Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383. országos ülés 1904 január "23-án, szombaton. 139 épen márczius 17-ikén. Akkor az az eset történt, hogy félháromkor az egész baloldalon mindössze heten voltak a képviselők közül és azok közül is csak Kubik Béla volt az egyedüli, a ki még nem beszélt. Beszédének másnapra halasztását kérte. Én mondtam neki, tegye ezt, mert majd az idő hátralevő részét házszabályok alapján ki tudom beszélni, és a vita nem fog megszakadni. Kubik Béla felállott és ezt mondta: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Olvassa): »T. ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel (Nagy zaj a jobboldalon.) kérnem kell a t. házat, méltóztassék nekem engedélyt adni arra, hogy a legközelebbi ülésben mondhassam el beszédemet. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.)« Érre gróf Apponyi Albert ezt mondja: »Most öt perczczel múlt félhárom.« Ugron Gábor: Ugyanaz az idő, mint tegnapelőtt ! Lengyel Zoltán: Most én közbeszólok: »Az ülés elején is kérheti és a ház megadhatja.« Erre az elnök szólt: » A ház mindent tehet, mert a háznak minden hatalmában áll. Én azonban ezt a kérést nem terjeszthetem elő hivatalból (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) máskor, mint csak akkor, a mikor egy negyed órával az ülés befejezése előtt kerül valakire a sor.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre közbeszóltam: »Akkor nem szükséges szavazásra bocsátani.« Gróf Apponyi Albert ezt felelte: »De akkor is meg kell kérdezni.« (Ugy van! jobbfelől.) Most felszólaltam és ezeket mondtam: »A házszabályokhoz kérek szót. Mindenkinek jogában van kérni a házat arra, hogy beszédét másnap, vagy a mikor tetszik, mondhassa el. A házszabályoknak illető szakasza pusztán csak arra vonatkozik, hogy akkor nem tagadhatja meg a ház hozzájárulását attól, hogy másnap tarthassa meg a képviselő beszédét. Most pedig az elnöknek a házszabályok szerint kötelessége megkérdezni a házat, hogy beleegyezik-e vagy nem. Egyszerű szavazással dönt a ház e kérdés felett," ha beleegyezik, a szónok holnap beszél, ha nem, ma. Ez az én felfogásom.« Ezt mondottam akkor is. Erre gróf Apponyi Albert a következőket jelentette ki: »A t. képviselő ur, a ki az elnökséget kötelességeire figyelmeztetni jónak látta, igen nagy tévedésben van a házszabályok rendelkezését illetőleg, mert a t. képviselő ur ugy vélekedik, hogy a házszabályok az utolsó negyed órában felszólalóra nézve feltétlenül megadják azon jogot, hogy beszédét a következő ülésre halaszthassa, holott a házszabályok 212. §-a azt mondja, hogyha szólásra felirottak közül azon tag, kire az ülés meghatározott idejének vége előtt egy óra negyeddel kerül a sor, joggal bir vagy az ülés idejének meghosszabbítását kérni, hogy beszédét elmondhassa, vagy az ülésnek befejezését kérni« . . . Visontai Soma: Ebben van a különbség! Lengyel Zoltán (tovább olvassa): . . . »egész beszédének a következő ülésre halaszthatása végett.« De a háznak belátásától függ, hogy miképen dönt, t. i. abban az esetben, hogyha nem háromnegyedkor, vagy háromnegyed után, hanem előbb kéri az illető képviselő.« Tehát gróf Apponyi Albert azt nyilatkoztatta ki velem szemben, hogy a háznak nemcsak az lehet a kötelessége, hogy a képviselőnek beszédét feltétlenül másnapra halaszsza, hanem van egy joga is, t. i. az, hogy esetleg meghosszabbítsa az ülést és kötelezze a képviselőt, hogy ha beszélni akar, akkor még aznap beszéljen. Erre Rakovszky István képviselő ur közbeszólt, hogy: »Szavazzunk!« mire gróf Apponyi Albert kijelenti: »Kiilönben ragaszkodik-e a képviselő ur ahhoz, hogy megkérdezzem a házat?« Kubik Béla: »Igen.« Elnök: »Akkor kérdem a t. házat, stb.« T. képviselőház! Nem akarom ezt tovább folytatni egész végig. A vége a dolognak az, hogy az' akkori elnök ur kért bennünket, hogy ilyen czimen ne húzzuk ki az időt, — a mi a házszabályok szerint módunkban van, hogyha ki akarjuk beszélni — és berekesztette az ülést háromnegyed kettőkor, a napló szerint ugy, hogy még csak fel sem tette Kubik Béla kérését szavazás tárgyává, hanem egyszerűen megengedte neki, hogy beszédét másnapra halaszsza el. Száz és száz ilyen preczedens van ezenkívül. De azt hiszem, ebből kétségtelen az, hogy egy hasonló esetben, percznyire megfelelő esetben, öt perczczel fél után kérte egy szónok beszédének másnapra halasztását; akkor ugyancsak én magam felszólaltam a házszabályok czimén, és az ellen az elnökségnek semmi kifogása nem volt. Az elnökség nem mondotta Kubik Béla akkori kérelmére, hogy az a beszéd megkezdését jelentette, engem nem nevezett renitensnek, nem utasított rendre, és nem is utasította az ügyet a mentelmi bizottsághoz. (Ugy van! balfelöl.) Gr. Apponyi Albert, mint elnök, megállapította erre az esetre vonatkozólag azt, hogy igenis, neki kötelessége megkérdezni a házat, ha egy képviselő az ülés folyamán bármikor beszédének másnapra halasztását kéri; megállapította azt, hogyha ilyen háromnegyed előtt történik, akkor is föl kell tenni a kérdést a ház elé, és a háztól függ, vájjon megadja-e az engedélyt, vagy sem; megállapította továbbá, hogy a házszabályok illető szakasza alternativ jogot ad a képviselőnek, a mely a ház határozatától független, mert a háznak joga ebben az esetben a 212. §. megfelelő rendelkezése szerint csakis arra terjed ki, hogy vagy megengedi a beszédnek másnapra halasztását, vagy pedig meghosszabbítja az ülést, de semmi egyébre. Az igen t. miniszterelnök ur akkor is képviselő volt, talán az ülésteremben is volt, a t. 18*