Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

37ö. országos ülés 1904- január 18-án, hétfőn. 5 hogy ezen nemzeti vívmányokat talán még sem érhetjük el, tehát hajlandók voltunk kevesebbel is beérni. Ez azonban részünkről nem jelentette még azt, hogy mi azokkal meg vagyunk elégedve és azok bennünket kielégítenek. Megnyugvást inkább abban kerestünk és találtunk, hogy reményt tápláltunk a jövőre nézve abban az irányban, hogy a nemzeti erőnek fejlesztése és növelése által sikerülni fog azokat is kivívni, a miket ez időszerint elérni nem lehetett. Kétségtelen továbbá az is, hogy ez a nagy küzdelem a nemzettől áldozatot is követelt, r a mely nincs arányban az elért eredménynyel. És ha van eredmény, én azt inkább a nemzeti érzés erős fellendülésében és abban az önmegtagadásban, áldozatkészségben és támogatásban látom, a melyet a barez hevében az ország részéről tapasztaltunk, (Ugy van! a. baloldalon.) a mi azután megerősíti bennem azt a jövőbe vetett hitet, hogy a nemzet, a melynek osztályrészül többnyire a balsors jutott, még szegénységében és nyomorában is képes a haza oltárán feláldozni mindenét, csakhogy a nemzeti ügyet diadalra vigye, mert ez a nemzet élni akar és élni fog s elsepri útjából mindazokat, a kik önzésükkel és kishitüségükkel e nemzet nagy czéljai elérésének útjába állanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök ur az ő katonai progranimját olyannak tüntette fel, mint a mely olyan eredményeket tartalmaz, a minőkről a harcz kezdetén még csak álmodni sem lehetett, tehát a t. miniszterelnök úrban azon erős meggyőződés vert gyökeret, hogy ezen programmal a nemzeti ügyet nagy mércékben előre is viszszük. Midőn a miniszterelnök ur eredményekről beszél, akkor itt már tényekkel állunk szemben és ugyanazért azt a katonai programmot mi többé nem tekinthetjük a kormány programmjának, a melynek megvalósítása a jövőnek van fentartva, hanem egy olyan kormányigéretnek, a melynek a beváltása tekintetében semmi akadály sem áll útjában. Zboray Miklós: Csak Bécs! Buzáth Ferencz: Mi tehát a t. miniszterelnök ur katonai programmját és erre vonatkozó kijelentéseit nem tekintettük olyannak, a melynek biztositéka egy kormány fennállásához volna kötve. Ezen az alapon is bíráltuk el a kérdést és reméltük, hogy a politikai helyzeten változtatni lehet és hogy a békét és nyugalmat helyre lehet állítani. Azonban nagy megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy a mióta a t- miniszterelnök ur programmja itt e házban elhangzott, azóta osztrák részről ezen programm ellen igen erős támadásokat intéznek, ugy, hogy bennünk ggodalom támadt, hogy ezeket megvalósítani talán nem is leszünk képesek. így mindenekelőtt Körber osztrák miniszterelnök ur intézett az ellen támadásokat, a melyeket azután Pitreich hadügyminiszter ur folytatott. A miniszterelnök ur Körber közjogi támadásait erélyesen visszaverte ugyan, de épen olyan erélytelen volt Pitreich beszédével szemben, (Ugy van! balfelöl.) és nemcsak hogy vissza nem utasította Pitreich felfogását, hanem egyenesen védelmébe vette az itt megtámadott hadügyminisztert és annak felfogásával a magáét teljesen egyezőnek mondta. (Ugy van! balfelöl.) Pedig Pitreich hadügyminiszter sem követett el kisebb közjogi botlásokat, mint Körber, (Ugy van! bal felöl.) sőt az ő helyreigazító nyilatkozataiban is benne van a mi közjogunk félreismerése és a nemzet jogainak sérelme. Pitreich ezenkívül még többet is tett, mert ő megszabta azon kereteket, a melyekben ezen katonai reformokat, szerinte, megvalósítani lehet, és ha ezen keretekben fognak azon nagy vívmányok megvalósíttatni, akkor annyira össze fognak zsugorodni, hogy végre semmi eredményt sem fogunk elérhetni. Ezt beszédem további folyamán tényekkel is fogom igazolni. (Halljuk! balfelöl.) A kormányelnök ur mindenekelőtt beköszöntő beszéde alkalmával a következő nyilatkozatot tette (olvassa): ». . . hogy ezen kormány fentartja hivatalbeli elődjének azon álláspontját, hogy a hadseregben és általában a közös intézményeknél használt jelvények az ország közjogi helyzetének meg nem felelnek, kötelességének fogja tehát a kormány ismerni közreműködni a kérdés oly rendezésében, a mely az ország közjogi helyzetének megfelel*. Ezzel szemben Pitreich a hadsereget olyan közös intézménynek tünteti fel, a melyhez az ország közjogi helyzetének semmi köze sincs, mert szerinte a hadsereg néphadsereg, a mely sem német, sem magyar, sem cseh, sem lengyel, hanem az összes nemzeteknek közös hadserege, és miután a hadügyminiszter ur rejsaráló nyilatkozatában Magyarországnak közjogát csak annyiban ismerte el, hogy szerinte van Magyarországnak belkormányzati önállósága; másrészt pedig ő a hadsereget nemcsak közös intézménynek, hanem egyúttal egységesnek is hirdette: nyilvánvaló, hogy ezzel azt akarta kifejezni, hogy a hadsereg a nemzet önkormányzati önállósága keretébe nem tartozik, és igy ő Magyarország közjogát a hadsereg tekintetében elismerni egyáltalában nem akarja. (Ugy van! balfelöl.) Ilyen értéke van, t. ház, a tisztképzés kérdésének is. A miniszterelnök ur kilátásba hehelyezte egy felső katonai reáliskolának felállítását, a mely iskolában az előadási nyelv legalább a tantárgyak lényeges részében magyar lesz. Ezzel szemben Pitreich ur már nyilatkozott, és azt mondta, hogy az csak annyiban lesz magyar, hogy az első és második osztályban egyes tárgyak kivonatosan magyarul is fognak előadatni, és a harmadik és negyedik osztályban fognak azután egyes tantárgyak magyarul előadatni, de még e tekintetben nincsen semmiféle garanczia arra nézve, hogy legalább a lényeges tantárgyaknál fogják a magyar előadási