Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-376
344 376. országos ülés 190b január 15-én, pénteken. tiszteletet provokál javunkra a külföld részéről. Én örömmel veszem, hogy ez igy van, de e mellett meg kell lenni annak az erénynek is, hogy a magunk jogait megvédelmezni akarjuk és tudjuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Hogy Pitreich beavatkozása és Derschattának indítványa és a hozott határozat mennyire sérti közjogunkat, azt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársain elég alaposan és széjjen kifejtette. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, de mi a miniszterelnök úrtól vártuk elsősorban ezen jogtalan beavatkozás megtorlását, (Helyeslés a baloldalon.) vártuk tehát a visszautasítást egyrészt, másrészt kitanitását azoknak az uraknak, hogy a jövőben ily tanokat ne hirdessenek, mert ha velünk szövetségben akarnak élni egy államfő alatt, joggal elvárhatjuk, hogy alkotmányunkat és jogunkat tiszteletben tartsák, (Elénk helyeslés a, baloldalon.) nemcsak azok szellemében, de azok utolsó betűjéig. És mégis mit látunk? Azt, hogy a magyar miniszterelnöknek tegnap abszolúte nem volt mondanivalója Pitreich viselkedésére, sőt azzal azonosította magát, ma pedig, mikor ő helyette gr. Apponyi mondotta el az elmondandókat, azzal mentegette önmagát és Pitreichot, hogy az nem mondott sem politikai, sem közjogi beszédet, hanem a katonai életről beszélt, annak mezején aratta a virágokat és az ott fennforgó czélszerüségi szempontokat tárta elénk. Tisza miniszterelnök ur szerint azok, a miket Pitreich mondott, nem közjogi és nem politikai elvek, tisztán katonai dolgok és katonai czélszerüségi szempontok. Tehát a mi kormányelnökünk szerint katonai czélszerüségi szempont az, hogy a magyar nyelv joga a magyar hadseregnél »niemals«, soha, érvényt ne nyerjen, (Ugy van! bal felöl.) mert azzal kibújni ezen fontos kérdés alól, hogy hiszen bizonyos politikai okokból a szabadelvű párt sem kívánja ma a magyar nyelv érvényesülését, hanem csak a jogot tarja fenn, Pitreich nyilatkozatával szemben, nem lehet, mert Pitreich nem ezt mondta, ő sokkal többet, sokkal nagyobbat mondott, sokkal határozottabban beszélt, egyenesen kimondta a »niemals« szót, B. Kaas Ivor: Pitreichnak sem szabad, de ha a magyar miniszterelnök azt mondja, az borzasztó ! Ilyen sohasem történt! (Zaj jobbfelöl.) Darányi Ferencz: Hogy Pítreichért az osztrák politikusok, különösen a németül gondolkozó és érző politikusok lelkesedtek ezen beszéd után, azt én egész természetesnek találom, sőt irigy szemekkel nézem, mert én olyan miniszterelnököt szeretnék *a magyar miniszterelnöki székben látni, a kinek ilyen viselkedésén és ilyen beszédein már mi is lelkesedni tudnánk, (Elénk helyeslés bal felöl.) és hogy nem lennénk örökké arra a negácziós térre kárhoztatva, a mikor magyar hazafiak akarunk lenni, hogy örökké ellenzékieskedjünk, örökké obstruáljunk és örökké a kormányt támadjuk, a helyett, hogy azt a kormányt, a mely a nemzet védelmére nézve, a nemzeti érdek képviseletére volna hivatva, támogatnék, dicsérnők. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja mai felszólamlásában a miniszterelnök ur, hogy hiszen Pitreich nem volt rosszindulatú irányunkban, sőt a mennyire e téren aggályok merültek volna fel, iparkodott jóvá tenni, szanálni a helyzetet azzal, hogy mai beszédében kijelentette, hogy Magyarország jogait ő mindenben respektálja és abszolúte nem akar belemenni, akár a mi jogainknak krítizálásába, akár megsértésébe. Ha Pitreich urnak csakugyan komoly ez a szándéka, hogy kimentse magát botlásaiért, ha csakugyan komoly a szándéka, hogy a mi közjogunk terére ne kalandozzék és a mi alkotmányunkat ne sértse, akkor vagy tudja először a mi alkotmányunkat, vagy nem tudja. Ha tudja, a mit fel kell tennünk róla, akkor elvárom tőle, hogy jelentse ki, miként tévedett, a mikor a nemzetek közös hadseregéről beszélt. (Ugy van! bal felöl,) mert Pitreich szemüvegén keresztül is csak a két államnak közös hadseregét lehet látni és a törvényből csak ilyent lehet kimagyarázni. Elsősorban jelentse ki határozottan, hogy ő tévedett, mikor a nemzetek közös hadseregéről beszélt, mert itt legfeljebb a két állam közös hadseregéről lehet Pitreichnek beszélnie, én még arról sem beszélek, mert közös hadsereget nem ismerek. (Helyeslés balfelöl.) Másodszor jelentse ki Pitreich ur, hogy azt a »niemals«, azt a »soha« szót csak nyelvbotlásból mondotta, mert ő a katonai iskolában véletlenül igy tanulta, mióta azonban mint miniszter a mi alkotmányunkkal is kénytelen kötelességszerüleg legalább dióhéjban foglalkozni, és mióta a t. szabadelvű pártnak azt a fenomenális elaborátumát ismeri, (Derültség balfelöl.) azóta megtanulta belőle, hogy ez a »niemaís« egy üres szó, a mely meg nem áll, mert tényleg a magyar közjog szerint egy lehetetlen dolog ez a niemals, vagyis a magyar hadseregnél egyszerűen nem áll fenn, hanem fennáll a magyar vezényszó jogosultsága, a melynek megvalósítása csak idő kérdése lehet. Ha tehát Pitreich komolyan akarja szanálni az ő hibáját, akkor komolyan kell ilyen nyilatkozatot tennie, nem pedig spanyolfal mögül frázisokkal védelmeznie magát . velünk szemben. De a mikor a magyar miniszterelnök nem követeli meg a közös hadügyminisztertől, hogy tényleg orvosolja ország-világ előtt a mi közjogi sérelmünket, hogy az a közös miniszter tanulja meg a mi 'közjogunkat és a mig meg nem tanulta, ne kontárkodjék bele: akkor én arra a következtetésre jutok, hogy a mi miniszterelnökünk sem akarja ennek a kérdésnek gyógyítását, hanem belenyugszik ezekbe az u. n. bécsi sérelmekbe, mert nem a magyar nemzettől, hanem a bécsi kegytől várja a hatalmat. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen a mióta a miniszterelnök ur itt ül, Bécsből