Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

94 381. országos ülés 1904 január 21-én, csütörtökön. egyenesen alkotmányjogi kötelesség, annak megtagadása alkotmányjogi mulasztás volna, mert minél sérelmesebb az alkotmányra nézve az exlexben való feloszlatás, annál sürgősebb feladata minden tényezőnek közrehatni arra, hogy ez az alkotmányjogi sérelem hatálytalanná tétessék, megszüntettessék, a mi pedig egyedül azon módon történik helyesen, ha a választások megejtetnek. Hiszen az alkotmány felfüggesztése esetén is az alkotmány helyreállítására vezető első lépés a választások kiírása, a parlament konstituálása, az alkotmányos képviselet működésének újra felvétele, a mely alkotmányos képviselet van azután hivatva arra, hogy az alkotmányon ejtett sérelem reparácziójáról gondoskodjék.« (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.)^ »Ha ez nem igy volna, — mondotta Barta Ödön — akkor már II, József, I. Lipót alkotmányfosztó intézkedései után nem lehetett volna országgyűlés, — vagy közelebbi eseményeket tekintve, 1861-ben és 1865 ben szintén nem lehetett volna módját találni az alkotmány helyreállításának, hiszen akkor is az országgyűlés egybehivása olyan időben történt, a mikor az egybehivást megelőzőleg az alkotmány ezen részében megsértetett, mégis az összes hazafiak egyetértettek abban, hogy . . .« (Felkiáltások bal felöl: Es már kérdés !) »daczára az alkotmányellenes előzményeknek, az országgyűlés ujabb egybehivását rendelő királyi kéziratnak teljes készséggel meg kell felelni.« Ez az az interwiew, a melyről itt szó volt. Én nem bocsátkozom semmi néven nevezendő vitatkvzásba, csak konstatálom, hogy ez az az interwiew, a mely itt megjelent. Ebben az, hogy az ex-lexben való feloszlatás törvényes, hogy tehát ennek propagandát csináltam volna, ez nincs benne. Szentiványi Árpád: Az ellenkezője sincs benne! Barta Ödön: Nem is kell, hogy benne legyen, nem nyilatkoztam ezen kérdésről, hanem azt distingváltam. hogy a kérdésnek mely része bir aktualitással. A mit pedig most itt mondottam, azt fentartom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök; Sághy Gyula képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Sághy Gyula: T. képviselőház! Engedelmet kérek, hogy a t. ház idejét személyes kérdésben igénybeveszem, de kénytelen vagyok reflektálni arra, a mit az előttem szóló t. képviselő ur ellenem személyes kérdésben felhozott. Arra nincs szükségem, hogy azon szemrehányásával, vádjával, vagy gyanúsításával szemben védekezzem, hogy beszédemet olvastam. HÍFZ mindenki láthatta, hogy ez tényleg nem történt, hanem voltak beszédemnek egyes részletei, a melyekre kiváló súlyt helyeztem, s ez volt az oka annak is, hogy én, a ki különben nem szoktam előre beszédemet kidolgozni, ezt ezúttal megtettem, mert voltak beszédemnek olyan részletei, melyeket nagyon megfontoltan kellett előadnom, beszédemnek minden szavát meg kellett gondolnom, s azért igenis ilyen helyeken az én Írásomba belenéztem, hogy ne használjak esetleg olyan kifejezéseket, a melyeknek czélzatommal ellenkező értelmet adhatnának és a melyek alkalmasak lennének ellenkező czélzatok belemagyarázására. (Helyeslés balfelöl.) Én szeretem és szoktam magamat világosan kifejezni. Hogv_ igazoljam, hogy az sem áll, hogy az, a mit t. Barta Ödön képviselőtársamnak mondtam, írásban előre tervben meg lett volna, mert eszemágában sem volt, hogy e tárgyra kitérjek felszólalásomban ; felolvasom, mi volt itt az én írásomban a Kossuth Ferencz vezetése alatt álló függetlenségi pártról e tekintetben. Mikor én kapaczitálni óhajtottam a küzdő ellenzéket arra, hogy a küzdelem irányát és czélját változtassa meg, hogy az obstrukczió rendkívüli fegyverét tegye le, felhoztam mindazon jelenségeket, melyek arra indíthatják, hogy belássák küzdelmük reménytelenségét és czéltalanságát ez irányban, tehát áttérjenek azon irányra, a melyet egyedül találok czélravezetőnek és a bonyolult helyzetből kivezető üt megtalálbatása biztos irányitójának, akkor ezen szempontból, és nem sértés és bántás szándékával — legyenek róla meggyőződve, ezt Polónyi Géza képviselő ur maga is elismerte — ezeket mondottam (olvassa): »De a Kossuth vezetése alatt álló függetlenségi pártban is mind mélyebbre hatolt a csüggedés, az a kishitűség és az obstrukczió elleni elkeseredés. Ezzel szemben — mondtam én — legalább arra mutatnak azok a jelenségek, a melyek a függetlenségi párt ezen köre egy részénél nagy hajlansádóságot mutattak . . .« — egy részénél, mondottam, mert nem akartam általánosságban a pártra mondani — »a kormány részéről történő egyes törvény- vagy házszabályellenes intézkedések eltűrésére, sőt szórványosan, nagyon szórványosan már ilyenek támogatására is.« Azután a következőket mondtam: »Erre mutat a kormánypárt eljárása . . . stb.« — és itt áttérek a kormánypártra, arról kezdek beszélni, de akkor megszakítottak és igy én csak később térhettem át azok elmondására, a miket a kormánypártra vonatkozólag megjegyeztem. Bartha Miklós: Mi volt az ex-lex-feloszlatással ! Sághy Gyula: Ezzel igazoltam azt, hogy az, a mit nekem Barta Ödön t, barátom imputál, egyáltalában nem volt Írásba foglalva. Az meglehet, t. képviselőház, hogy épen abban a rögtönzésben, a melylyel az ő közbeszólására feleltem, talán nem találtam meg a kellő kifejezést azon gondolat nyilvánítására, a melyet az ő álláspontjával szemben kifejezésre juttatni akartam. De a dolog lényegében igenis igazam van, mert bocsánatot kérek, ha az ember a beszéd hevében az egyes közbeszólásokra adott feleletében nem találja meg mindig a megfelelő kifejezéseket, ebből még nem következik, hogy nincs igaza. Különben, a mikor írásban nyilatkozik