Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-375
324 ,375. országos ülés 190b január 14-én, csütörtökön. Azt, hogy hány tantárgy és minő tantárgyak fognak magyarul taníttatni, a hadügyminiszter ur egészen röviden emiitette, egyenes utalással arra, hogy még a magyar /lelegáczióban nem volt alkalma nyilatkozni. Én ugy tudom, hogy éhben a tekintetben a közös hadügyminiszter urnak szándéka és óhaja a magyar delegáczióban nyilatkozni, s akkor lesz alkalmuk — nemcsak a delegáczió tagjainak, de a képviselőház tagjainak is — teljesen precziz, s a részletekbe menő véleményt alkotni^ a tervezett nevelésügyi reform méretei felől. Én teljesen nyugodt vagyok az iránt, hogy ezek a részletes felvilágosítások minden objektív ember teljes megnyugtatására fognak vezetni, és csak arra kérem a képviselő urakat, hogy ha e tekintetben aggályaik vagy kételyeik vannak: adjanak rá alkalmat mentül előbb, (Helyeslés jobb/elől.) hogy ezek a felvilágosítások megadassanak, (Helyeslés a jobboldalon.) s ne akadályozzák azt, hogy a nevelésügyi reform e fontos lépéssel előbbre vitessék, (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) ne állják útját annak, hogy a magyar nemzetnek ez a régi vágya megvalósuljon; (Felkiáltások balfelöl:Hát tessék megvalósítani!) adjanak időt és alkalmat a magyar kormánynak arra, hogy a katonai intézetekben felállítandó alapítványi helyek kérdését rendezhesse, illetőleg erre vonatkozó javaslatait előterjeszthesse. Szederkényi Nándor: Hát tessék előterjeszteni ! Nem gátoljuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: És mindenekelőtt tegyék lehetővé azt, hogy a delegáczióban tárgyalható legyen ez a kérdés, és a közös hadügyminiszter ur ott, a hol tartozik vele, .... Okolicsányi László: Nem tartozik oda! (Mozgás és zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... a magyar delegáczióban adhassa meg a felvilágosításokat ; gyakoroljanak szigorú, de objektív kritikát ugy a közös hadügyminiszter ur, mint a magyar kormány álláspontja felett, a mely ebben szolidáris a közös hadügyminiszter úréval, de most, általános vádak alapján ne igyekezzenek hátráltatni ezen kérdések megoldását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után a közös hadügyminiszter urnak ezen beszédével kapcsolatban csak egyetlen egy kijelentést teszek. Azon rövid idő óta, a mióta szerencsém, vagy szerencsétlenségem van erről a helyről beszélni, . . . B. Kaas Ivor: Az ország szerencsétlensége! (Zajos felkiáltások jobb felöl: Vizet! Vizet az öregnek! Egy hang jobbfelöl: A »Magyarországé szerencsétlensége.) Gr. Tisza István miniszterelnök:... számos fontos ügyben kellett a közös hadügyminiszter úrral beható és bizalmas tanácskozásokat folytatnom. Eddig minden ilyen beszélgetésből, minden közöttünk felmerült ügynek elintézése vagy előkészitési tárgyalásaiból azon meggyőződést merítettem, hogy a közös hadügyminiszter ur egyfelől kiválóan kompetens katonai szakférfiú, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) másfelől a közjogi kérdéseket tekintve, a legnagyobb lojalitással, minden hátsó gondolat nélkül akczeptálja a közjogi helyzetet, ugy, a hogy az törvényeink alapján fennáll. (Felkiáltások a baloldalon: Majd meglátjuk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És minden jelenségből, a melyet tapasztaltam, csak ujabb és ujabb reményt merítettem arra, hogy a magyar nemzet érdekében is annyira fontos, nagy horderejű kérdéseit a hadseregnek kölcsönös bizalommal, kölcsönös jóakarattal fogjuk megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez is lehet egyik indoka annak, hogy én nem tudok egy beszédnek egyik vagy másik — mondom, kiragadva az összefüggésből, talán kritika tárgyát képezhető — kifejezésén megütközni, de ha a maga egészében veszem ezen beszéd tartalmát, teljes megnyugvással látom azt a nagy haladást, mely ezen a téren a hadsereg intéző köreiben tapasztalható. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És végül még csak egyet. Én nem követem a t. képviselő urat azon hosszú történelmi fejtegetések során, melyekkel a házat mulattatta ; de azt igenis meg kivánom jegyezni, hogy teljes joga volt a közös hadügyminiszter urnak bizonyos nyugodt büszkeséggel és öntudattal hivatkozni a hadsereg hagyományaira. (Ellenmondásoh balfelöl.) Igenis, minden hadseregnek, mely évszázadokon át fennállott, voltak dicsőségteljes, ÓB voltak szomorú napjai, történelmének vannak fényesebb, és vannak sötétebb lapjai, beszámolhat győzelmekkel és vereségekkel. így van ez a mi hadseregünkkel is. Súlyosbítja a mi hadseregünk helyzetét az a körülmény is, hogy, fájdalom, a múltban nem egyszer elemi erővel tört egymásra az uralkodóház felfogása és a nemzeté, a mi a kötelességösszeütközések és a kinos erkölcsi dilemmák legborzasztóbbjait támasztja épen a hadseregre nézve. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Ezek kínzó pillanatok voltak, és sötét lapok a hadsereg történetében olyanok, a melyekből a szenvedély tüzét is fel lehet lobbantani. De azt hiszem, hogy nem tesz hazafias szolgálatot, a ki ezeket a lapokat ezen czélból tanulmányozza. A ki azonban abból a ez élből forgatja ezen lapokat, hogy tanulságot merítsen azokból, hogy azokból útmutatást keressen a jövőre, az levonhat belőle két tanulságot. (Halljuk! Halljuk!) Levonhatja először azt, hogy mindig sajnálatos félreértések, tévedések és végzetes szerencsétlenségek voltak azok, melyek szembeállították a királyt és nemzetet, veszélyt hoztak ugy az egyikre, mint a másikra, és hogy keresni kell uralkodónak és nemzetnek, hogy kerüljék a jövőben ezeket az összeütközéseket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) A másik tanulság, melyet levonhatunk, hogy a
