilyen alávaló, szemérmetlen támadás a magyar alkotmány és a magyar állam függetlensége és önállósága ellen nem intéztetett, mint a minő támadást intézett most Pitreich hadügyminiszter ur. (Ugy van! balfelöl.) A Pitreich hadügyminiszter nyilatkozatában az osztrák szoldaíeszka . . . Lengye! Zoltán: Mihelyt elalszik az ellenzék, mindjárt szárnyra kelnek a svábok. Eitner Zsigmond: . . . telje3 dölyfe nyilatkozott meg. A hadsereget az állam fölé helyezik. Az államból nagy hadügyi államot akar csinálni, és kijelenti, hogy az osztrák hadseregszellemén nem akar változtatni, hanem igazi pretoriánus szellemben, abban a hagyományos szellemben akarja nevelni, a mely 1848-ban oly végzetes szerepet játszott, és e szellem terjesztését és megerősítését akarja az osztrák közös hadseregben. Beszéde a magyar államnak és a magyar államiságnak lábbal tiprása, ez a beszéd nyilt lázadás a magyar alkotmány ellen. Pitreich előtt nem létezik magyar állam, nincs magyar nemzet, csak hadsereg van, a melynek szellemét ő fenn akarja tartani. (Igás! a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Kétfejű sas-madár a szentsége. Eitner Zsigmond: Ennek fejében az egységes osztrák katonai hatalmat ismeri csak, a melyben a magyar, cseh, tót, német nyelveket majdnem egyenrangúvá degradálja a czigánynyal, és erre a miniszterelnök urnak semmi válasza nincs, sőt kijelenti, hogy Pitreich katonailag válaszolt a delegáczióban, és hogy Pitreich válasza az ő véleményével teljesen megegyezik, és a szabadelvű pártnak megegyezését teljesen fedi. (Iqazl Ugy van! a baloldalon.) Okolicsányi László: Mert ő kapitány, az meg generális.