Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

282 374. országos ülés i90í január 13-án, szerdán. kihagyassék igen, vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a javaslat ezen szakaszát eredeti szövegében kivánják elfogadni, szíveskedjenek felálíani, (Megtörténik.) Többség. A ház az eredeti szöveget fogadta el és mellőzte Szederkényi Nándor képviselőnek elleninditványát. Ezzel, t. ház, a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, javaslom, hogy annak harmadszori olvasása a ház legközelebbi ülésének, vagyis a holnajH ülésnek napirendjére tűzessék ki. Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen!) A ház hozzájárul, s ezt határozatilag kimondom, Áttérünk már most, t. ház, napirend során az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról szóló törvényjavaslat (írom. 473, 475) tárgyalására. Megelőzőleg be kell jelentenem a t. háznak, hogy a pénzügyminisztérium képviselőjeként e javaslat tárgyalásának tartamára a miniszter ur Popovics Sándor államtitkár urat jelentette be, a ki ilyképen e törvényjavaslat tárgyalásának tartama alatt az ülésteremben jelen lehet. Áttérünk már most a törvényjavaslatnak először általános tárgyalására. Az előadó ur kivan szólani. Hegedüs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság a múlt év április 21-ikén egy igen terjedelmes és több ivre kiterjedő munkálatot adott be a t. háznak, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról szóló, 318.számú javaslat kapcsán, amelyben részletesen állást foglalt a bizottság az állami tisztviselők fizetésének nagy problémája tárgyában, a mely a külföldet is igen foglalkoz tatja, nálunk azonban különös nemzeti jelentőséggel is bir. Ebben a jelentésben a pénzügyi bizottság nemcsak azon elveket mondotta el, a melyek alapján kívánatosnak tartja az állami tisztviselők, altisztek és szolgák helyzetének javítását, hanem kiterjeszkedett előmenetelük ujabb szabályozására, egy egész uj rendszernek behozatalára és egyúttal olyan szervezeti változtatásokra, a melyeknek közigazgatási, tanügyi és igazságszolgáltatási jelentőségük van; sőt az állam epületének több gerendáját ujakkal kívánta pótolni. Azt hiszem, t. ház, helytelenül fognám fel a jelenlegi helyzetet, ha mindezen kérdésekre kiterjeszkedném, annál is inkább, mert meg vagyok győződve róla, hogy ezek előbb-utóbb úgyis a t. ház. elé fognak kerülni, és mert czélom nem lehet az, hogy mennél hosszabb beszéddel kerüljek be a ház naplójába, hanem csak az, hogy csekély erőm szerint, a mennyire lehet, siettessem azt, hogy a tisztviselők végre jobb helyzetbe juthassanak. (Elénk helyeslés a jobb-, oldalon.) Azért, t. ház, nem térek ki azon eseményekre sem. a melyek április 21. óta ezen kérdésre visszahatottak és csupán két körülményre kívánok utalni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik az, hogy a múlt fizetésrendezés alkalmával, 1893-ban az történt, hogy a mikor a kormány beterjesztette a javaslatot, az a kérvények egész raját röpítette fel és a pénzügyi bizottság mintegy 300 kérvénynyel dolgozott addig, a míg végre a kérvényezésnek ezen hullámgyürüi eljutottak a municzipális tisztviselőkhöz is, azoknak érdekei is megszólaltattak, míg végre a javaslatba pótlólag felvétettek, Ugyanez a dolog, t. képviselőház, bekövetkezett most is azzal a különbséggel, hogy nem 300, hanem ötödfólszáz kérvényt kellett a pénzügyi bizottságnak feldolgozni, s mennél tovább húzódott az ügy, annál nagyobbak voltak ezek a kívánságok, és végre is épugy, mint 1893-ban, elérkeztek a municzipális tisztviselőkhöz is, mutatván ezen ügyeknek törvényszerű összefüggését s másrészről azt, hogy az állami tisztviselők és a municzipális tisztviselők helyzete között sokkal szorosabb összefüggés van, semmint az az első pillanatra látszik. A másik körülmény, mely bekövetkezett, az, hogy a folyton tartó ex-lex-állapot a pénzügyminiszternek a pénzügyi bizottságban közölt kimutatása szerint azt eredményezte, hogy csak két jövedelmi ágnál: az egyenes adóknál és az illetékeknél 1903 végéig 50 millió korona hiány mutatkozik, ennélfogva, ha bárki is plajbászt vesz kezébe, könnyen kiszámíthatja, hogy ha MZ ex-lex-állapot tovább tart, minden nap, minden órával lefarag abból a tőkéből . . . Ugron Gábor: Azért nem kell ellenezni a magyar nyelvet! (Zaj a szélsobaloldalon.) Hegedüs Lóránt előadó:... csökkenti azt a tőkét, a melyből az állami tisztviselők fizetését felemelhetjük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Bármi legyen különben, t. képviselőház, erre nézve t. képviselőtársaim álláspontja, azt hiszem, egyben egyetértünk: egyetértünk t. i. mindnyájan abban, hogy ezen helyzet folytán az állami tisztviselőknek a helyzete nem javult, de nemcsak nem javalt, hanem rosszabbodott, és pedig rosszabbodott egyrészt azért, mert bizonyos anyagi és családi kötelezettséget vállaltak már ezen felemelésnek a javára, másrészről pedig épen a törvényhozás munkájának megakadása folytán rájuk kettős kötelesség hárult az állami gépezet zavartalan fentartása tekintetében. (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Most már, t. ház, előállott az az eset, hogy akkor, a mikor szerves munkára — legalább egyidőre — a helyzet nem alkalmas, a kormány az állami tisztviselőket ezen, rájuk nézve naponkint nagyobb és nagyobb károkat okozó helyzetből ki akarta szabadítani és ezért egy ideiglenes rendezéssel lépett elő, a melyet ugyanezen okból a pénzügyi bizottság örömmel fogadott. Ezt a szót, hogy »ideiglenes*, szándékopan s hangsúlyozva használom. Hangsúlyozom azért, mert a pénzügyi bizottság azon állásponton van — és ezt azért is szükségesnek tartom kiemelni, mert a sajtóban ellenkező felfogásokkal találkozunk — és magam is a legmelegebben védelmezem azt az álláspontot, hogy