Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

365. országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. 27 hamvainak hazahozatala iránt. (Helyeslés a széhöbaloldalon.) • Kiadaíik a kérvényi bizottságnak. T. ház! Tekintettel arra, hogy csak néhány nap választ el bennünket az újévtől, felhatalmazást kérek arra, hogy az évforduló alkalmából a képviselőház hódolatteljes üdv- és szerencsekivánatait a szokott módon ő Felsége előtt kifejezésre juttassam. (Általános helyeslés.) A ház megadja a felhatalmazást. Következik a napirend során azon képviselő urak zárszavának elmondása, a kiknek határozati javaslatát vagy elleninditványát tíznél több képviselő irta alá. A sorrend szerint Lovászy Márton képviselő ur következik szólásra. Lovászy Márton : T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az igen t. honvédelmi miniszter ur tegnapi beszédében ellenünk, sajnos, a politikai pressziónak egyik olyan fegyverét alkalmazta, a mely ezen uj kormányzat történetében immár nem szokatlan. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Lovászy Márton: De figyelemmel az imént lefolyt jelenetre, én azt ajánlanám az igen t. honvédelmi miniszter urnak, hogy a politikai pressziónak eme fegyvereit nem csak ellenünk, hanem a saját igen t. pártja ellen is legyen szives alkalmazni, mert ha mi megfogadtuk volna a honvédelmi miniszter urnak azt a tanácsát és alkalmat nyújtottunk volna arra, hogy a ház az ujonczjavaslatok felett még a mai ülés kezdetén döntsön: akkor, a mint láttuk, a képviselőház nem lett volna abban a helyzetben, hogy ezt megtehette volna. (Zaj.) Mindenesetre jellemző dolog, és a kormánynak a parlamenthez való viszonyát élénken megvilágítja az, hogy az a párt, a melynek elsősorban kötelessége <— miután magát guvernementális pártnak nevezi — a ház határozatképességéről állandóan gondoskodni, az a párt nemcsak ma, hanem az utóbbi időben igen sok esetben nem volt képes a háznak ezt a határozatképességét állandóan fentartani. Ez arra mutat, hogy a kormánynak nincsen joga arra, hogy itt a képviselőházban a többségre hivatkozzék. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az a többség — én nem keresem, milyen okokból — egyszerűen abszentált, az a többség jelen nincsen. De a t. honvédelmi miniszter ellenünk fordítja a fegyvert és azt mondja, hogy ha ma vagy holnap ezek a javaslatok meg nem szavaztatnak, akkor nem lesz képes a, gondolom január 6-ára kitűzött ujonczozást megtartani, hanem kénytelen lesz azt egy teljes hónappal elhalasztani, a minek folytán az 1888 : XVIII. t.-cz. alapján behívott póttartalékosok ugyanennyi idővel tovább benn fognak tartatni, mivel az njonczképzés később veszi kezdetét, és igy, miután a honvédelmi miniszter ur a póttartalékosokat az ujonczképzés egész tartamára benn akarja tartani, azok szintén a megfelelő idővel későbben bocsáttatnak haza, Báró Kaas Ivor t. képviselőtársam rögtön közbekiáltotta a honvédelmi miniszter urnak eme nyilatkozatára azt, hogy ennek katonailag semmiféle értelme nincsen. És én valóban kíváncsi vagyok arra, hogy mivel tudja a t. honvédelmi miniszter ur megindokolni azt, hogy mig ezelőtt a szolgálati idő egy, nem mondom jelentékeny részében, de mégis bizonyos részében, vagyis a hadgyakorlatok bevégzésétől az ujonczok bevonulásáig, mikor a hároméves katonák hazabocsáttattak — tehát ebben a mintegy két-három napi időközben — csak két évfolyam tartatott benn, addig most a t. honvédelmi miniszter ur négy évfolyamot kivan bentartani, négy évfolyammal kívánja biztosítani a szolgálat érdekeit és a létszámot. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Mert tegyük fel, hogy ezt az ujonczjavaslatot megszavazzák, az ujonczok bevonulnak, a póttartalékosok az ujonczkiképzés tartamára bentartatnak; akkor a békelétszámban bent lesz a két béke-évfolyam, a mely most is benn van, de bent lesz továbbá az ujonczok harmadik évfolyama és bent lesznek a póttartalékosok, a kik, a mint tudom, akkora számban hivatnak be, a mely szám körülbelül egy évfolyamnak megfelel. Katonailag tehát semmiféle értelme ennek az intézkedésnek nincs, mert azt a honvédelmi miniszter ur velünk el nem tudja hitetni, hogy a béke idejében való katonai szolgálat négy évfolyam bentartását teszi szükségessé. Én tehát ragaszkodom ahhoz a felfogáshoz, hogy igenis a honvédelmi miniszter ur és a katonai kormányzat velünk szemben egyszerűen politikai pressziót akart ezzel gyakorolni, (Ugy van! bal felöl.) és remélve azt, hogy a közvéleményben az ott okozott kellemetlenségek és sanyargatások által bizonyos mozgalmat fog előidézni, ekként vél az ő czéljához elérni és ekként vél bennünket a mi elhatározásunkban megingatni. Én nem hiszem, hogy a honvédelmi miniszter ur ezt a czélt elérje. Megengedem, eléri azt a czélt, hogy miránk nézve kínossá teszi a kötelességnek azt a teljesítését, melylyel mi erős hitünk és meggyőződésünk szerint küldőinknek, nemzeti jogainknak és az országnak tartozunk. Megengedem, kínossá teszi ezt ránk nézve és azt is megengedem, — mert hiszen mi soha politikai lépést, vagy politikai akcziót mérlegelés nélkül megtenni vagy megindítani nem szoktunk — hogy a honvédelmi miniszter ur ezzel kényszerit bennünket arra, hogy a dolognak ebben a stádiumában is a mérlegelést vegyük elő, hogy fontoljuk meg á dolognak következményeit. És akkor azt látjuk, hogy a póttartalékosok behívásának elkerülése és az állami rendnek az a mértéke, melyet a t. honvédelmi miniszter ur és a t. kormány nekünk itt kinál nagyon is nagy áron volna megfizetve. 4*