Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

310 375. országos ülés 19üí január lh~én, csütörtökön. kormánynak azon szavát, hogy parancsoló szükséget képez az állam érdekében ennek a védszervezetnek tovább fejlesztése és erősítése, akkor elképzelhetetlen, hogy a nemzetnek legalább egy része, ha kisebb része is, vagy a nemzet egyeteme fel ne emelje ebbeli akaratát és szavát ide hozzánk, a nemzet törvényhozásához, hogy az ország, t\ nemzet közbiztonsága érdekében ezt meg kell cselekedni. Ennek egyetlenegy példáját és nyomát sem találjuk a magyar politikai élet történetében, de az ellenkezőjének példáját ezrekre menőleg látjuk, (Ugy van! Ugy van! a szásőbalóldalon.) S azt kérdezem én, t. ház, hogy a nemzeti akarat ilyen erős megnyilatkozásának láttára, s ezzel szemben a magyar nemzet törvényhozása mit cselekedett? A magyar nemzet törvényhozásának többsége összefogózkodott az udvarral és szembehelyezkedett a nemzettel s megakadályozta a nemzeti akarat kifejlesztését. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar ellenzéknek egy évig tartó rendkívüli küzdelme, s mondhatni, a magyar nemzetnek megmozdulása volt szükséges ahhoz, hogy kormánypárt tudatára ébredjen annak, hogy harminczhat esztendő után sincs még katonai programmja, tehát hogy megmutassa és megmondja annak a magyar nemzetnek és önmagának az a t. párt, hogy harminczhat esztendőn át programm nélkül, tehát csakis felsőbb parancsszóra döntötte el és vezette ennek a nemzetnek a sorsát a legfontosabb, a legvitálisabb kérdésekben. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Megcsinálta tehát a t. kormánypárt a katonai programmját. Es hogyan? Ugy, hogy a párt egynéhány tagja felment Bécsbe és felvitt egy irást, a melyről azt állították, hogy ez a kormánypárt katonai programmja, holott pedig a t. kormánypártnak azon egynéhány tagján kívül egyetlenegy tagja sem látta azt az irást; tehát nem lehetett az a kormánypárt katonai programmja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre Bécsből egynéhány, a magyar közjog szerint teljesen felelőség nélküli osztrák generálistól kaptak az urak egy Befeblt, s azt a kormányjrárt vakon elfogadta és igy megszületett a katonai programm. Ennek a katonai programúinak a nemzetre káros és jogfosztó tartalmát én ma itt részletezni nem kívánom, de hazafiúi kötelességemnek tartottam annak egy passzusa ellen igenis állást foglalni, a mely passzusban a t. kormánypárt programmszeriileg kijelenti, hogy a magyar királynak joga van az összes hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadseregben annak szolgálati és vezényleti nyelvét az 1867: XII. törvényczikkben nyert alkotmányos fejedelmi jogainál fogva megállapítani, megállapítani pedig akként, hogy az német legyen. Hát, t. képviselőház, a magyar nemzet e tekintetben is állást foglalt a legközelebbi múltban, s bátran lehet itt konstatálni azt, hogy ebben a kérdésben a kormánypárt katonai programmja a nemzetet és a nemzeti akaratot nem képviseli. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S a mikor önök, t. túloldal, a királynak a hadügy terén különben is már túlságos fejedelmi jogait ezen programmjukkal még jobban tágítani engedték és lemondtak ezzel a magyar nyelv jogának érvényesithetéséről, (Ellenmondás a jobboldalon.) lemondtak pedig erről tisztán pártérdekből, felülről jövő kegyért és tisztán numerikus túlsúlyukkal a magyar közéletben és politikai életben megakadályozták azt, hogy nemzeti jogaink a véderő terén érvényesülhessenek, és hogy a nemzet a véderő terén igazi magyar nemzeti politikát érvényesíthessen, ezért a cselekedetükért a történelem és a nemzet ítélőszéke előtt önöké a felelőség. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hanem, t. ház, mert felülről megengedték, tehát a t, kormánypárt is megengedte magának megtudni azt, hogy mai védszervezetünkben sem a magyar honosságú tisztek a tiszti létszámban, sem a magyar nemzeti szellem és a magyar nemzeti érzés kellőképen nem érvényesül, tehát felvette a t. kormánypárt programmjába ezeknek ugy a hogy való érvényesítését. Elismerem, t. ház, hogy ha a kormánypárt programmjának az a része, a melyben van valamelyes nemzeti tartalom, helyesen, becsületesen és a nemzet érdekében végrehajtatik, ez egy pozitív lépést jelent a mi eddigi törekvéseink, nemzeti eszményeink felé. Nekünk, t. ház, e padsorokban ülő pártnak a nemzet érdekében álló kötelességünk, programmunk az önálló magyar hadsereg megvalósítása mellett a közkormányzat ellenőrzése, tehát ellenőrzése annak, hogy a kormánypárt katonai programmjának azon része, a mely a mi felfogásunk szerint bir nemzeti tartalommal, hűen, becsületesen végrehajtassák és intézményekben meghonosítva legyen. Ezt a czélt szolgálja benyújtandó határozati javaslatom; s a midőn pártom nevében kijelentem, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mint elveinkkel meg nam egyezőt, nem fogadom el, kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): » Határozati javaslat. Utasítsa a képviselőház a m. kir. honvédelmi minisztert, hogy 1905-től kezdve minden évben az ujonczmegajánlási törvényjavaslat benyújtásakor a következő jelentéseket terjeszsze a képviselőház elé: 1. Kimutata'sát annak, hogy a legközelebb lefolyt évben a hadsereg nem magyar csapatainál szolgáló magyar honos tisztek közül hányan helyeztettek át magyar csapatokhoz, és a magyar honos legénység számarányához, a békelétszámhoz viszonyítva, mennyi még a magyar tiszti létszámhiány a magyar csapatoknál? 2. Kimutatását annak, hogy a) a hadseregben magyar állami alapítványi helyekre korábban elhelyezett, s a legközelebb lefolyt évben megüresedett helyekre felvett ifjak közül hány a magyar honos