Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 1904- január 16-án, szombaton. 371 így tehát sem okom, sem szándékom nincs, de még csak törvényes lehetősége sem forog fenn annak, hogy az ügybe beleavatkozzam. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi általában a szoczialisztikus mozgalmakat illeti, biztosithatom a képviselő urat és biztosítom a t. házat, hogy én egyáltalában nem vagyok barátja annak, hogy bárminő kellemetlennek látszó mozgalomnál az emberek az árnyékuktól is megijednek. Én a magam részéről abban a nézetben vagyok, hogy az ilyen áramlatok saját magukban hordják ellenszerüket, hogy a leghelyesebb és leggyökeresebb orvoslás az, ha lefolyni hagyja az ember a hullámot, (Helyeslés a jobboldalon.) ha mesterséges akadályok, tiltó eszközök alkalmazása által nem neheziti meg a kijózanodásnak azon természetes proczesszusát, a mely a dolognak legjobb orvosszerét képezi. Azonban vannak kivételek. Tapasztalhattuk az országban, különösen az ország olyan vidékein, a hol, fájdalom, ma még a köznép a kultúrának igen alacsony fokán áll, hogy ilyen szoczialisztikus agitátorok megjelenése és ilyen népgyűlések megtartása a közbiztonságnak, a közrendnek valóban mélyreható és aggályos megzavarását képezi. (Ugy van! jobbfelöl.) Felelőségem érzetében ilyen helyeken, a hol a konkrét eset ilyen, a hol ilyen akut veszélyek forognak fenn, semmiféle általános igazságok által nem fogom magamat visszatartatni attól, hogy az ország és a társadalom biztonsága érdekében kötelességemet^ teljesítsem. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Épen ezért a mai napon bocsátottam ki egy rendeletet, a melyben kifejezést adok annak, hogy rendszerint szabad folyást kívánok engedni az agitácziónak és a népgyűlések megtartásának. Oly vidékeken azonban, a hol ezen népgyűlések megtartása a közbiztonság megzavarását eredményezné és ezen mozgalom folytatása aggályos következményekkel járhat, felhatalmazom a hatóságokat, hogy a népgyűlések megtartására kért engedélyeket megtagadják. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Jenő: Hol a szabad gyülekezési jog? Nincs joga hozzá! (Nagy zaj jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Ki fogja ezt megbírálni?) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezt első fokon természetesen az illetékes rendőri hatóság van hivatva felülbírálni. Felebbezés utján a dolog feljöhet egészen én hozzám és biztosíthatom arról a t. házat, hogy ok nélkül és parancsoló szükség nélkül sehol a népgyűlések megtartása elé akadályokat gördíteni nem szándékozom, másrészről azonban azon vidékeken, a hol ezen aggályos jelenségek mutatkoznak, el fogom vállalni eljárásomért a felelőséget, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert mindenekelőtt áll előttem az a kötelesség, hogy ennek az országnak semmiféle részeiben anarchikus jelenségek elő ne forduljanak. Miután ez a kérdés itt szóba hozatott, én is szükségesnek tartottam ezeket a megjegyzéseket megtenni. (Elénk, helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! A t. miniszterelnök ur mostani előadására két megjegyzésem van. Az első az, hogy tudomásul veszem, hogy a t. miniszterelnök ur egy olyan rendeletet bocsátott ki, a melyet azonban e pillanatban bírálat tárgyává tenni nem akarok, mert annak sem helye, sem ideje most nincsen. Majd megteszszük ezt annak idején, a mikor erről a rendeletről bővebben beszélhetünk. De hogyha a kérdés ugy áll, a mint arra nézve hirtelen benyomást szereztem, akkor ezzel a rendelettel Magyarországon a szabad gyülekezésnek és a szabad választásnak olyan vége vettetik, a milyen még ebben az országban nem volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre nézve fentartom magamnak a jogot, hogy máskor erről a kérdésről bővebben nyilatkozzam A t. miniszterelnök ur beszédje elején azonban rámutatott arra, hogy bizonyos czélzat van abban az interpelláczióban, a melyet megtettem, Hát akkor kvittek vagyunk t. miniszterelnök ur, mert én az ön beszédjében szintén czélzást látok. A dolog természetében fekszik, hogy annak, a kinek fáj valamije, az jDanaszkodik, az kinyitja a száját. A t. miniszterelnök ur is nyilatkozatra használja fel az alkalmat, a midőn mi bizonyos sérelmeket és keserűségeket felsorolunk, és ez az, a miben én czélzatot látok, még pedig a t. miniszterelnök ur kormányzati érdekének a fő czélzatát, mert az a sok ismétlés, hogy a tisztikar pedig tudja meg, hogy neki a választási küzdelemben részt venni szabad . . . (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kubinyi Géza : Hát a papoknak nem szabad ? Okolicsányi László: Törvényben van benn, hogy nem szabad! (Felkiáltások a jobboldalon : Deliogy nem!) Törvénytelen beszéd ez, akármit mond. Szederkényi Nándor: Kérem Kubinyi t. képviselőtársamat, ha fáj valamije, hát interpelláljon ő is. Kubinyi Géza: Elvégzem én azt magam is! Szederkényi Nándor: Én önmagamnak a birája nem akarok lenni! Én ezt idehoztam az illetékes biró elé. Kubinyi Géza: Én sohasem sirtam, a mikor megvertek. (Derültség a jobboldalon.) Bakonyi Samu: Hát megvertek? Szederkényi Nándor: Majd lesz nekem még módom rámutatni ezekre a dolgokra, a mikor nem lesznek olyan jókedvűek, most azonban a t. miniszterelnök úrral vau végezni valóm. (Halljuk! Halljuk!) Az t. i., hogy ő azt hiszi, hogy én bizonyos czélzattal tettem meg interpellácziómat. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy! Azt csak nem gondoljuk! Derültség jobbfelöl.) Akkor a t. miniszterelnök úrral kvittek leszünk, mert mi is tudjuk, hogy a t. miniszterelnök ur miféle czélzattal tesz kijelentést. Mi azt akarjuk, hogy a választási küzdelem legyen szabad. 47*