Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

300 574. országos ülés Í904 január 13-án, szerdán. fő bekezdése után a következő rendelkezés veendő fel: Az igy kibocsátandó rendeletben a pénzügyi bizottság által letárgyalt javaslatban felállított IX., X. és XI. számú osztályok legmagasabb fokozatai fentartandók és az ezek számára tervezett illetmények alkalmazásba veendők.« Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hertelendy László jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Pár szóval kénytelen vagyok visszatérni arra, a mit a törvényjavaslat általános vitája alkalmával mondottam, mert habár nem lehettem a miniszter ur beszédének legelején a teremben, ugy vagyok értesülve, hogy a miniszter ur talán az, én felszólalásomat félre méltóztatott érteni. Én egyszerűen arra az álláspontra helyezkedem, a melyre, azt hiszem, ezen törvényjavaslat tárgyalásánál mindnyájunknak helyezkedni kell, hogy t. i. visszagondolom magamat oda, hogy ezen törvényjavaslatot nem 1904. januárban tárgyaljuk, hanem igenis tárgyaljuk 1902. év végén. Tárgyaljuk azzal a szándékkal, hogy ezen törvényjavaslat 1903. január 1-én lépjen életbe. Ha erre az álláspontra helyezkedem, akkor azon tisztviselők, a kik az 1903. év folyamán nyugdíjaztattak, január 1-étől nyugdíjaztatásukig meg kell, hogy kapják a pótlékot és megkapnák a nyugdijat ezen beszámítás alapján. Én tehát méltányosnak, jogosnak és igazságosnak azt tartanám, hogy az azon időbeni differencziától, a melyben vagyunk az által, hogy 1902. helyett 1904-ben tárgyaljuk ezen javaslatot, a törvény tekintsen el és mondja ki, hogy olybá veszi a a helyzetet ezekre nézve, mint hogyha a törvény 1903. január 1-je előtt alkottatott volna meg és 1903. január 1-én lépett volna életbe; a mint hogy tényleg igy is jut ez kifejezésre a törvényjavaslat összes dispoziczióiban és csak azt az egy kivételt teszi a javaslat, hogy az időközben, ezen évben nyugdíjazottakra, ezen kedvezményeket ki nem terjeszti. Én tehát nem akartam és nem is akarom azt, hogy beszámíthatatlan évekre kelljen visszacsinálnunk a törvényt és ezen kedvezményt; egyszerűen csak a dolog logikájából folyólag helyezkedem arra az álláspontra, a melyre a törvény helyezkedik, hogy t. i. 1903. január létől lép érvénybe, hogy én minden vonatkozásában érvénybe akarom léptetni visszahatólag 1903. január l-ig, a törvényjavaslat 1. §-ának utolsó bekezdése pedig az időközben nyugdíjazottakra nézve különbséget tesz. Nagyon kérném tehát a t. miniszter urat, legyen szives ezt konszideráczió tárgyává tenni, mert szerintem itt igazságtalanság történik ezen időközben nyugdíjazottakkal csak a miatt, mert a parlament ezen törvényjavaslat fölött nem dönthetett kellő időben. Ennyit akartam megmeg jegyezni. Rátkay László jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! Csak épen egynéhány perezre akarom a ház türelmét igénybe venni, de szemben azzal, a mit a t. igazságügyminiszter ur az imént elmondott, ki kell jelentenem, hogy az ő szavai engem semmikép sem nyugtattak meg. Sőt az ő szavai engem arra indítanak, hogy látván, hogy azon az alapon, a melyen most tárgyalunk, az ezen fontos resszortot, az igazságügyet szolgáló tisztviselők helyzetén nem tudunk javítani, arra indítanak, hogy indítványt tegyek a végleges javaslatnál, hogy az igazságügyi tisztviselők egész csoportja szakittassék ki ezen fizetésrendezésből, és rájuk nézve egészen külön, az ő hivatásuk fontosságához képest uj fizetési osztályok állapíttassanak meg. Szándékomban volt erre nézve egy javaslatot előterjeszteni, a melytől azonban ez alkalommal eltekintek, mert nem akarom a háznak türelmét igénybe venni, de nem akarom ezt a javaslatot most szavazás alá sem bocsátani, nem azon fontos szempontból sem, hogy az esetleg leszavazásnak legyen kitéve. Mert én azt hiszem, t. ház, hogy jobban meggondolva a dolgot ós a kérdést megérlelve, a t. igazságügyminiszter ur is rá fog jönni arra, hogy ez a mai állapot teljesen tarthatatlan és hogy ezen bármiképen, de változtatni kell, ha ezen keretben nem lehet, akkor más utón és más módon. Javaslatom a következőképen szólt volna (olvassa): » Utasítja a ház a kormányt, hogy az állami tisztviselők és szolgák illetményeinek szabályozásáról szóló végleges javallatban a birák és ügyészek és általában az igazságügyet szolgáló tisztviselők az általános rendezésből kiszakítva, hivatásuk fontosságához képest önálló uj fizetési osztályokba osztassanak be, ugy, hogy helyzetükön ezáltal tetemesen javítva legyen,« Mert az már mégis csak képtelenség, hogy egy aljárásbiró, a ki — kikötött bíróság esetén — a legfontosabb ügyekben önállóan jár el, épolyan nyomorúságos fizetésben részesül, mint a fogalmazó, a ki felett ott van a titkár, osztálytanácsos, tanácsos, államtitkár, sőt maga a miniszter, a ki az ő hibáját korrigálhatja! Nem lehet azt mondani, hogy az aljárásbiró felett ott van a felettes hatósága, a másodfokú bíróság, a mely korrigálhatja az ő eljárását, mert ez a másodfokú bíróság a polgároknak ujabb megterhéltetését képezi. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy ez az aljárásbiró, a ki sok esetben meg sem felebbezhető határozatot hoz, olyan helyzetbe hozassák, hogy a függetlenség minden garancziájával birjon. Ezt természetesen fokozatosan keresztül kellene vinni a többi fokokon is. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel akartam jelezni álláspontomat, a melyet különben a végleges javaslatnál fogok a háznak kifejteni. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a házat, kivan-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát