Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

296 37í. országos ülés 190í január i3-ám szerdán. nem képezhet prejudicziumot a jövőre nézve a tekintetben, hogy véglegesen miképen fogjuk szabályozni a tisztviselői fizetéseket, de czinozurát képez a jelenre nézve, megköti a kormány kezét a jelen időpont tekintetében, az nem élhet máskép ezen joggal, mint a hogy azt itt a törvényhozásnak bejelentette. (Helyeslés jobbfelöl!) A fokozatos előléptetés rendszerének megszüntetése nagyon természetes következménye ennek a törvényjavaslatnak, mert ez az aneiennitásra van alapítva, holott a fokozatos előléptetés épen azzal ellenkezik, kétféle rendszert pedig lentartani nem lehet és igy az egyiket okvetlenül fel kellett függeszteni. De biztosithatjuk a t. képviselőházat, hogy valamint a fokozatos előléptetésnél a protekczió ki volt zárva, mert hisz a dolog természete kizárja a protekcziónak a gyakorlását, azok léptek elő, a kik sorban következnek a fokozatban, ugy itt is ki van zárva a protekczió gyakorlása ezen törvényjavaslat szerint is, mert hiszen itt a szolgálati évek maguk adják meg az alapot. a mely szerint a magasabb fizetési fokozatba való előléptetés bekövetkezik. A mi a fedezetet illeti, melyre t. képviselőtársam utalt, hogy vájjon miből fogjuk fedezni ezen többkiadást, és hogy ha uj fedezeti forrásra volna szükségünk, azt ne oly módon keressük, hogy abból megterheltetés származnék az alsó néposztályokra: hát örömmel kell kijelentenem, hogy nem keressünk uj fedezeti forrásokat, nem szándékozunk behozni uj adókat ebből az alkalomból, (Elénk helyeslés.) és reméljük, hogy más alkalomból sem, s igy teljesen elesik az az aggály, hogy itten a tisztviselői fizetésrendezés egyik vagy másik társadalmi osztálynak ujabb niegterheltetésóvel volna összefüggésben. (Általános helyeslés) A mi pedig a létminimum adómentességének kérdését illeti, igen jól méltóztatik tudni a t. képviselőháznak korábbi nyilatkozataimból, hogy az benne van adóreform-programmomban, és hogy ez adóreformot minden körülmények között a létminimummal kapcsolatosan kívánom megvalósítani. (Általános helyeslés.) Arra nézve, hogy mikor lesz ez a fizetésrendezési ideiglenes intézkedés véglegessel helyettesítve, azt hiszem, egyszerűen utalhatok a miniszterelnök urnak egy nyilatkozatára, a ki egy alkalommal kijelentette, hogy már meg vannak e munkálatok minden irányban, s azon reményének adott kifejezést, hogy még ez év folyamán lehetséges lesz, hogy a kormány a végleges rendezés iránti törvényjavaslatot benyújthatja és ezzel is jelezni kívánjuk a jelen intézkedésnek valóban ideiglenes természetét. Szederkényi Nándor t. képviselő ur beszédével nem szükséges bővebben foglalkoznom, mert az ő egész kritikája ezen törvényjavaslattal szemben az volt, hogy itt a kormány egy kortesfogással élt. Hát mindenesetre nagyon | furcsa kortesfoe mely olyan kilátásba helyezett benefieiumokat, mint a minők a végleges fizetésrendezési javaslatban bennfoglaltattak, elvon a tisztviselőktől; és másrészről, ha azzal akar vádolni bennünket a t. képviselő ur, hogy mi a tisztviselők sorsát nem viseljük komolyan a szivünkön: egyszerűen arra utalhatok, hogy miután a parlament tárgyalásai mind e mai napig lehetetlenné tették a kérdés megoldását: a kormány keresett és íme talált is módot arra, hogy a saját felelőségére vállalja el óriási összegeknek folyósítását, (Ugy van! jobbfelöl.) a törvényhozás utólagos hozzájárulása és jóváhagyása reményében. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a vasúti tisztviselők kérdését illeti, talán nem szükséges ismételnem azokat, a miket a kereskedelemügyi miniszter ur e tekintetben itt előadott. A vasúti tisztviselők, a mint méltóztatik tudni, nem birnak állami tisztviselők jellegével, és igy ebben a törvényjavaslatban a vasúti tisztviselők fizetésrendezésének kérdése semini körülmények közt sem foglalhat helyet. Azt a czélt, a melyet az állami tisztviselőkre nézve mi ezzel a pótlék-törvényjavaslattal akarunk elérni, a kereskedelemügyi miniszter ur egy rendkívüli előléptetéssel igyekezett megvalósítani, a mennyiben a múlt év végén igen jelentékeny rendkívüli előléptetésben részesítette a vasúti tisztviselőket, ugy, hogy azt hiszem, ők azon előléptetést önmagukra nézve teljesen ellenértékűnek tekintették egy ilyen pótlék kiutalványozásával. Várady Károly: Igenis, protekcziót gyakorolt a miniszter! Ok nincsenek megelégedve! Lukács László pénzügyminiszter: A mi a végleges rendezést illeti, az vagy külön törvényjavaslat utján, vagy a rendes költségvetésbe foglalva fog megtörténni, de mindenesetre meg fog történni, miután kilátásba van véve és nagyon természetes, hogy az államvasuti tisztviselők sem szenvedhetnek rövidséget. Polónyi Gréza t. képviselő urnak a pragmatikára tett nyilatkozatával nem kívánok foglalkozni, miután erről a tárgyról már .szólottam. A mi a vármegyei tisztviselőket illeti, azok 1904. január 1-től kezdve lettek állami tisztviselőkké ; addig egy éven keresztül disponibilitásban voltak, úgyszólván próbaszolgálatra beosztva, de állami tisztviselői jelleggel nem birtak. Miután pedig ez a törvény 1904. folyamán fog életbelépni, nagyon természetes, hogy annak életbelépésétől kezdve e törvény összes intézményei a volt vármegyei, most már állami tisztviselőkre szintén ki fognak terjesztetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt se akarunk visszamenő intézkedést tenni, miután ez elvi nehézségekbe ütközik, de nagyon természetes, hogy a jövőre nézve ezek az állami tisztviselőkkel minden tekintetben egy kategóriába fognak jutni. (Helyeslés jobbfelöl.)