Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190Í január 16-án, szombaton. 361 közös hadügyminiszternek a delegáczió előtti fejtegetéseiben. Szederkényi Nándor: Nem vagyunk negyvenen ! Kérjük megszámlálni a jelenlévőket! Elnök: A ház tanácskozási képessége kétségbe vonatván, kérem a jegyző urakat, olvassák meg a jelenlévőket. (Megtörténik.) A jegyző urak jelentése szerint 40-nél több képviselő van jelen. Okolicsányi László: A hadügyminiszternek ezen fejtegetéseivel szemben a magyar miniszterelnök ur azt mondja, hogy hiszen eszeägában sem volt a hadügyminiszter urnak közjogi fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy nem közjogot akar magyarázni, és épen azért az ő kijelentéseit nem szabad olyan sérelmeseknek felfogni, mint a milyenek volnának, ha azzal az intenczióval beszélt volna, hogy közjogi magyarázatokat adjon. Én a miniszterelnök ur ezen álláspontját nem fogadhatom el, sőt épen abban látom a legveszedelmesebb jelenséget, hogy a hadügyminiszter ur akkor, a mikor eszeágában sincs közjogról beszélni, a mikor szándékában sincs a magyar közjog ellen támadást intézni, tehát egész nyugodtan és higgadtan olyan helytelen és közjogunkat sértő fogalmakkal operált, a melyekből látjuk, hogy ő és azok a körök, a melyekhez ő tartozik, a magyar államról miképen gondolkoznak. Épen az a bántó, hogy mint egészen természetes dolgot állítja oda a közös hadügyminiszter azokat a fogalmakat, a melyek a mi törvényünkön, törvényes intézményeinkkel, alkotmányunkkal homlokegyenest ellenkeznek. Hogy csak egy példára legyen szabad hivatkozni, a melyre hivatkoztak ugyan már előttem szólott t. képviselőtársaim is, a hadügyminiszter ur ugy állítja oda a hadsereget, mint a mely nem lehet sem magyar, sem német, sem cseh, sem más nemzeti hadsereg, hanem a népek valamely összeségének hadserege. Hiszen ez teljes megtagadása az 1867:

XII. t.-cz. álláspontjának! Ha az a hadsereg csakugyan ilyen néphadsereg, ha abban csakugyan mindenféle nemzetiség egyforma elbánásban részesül, hát akkor hol van itt a magyar és osztrák állam, a magyar és osztrák hadsereg között a törvényben határozottan kikötött paritás? A mi alkotmányunk az 1867 : XII. t.-cz. alapján áll; mást nem ismer el, mint magyar hadsereget és osztrák hadsereget; de olyant, a mely ne volna sem magyar, sem német, sem cseh, nem ismer és ha a hadsereg legfőbb vezetője, a ki egyúttal Magyarországnak is alkotmányos közege, azt meri álliíani, hogy magyar hadsereg nincsen, hanem van egy, a mely sem német, sem magyar, sem cseh, akkor vétkezik törvényünk ellen és hűtlenséget követ el a magyar alkotmány ellen. (Ugy van ! Ugy van ! halfelöl.) Ennek a gondolkodásnak egy további kifejezése, a mi azóta az osztrák delegáczióban szintén megnyilatkozott, az, hogy mivel a kadétiskolákban és egyéb katonai tisztképző intéKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI- KÖTET. zetekben a magyar nyelvnek a jövőben bizonyos tér nyittatik, követelik Ausztriában, hogy ott ugyanilyen mértékben a cseh, a német, a lengyel nyelv szintén tért foglaljon. Ezzel a követeléssel szemben, t. képviselőház, a mi közjogi felfogásunk mellett nekünk semmi kifogásunk nem lehet, mert mi Ausztriának belső ügyeibe nem avatkozunk, s ez a kérdés mihozzánk egyáltalában nem tartozik. De az ő gondolkozásuknak tévességére mutat az. hogy ők a magyar állam jogos követelésével szemben a maguk részéről olyan követeléseket támasztanak, a melyek, ugy tudom, Ausztriának közjogi helyzete és viszonyai szerint ott, ma még legalább, nem törvényesek. Nálunk törvényes követelés az, hogy az állam nyelve az állam hadseregében érvényesüljön. (Ugy van! a baloldalon.) De hogy áll a helyzet Ausztriában? Ha Ausztriában az állam nyelve a német, akkor mindazoknak a nemzetiségeknek, a melyek az ő nyelvüknek a hadseregben való érvényesítését követelik, még ezt ki kell vívniuk, még az erre vonatkozó törvényes alkotásokra van szükségük, a mire nálunk szükség nincs, mert minálunk ez a törvényben van, minálunk ez a jog már az ez idő szerint fennálló közjogi helyzetben is kétségbevonhatatlan. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hogy milyen a hadsereg vezetőségének gondolkozása, mutatja az is, hogy a hadügyminiszter ur a nemzeti követelésekkel szemben rámutatott arra a rendeletére, a melyben az ezrednyelveket szabályozza, s a melyben elrendeli, hogy az ezrednyelvek művelésére a jövőben nagyobb gond fordittassék. Hát, t. képviselőház, hisz itt az eszmék egy rettenetes konfúziója áll velünk szemben, mert mikor mi az állam nyelvének a hadseregben való érvényesítéséről beszélünk, akkor szembeállítják velünk azt a rendeletet, a mely az ezrednyelvek megtanulására vonatkozik, s a mely utasítja a tiszteket, hogy gondoskodjanak arról, hogy minden tiszt a saját ezredében előforduló egy, vagy két nyelvet megtanulja, hogy a legénységgel az ő nyelvén közvetlenül tudjon beszélni. Ez nem az, a mit mi a hadseregnek szolgálati nyelvére vonatkozólag követelünk, mert végre is az illető legénység nyelvén beszélni minden tisztre nézve czélszerü és hasznos, akármilyen nemzetiségű legyen az a legénység. S természetes, hogy az ügy érdekében minden tisztnek meg kell tanulnia a legénység nyelvét, s én ugy tudom, hogy ez eddig is megtörtént. A mit mi követelünk, és pedig jogosan követelünk, ez az, hogy a szolgálati nyelv (Ugy van! Ugg van! a baloldalon.) a magyar állam nyelve legyen, és ezt a Regiments- és Bataillons-Spracheval összetéveszteni nem engedjük. Ha ezt összetévesztik, a mennyiben ebben nincs rosszhiszeműség és nincs rosszakarat, akkor a fogalmaknak olyan összezavarodása jelentkezik ebben, a mi ellen a legerélyesebben tiltakoznunk kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) 43