Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-365
365. országos ülés 1903 deczember W-én, kedden. 43 22-én azt állítottam, hogy a póttartalékot, és pedig csak a legifjabb évfolyamát, csak négyheti fegyvergyakorlatra kell januárban igénybevenni. Ezzel szemben bátor leszek 22-iki felszólalásomnak erre vonatkozó passzusát minden kommentár nélkül felolvasni. (Halljuk! jobbfelöl!) Azzal foglalkoztam, hogy kimutassam annak teljes képtelenségét, miszerint a pótíartalék igénybevétele politikai pressziót képezne, én ennek folyamán aztán következőkép szólottam: »Biztosithatom a t. házat, hogyha tényleg ezen képtelen kiindulási pontja lett volna a kormánynak, akkor a póttartalékosokat nemcsak februártól kezdve, hanem már január 1-étől fogva kellett volna igénybevennünk. De épen azért, mert mindig és a legutolsó órákban is azt reméltük, hogy talán mégis létrejön a ujonczjavaslat, egy egész hónapra kimélni akartuk a póttartalékosokat. E szerint januárra csak a fegyvergyakorlatra köteles póttartalék és ennek is csak legfiatalabb évfolyama lett négy hétre behiva. De ezen szurrogátum-rendszabályt továbbra is fenntartani, újból és újból a fegyvergyakorlatra köteles turnusokat behivni, épen a tavaszi időben, a mikor az akczióképesságnek legnagyobb fokon kell állania, lehetetlen és veszélyes, mert hisz ez képezné a mozgósítás magvát. De különben is lehetetlen volna, mert ez kimerítené azon póttartalékosok számát, a kikre a katonai év leteltével az őszi nagy fegyvergyakorlatnál elkerülhetetlenül szükség van, és a kikhez akkor nyúlni nem lehetne. Világos tehát, hogy nem marad egyéb hátra, mint, bár a legnagyobb sajnálattal, a póttartalékosok három legfiatalabb évfolyamához, a honvédségnél a két legfiatalabb évfolyamhoz nyúlni, illetőleg ott, a hol a póttartalékosok rendelkezésre nem állanak, a legfiatalabb tartalék évfolyamát mindaddig igénybe venni, mig a hadsereg hiányos harczképessége a megszavazandó ujonczok teljes kiképzése után ismét helyreállott.« (Felkiáltások jobb felől: Világos!) Várady Károly : Soknak világos! Kubinyi Géza: Azt tudjuk, hogy némely embernek nem világos! (Zaj.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Ugron Gábor t. képviselő ur egyáltalában nem foglalkozott alaposon az én felszólalásommal, innen származik ezen tévedés és valószínűleg az a tévedés is, hogy a tegnapi felszólalásomnak nagy részét színpadiasnak tartja. Bocsánatot kérek, én eddig 30 évig egyszerű katonai szolgálatot tettem (Éljenzés jobbfelöl.) és igaza'n nem tudom, honnan venném a szinpadiasságot. Ugron Gábor : Boulanger 35 esztendeig szolgált, s volt-e nála nagyobb színész ! ? Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hiszen épen azt akarom mondani, hogy a szinpadiasság iskolája egészen másutt található. Én elismerem, hogy Ugron Gábor képviselő ur igazi nagymestere a szónoklatnak, ebben tőle mindannyian igen sokat tanulhatunk, és legtöbbet én, mert én épen nem vagyok a szónak mestere; de tagadom, hogy az ő hatása mindig érveinek igazságában és nyomósságában állna, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) sőt ellenkezőleg, beszédének szónoki heve és tüze által ragadja magával a hallgatóságot, és én sok tekintetben egyenesen szerencsétlenségnek tartom az országra nézve, hogy egy ilyen nagytehetségű ember ilyen tulajdonságokkal bir. (Mozgás balfelöl.) Annyi bizonyos, hogy ha ő más téren működnék, igen szép sikereket érhetne el, (Derültség balfelöl. Ugy van! jobbról.) de épen azért, mert szónoklatának tartalma nem mindig helyes, és a lényege sokszor tévedésen alapul, azonban oly hatalma van. hogy mindennek daczára a közvéleménynek egy részét meg tudja téveszteni: ez igazi szerencsétlenség az országra. A szinpadiasság szemrehányását tehát én Ugron Gábor képviselő úrtól el nem fogadhatom, sőt elismerem, hogy ő annak a mestere, és ha majd ebből egyszer tanulni akarok, akkor az ő iskolájába fogok járni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik? Trubinyi János jegyző: Szluha István! Szluha István: T. képviselőház! Ugy a honvédelmi miniszter ur, mint a miniszterelnök ur is azt a kérdést intézi hozzám, hogy mit akarunk mi egynéhányan, hisz alig vagyunk tíz-tizenketten? Hát mi nem azt keressük, hogy hányan vagyunk, hanem teljesítjük kötelességünket, mely abban áll, hogy az országnak törvényes és igazságos jogait védelmezzük és azoknak végrehajtását követeljük. (Ugy van! balfelöl.) De nemcsak a miniszter urak kérdezik azt, hanem lapjaikban is mindenféle leszólásokat és gyanúsításokat szórnak ellenünk, a többi közt gyászmagyaroknak is elneveztek bennünket. Pedig én ugy tudom, hogy azok a gyászmagyarok nem harczoltak, hanem elfutottak. (Élénk derültség, helyeslés és taps balfelöl.) T. képviselőház! Mily szerencse lett volna Sodomára és Goraorára, ha csak hét igaz találtatott volna ott; akkor Sodorna és Gomora talán ma is állana. De bármily bűnökben leiedzett is Sodorna és Gomora, a miért el kellett pusztulniok a földről, azt hiszem, nagyobb bűnöket ott sem követhettek el, mint itt Magyarország képviselőházában, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) a hol, sajnos, a magyar nyelv mellett kell küzdenünk és harczolnunk, — mikor az törvény szerint is megillett — ámbár csak a kormányzatnak egy részében, a hadseregben. De ha egy helyen megtagadjuk nyelvünket, akkor kérdezhetjük, hogy: mik vagyunk mi ? Nemzet vagyunk mi, vagy pedig szolgasereg, a melynek még a nyelvét is megtagadhatják? Felállít a honvédelmi miniszter ur és a miniszterelnök ur is egy téves teóriát, illetőleg általánosságban áll az, mert felállítják a többíi*
