Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

130 383. országos ülés 190^ január 23-án, szombaton. sék el, hogy mi is hozzájárulunk a quóta arányában a mäkrisch-weisstircheni, a bécsújhelyi, a bécsi militäríechnische stb. intézetekhez és az osztrák területen lévő összes intézetekhez 34°/

0 erejéig. Én szívesen veszem, ha minket még pénzügyileg is dispenzálnak az alól, hogy mi az osztrák tanintézetek fentartásához 34°/

0-kal hozzájárulunk. A mit mi ott megmentünk, azt nagyon szívesen fogom én a magyar állam területén és a magyar földön a mi oktatásügyünkre forditani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De t. képviselőház, mikor volt Magyarország területén a hazai nyelv tanítása érdekében köztünk véleményeltérés az áldozatkészség tekintetében ? Hiszen ha áldozatokat követelnek tőlünk, mire hozzuk meg azokat szivesebben, mint arra, hogy a magyar nemzet nagy jövendőjét biztosító ifjúság, a nemzet virága, a magyar nemzeti közérzület és a magyar nyelv mellett oktattassék az ő jöveDdő nagy hivatására. Szívesen hozzuk meg ezért az áldozatokat. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nincs is rá szükség, pénzügyileg is ugy áll a dolog, hogyha azt az osztrák nevelőintézetek számára fizetett 34% ot levonjuk a magunk javára, még pénzügyileg is helyesen cselekedtünk. Már most, t. képviselőház, a mit én bizonyítani szándékoztam, az volt, hogy 36 esztendő óta a magyar király felségjogai hamisan, mint közös ügy, a delegácziók által és utján gyakoroltattak és pedig ugy a nevelésügy egész területén, ugy az igazságszolgáltatás egész terén, valamint és különösen az egész védszervezetnek kérdéseiben, még abban a kérdésben is, hogy ki lehessen katonatiszt, vagy ki ne lehessen. Mert a concretuál status megállapítása — pedig igaz, hogy törvénynyel van ez nálunk biztosítva — de a törvény által biztosított kérdéseknek rendelet utján való elintézése, a vizsgarendszernek behozása és azon feltételeknek a megállapítása, hogy hogyan lehet valaki katonatiszt, vagy káplár a hadseregben, nem függhet, nem függött és nem függ a közös hadügyminisztertől, mert ezek nem lehetnek a végrehajtő hatalom körébe utalt intézkedések és nem közös ügyek, hanem tisztán és kizárólag a törvényhozás jogkörébe utalt oly dolgok, a melyek végrehajtása a magyar állam saját felelős kormánya utján teljesíttetik és nem a közös hadügyminiszter utján. Ha tehát van valaki, a ki ennek az ellenkezőjét vitatja és én előttem bizonyítani akarja azt, hogy Pitreich úrral nekünk alkudozni kell, hogy nekünk a közös hadügyminiszterrel, vagy a közös külügyminiszterrel kell alkudozni a felett, hogy a magyar nemzeti szolgálati és vezényleti nyelv gyakorlatilag és törvénybozás utján is életbelépjen, az álljon elő és mutassa meg azt a törvényt, a mely ezt közös ügynek deklarálja, vagy a közös hadügyminiszter hatáskörébe utalja. Mindaddig, a mig ezt én előttem törvénynyel valaki meg nem magyarázza, állok és maradok azon az állásponton, hogy az 1867 : XII. törvényczikket a pártok, a melyek ennek alapján állottak, kivétel nélkül helytelenül kezelték és helytelenül kezelik most is, mert ennek, t. képviselőház, egy orvossága van, a mint voltam bátor kijelenteni . . . Molnár Jenő: Be kell menni a delegáczióba és ott kell megmagyarázni! Polónyi Géza: ... és ez az, hogy a mi felségjog, azt intézzék el a magyar kormány felelősége mellett a királyival, a mi törvényhozási jog, (Zaj. Elnök csenget.) azt intézzük el a törvényhozás termében ismét a királylyal egyetemben. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Szabad talán öt percznyi szünetet kérnem. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Polónyi Géza képviselő ur fogja folytatni beszédét. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Miután a 67-es törvény magyarázatára vonatkozó ellenőrzési kötelezettségemet, mint ellenzéki férfiú, a kormánynyal, a szabadelvű párttal és a 67-es alapon álló egyéb pártokkal szemben leróttam, rátérek feladatomnak második területére, t. i. rátérek egyrészről bizonyos mértékig a demarkáczióknak megvonására köztünk és más pártok törekvései között, másrészről rátérek azokra a támadásokra, a melyek azon párt ellen intéztettek, a melyhez tartozni szerencsém van. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban, t. képviselőház, néhány konkrét kérdés tolakodik az agyamba. Az, hogy a függetlenségi és 48-as párt az Önálló magyar hadsereg alapján várja és reméli nemzetünknek történelmi boldogulását, az olyan kérdés, a mely felett most hosszasabban disszertálnunk nem szükséges. De azt hittem, hogy politikai demarkáczionális vonalak nem vonhatók a nemzeti nyelv érvényesülése szempontjából magyar pártok között. Krasznay Ferencz: Csak mesterségesen ! Polónyi Géza: És mégis, t. képviselőház, mit tapasztaltunk ? Mi volt az, a mi az úgynevezett leszerelés kérdésében rám és sokakra döntő befolyással birt? Tapasztaltuk azt, t. képviselőház, hogy a mikor a nemzet széles és nagy rétegeiben egy jobb jövendő vigasztaló reménységével indult meg az a küzdelem, a mely nem is nagy történelmi átalakulásokat, csak a nemzeti nyelvnek a törvény korlátai között való érvényesülését tűzte zászlajára, a mikor tele voltunk hittel és reménységgel, akkor, t. képviselőház, a szabadelvű párt vezérférfiai összeültek egy úgynevezett kilenczes bizottságban és létrehoztak megállapodásokat, a melyek