Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 vájjon 22-én volt-e a miniszter urnak igaza, avagy tegnap ? Bármelyik eset álljon is azonban fenn. mégis bátor vagyok kérdeni a honvédelmi miniszter úrtól, hogy a póttartalékosok behívásával a hadügyi kormánynak micsoda komoly czéljai vannak? mert azt tudom, hogy minden évben, midőn a fegyvergyakorlatoknak szeptember 6., 7. és 8-ika körül vége szokott lenni, a harmadik évüket szolgáló katonák túlnyomó részét hazabocsátják és szeptember hónapban egész október első tiz napjáig a katonai szolgálatot a két évfolyam végzi és soha panasz nem fordult elő, hogy az feladatának megfelelni nem tudna. Azt is tudom, hogy az október elején bevonuló ujonczok nyolcz hétig nem végeznek rendes katonai szolgálatot, (ügy van! a baloldalon.) hanem ők kiképeztetés czéljából külön kezeltetnek, külön oktattatnak és akkor, a midőn már kiképeztettek, osztatnak be a többi szolgálatot tevő katona körébe. Eszerint körülbelül deczember 15-ikéig az ujonczok rendesen katonai szolgálatot nem teljesítenek, és igy három hónapon keresztül a hadsereg a maga szolgálati kötelezettségének ugy tesz eleget, hogy a harmadik évet kiszolgált katonák nélkül csak a két évi szolgálati állomány végzi a teljes szolgálatot, ha tehát lehetséges őszszel három hónapon keresztül nélkülözni a harmadik korosztályt, nem értem, hogy miért ne lehetne a téli hónapokban tovább is nélkülözni, annál is inkább, mert a téli hónapokban ugy a kiképzés, mint a szolgálat a maga terhességében sokkal inkább csökkentve van. Az az eljárás ennélfogva, hogy már most be kell hivni a póttartalékosokat, a szükség által nincs indokolva. Azzal, hogy a póttartalékosok tovább tartassanak benn, ellenkezik a miniszterelnök^ urnak deczember 22-én tett nyilatkozata. És ha a behívott póttartalékosok egy hónapig kielégítő szolgálatot tudnak tenni, akkor én nem értem, hogy miért ne lehetne a póftartalékosokból megint és pedig csak egy hónapra behívni, nem pedig hosszabb időre, hogyha annak olyan szomorú következményei vannak, mint a milyennek azt gyászos szavaival a honvédelmi miniszter ur lefestette. (Helyeslés bálfelöl.) A honvédelmi miniszter ur sürgette, hogy minél gyorsabban legyen meg az ujonczozás, az ellenzék hagyjon fel küzdelmével, tekintsen csak Keletre, a Balkánra. Ezt megint csak szónoki formának és fogásnak kell tartanom, mert feltételezem a hadügyi kormányról, hogy ha még februárban megkapná is az ujonczokat, márczius és áprilisban a még csak kiképzés alatt álló legénységgel csak nem akarja tavaszszal a Balkán népeit megfélemlíteni, csak nem akarja ezeket az ujonczokat, mielőtt még azok lőni is megtanultak volna és valaha czélba is lőttek volna, a hadsereg rendes állományába beosztani és ellenség elé vezetni vagy olyan feladatokra deczember 29-én, kedden. 3;í használni fel, a melyek teljesítésekor az ellenséggel kerülhetnének szembe? Sziklay Ede: Negyvennyolczban egyenesen a háborúba mentek! (Felkiáltások a baloldalon : A magyar hazáért!) Ugron Gábor: Igen, t. képviselőtársam, 1848-ban egyenesen a harcztérre mentek, de nem az osztrákok, hanem a magyarok. S ha a képviselő ur elismeri azt, hogy a magyar hadseregben, s magyar nemzeti czélokért szolgálni egészen más, és más az ilyen katonai lelkesedés és szolgálat is, hát akkor ne tagadja meg támogatását a magyar nyelvtől és a magyar hadseregtől. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De nemcsak ezen fordul meg a dolog: 1848-ban egy puska csak valamivel ért többet egy jó kaszánál, de ma, a gyorstüzelő fegyverek korában, ma, a midőn a katonának nemcsak a személyes bátorságra, de a taktikai mozdulatokban való ügyességre, óvatosságra, képzettségre, összetartozásra és előrelátásra feltétlenül szüksége van, ma az ilyen ujonczokat oda vinni, a, hol harczra kerülhet a sor, lelkiismeretlen és megfontolatlan dolog különösen akkor, a mikor van elég olyan, a ki a katonai szolgálatban máiteljesen kiképezve van és azonnal be is rendelhető. /Helyeslés a baloldalon.) Én a honvédelmi miniszter ur beszédének további részleteivel most nem akarok foglalkozni; nem akarok pedig azért foglalkozni, mert a kérdés lényege nem abban fekszik. A kérdés lényege abban fekszik, a mit önök felállítanak, hogy a nemzet előtt maguknak a jogosság színét szerezzék meg, abban t. i., hogy a többség akaratának kell okvetlenül érvényesülnie. (Elén 1: helyeslés a jobboldalon.) Herodot 3000 esztendővel ezelőtt azt jegyezte meg a görög respublikákról, hogy azoknak az a hibájuk, hogy a többség mindig az egésznek képzeli magát. Itt is az a hiba, t. kép • viselőház, hogy a többség képzeli magát az országnak, a többség akaratát képzelik az ország akaratának, a többség érdekét feltolják az ország akaratának. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a középen: Önök a fejetetejére állítják a parlamentarizmust!) B. Kaas Ivor: De mikor igazunk van! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, a többség keresése csak egy mód annak megismerésére, hogy mi az ország akarata. A többség maga nem egyéb, mint egy módszer, de az maga még nem igazság, az maga még nem egész és Herodotnak ebben van igaza. Valóban keserűség nekem, hogyha azt hallom még ellenzéki oldalról is, hogy politikai harczunkban ahhoz kell magunkat tartanunk, hogy a többség és a király mit akar. Én ugy tudom, hogy Magyarország törvényei szerint az ország akarata a törvények meghozásában nyilvánul és arra nem egyedül a képviselőház többsége szükséges, hanem szüksé5*