Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 1901 tézkedést, midőn ezt itt tárgyaljuk és bíráljuk, akkor ki kell terjeszkednünk főleg mindazon programmpontokra, a melyek ezen bekövetkezendő törvényjavaslatoknak a megállapításához feltétlenül szükségesek. (Ugy van! balfelöl,) Elsősorban értem ez alatt a szabadelvű pártnak a programmját, melyet a kilenczes bizottság elfogadott és a mely programmban oly pontok foglaltatnak, melyek máris megvalósíthatók lennének, ha természetesen törvényhozási utón még nem, de legalább törvényjavaslatok alakjában itt feküdhetnének nár a ház asztalán. (Ugy van! balfelől.) A szabadelvű párt kilenczes bizottsága 1903. év október 27-én hozta meg azon határozatát, melyben a programmot tökéletesen megállapította. Ebben a programmban vannak oly pontok, a melyek ezen 2. § ra vonatkozólag igen fontos intézkedéseket foglalnak magukban. Épen tegnap foglalkoztunk gróf Ápjxmyi Albert t. képviselőtársunknak interpellácziója alapján ezen programmpontok egyikével, t. i. a katonai büntető eljárás kérdésével és akkor a miniszterelnök ur beismerte itt a ház szine előtt, hogy az erre vonatkozólag történt összes munkálatok a hadügyi vezetőség részéről a magyar kormánynak már tavaly szeptember havában nyújtattak át. Tehát azóta már öt hónap múlt el a nélkül, hogy a kormány ezen már alaposan kidolgozott javaslatra vonatkozólag még csak állást is foglalt volna el. Az is bent foglaltatik a miniszterelnök urnak előadásában, hogy ez alatt az idő alatt még odáig sem jutott a t. kormány, hogy állást foglalt volna és ezen álláspontját azután a hadügyi kormányzattal megismertette volna. Ez volt az ő tegnapi válaszának a lényege. Kérdezem, t. ház, hogyan bizhatunk egy ilyen kormánynak a kijelentéseiben és ígéreteiben, midőn közvetlenül azt tapasztaljuk, hogy a mikor ilyen fontos konkrét kérdésekről van szó, a melyek már megérettek arra, hogy megoldassanak, akkor látjuk azt az igazán nem őszinte eljárást, a melyet e tekintetben a t. kormány követ. Hogyan bizhatunk a többi, későbben sorra kerülő programnrpontok megvalósításában, hogyha az előttünk fekvőkre nézve is azt látjuk, hogy semmiféle őszinte akarat nincsen meg a kormányban arra, hogy ezek tényleg meg is valósittassanak és ne maradjanak puszta ígéretek! T. ház! Ezzel a 2. §-sal szorosan összefüggő fontos kérdés a kétéves szolgálati idő is, a mely annak idején a jelen 2. szakasz alapján beterjesztendő törvényjavaslattal okvetlenül megoldandó lesz. Mert erre vonatkozólag még báró Fejérváry Géza volt honvédelmi miniszter urnak bírtuk az igéretét, hogy e tekintetben elvi kijelentéseket legkésőbben az 1903. év őszén fog a kormány megtenni; most 1904 elején vagyunk és még ebben a tekintetben absolute senki nem bir tájékozottsággal a felől, hogy január 12-én, kedden. 263 milyen stádiumban van ez az ügy és hogy miképen akarja ezt a kormány megvalósítani. Ezek oly fontos elvi kérdések, a melyekre vonatkozólag már annyira megérett a helyzet, hogy lehetetlenség kitérni ez elől egy oly kormánynak, a melynek igazán^ őszinte kívánsága ezeknek a megvalósítása. Épen ezért szükségesnek tartom, hogy ennek a folytonos huzavonának és kertelésnek, a melyet a t. kormány részéről tapasztalunk ily fontos kérdésben, végre-valahára végét szabjuk. Bizonyos határidőhöz kell kötni ezen fontos programmpontok megvalósitását. Ne engedjük meg, hogy azok ad graecas calendas halasztassanak el és hogy folytonos hitegetésekkel legyünk kiszolgáltatva a kormány önkényének, s az egész ország azon hiedelemben legyen, hogy ezen kormánynak tényleg egész őszinték a kívánságai és akarata. Hogyha tényleg őszinték, akkor bizonyítsa ezt be az által, hogy azt a határidőt, a melyet én most proponálni leszek bátor, a maga részéről fogadja el. A következő határozati javaslatot terjesztem be: »Utasittatik a kormány, hogy a szabadelvű párt által kiküldött kilenczes bizottság programmjának második pontja értelmében a katonai büntető eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot legkésőbb 1904. évi február havának végéig terjessze be a házba.« (Elénk helyeslés balfelől.) Ajánlom ezen határozati javaslat elfogadását. Elnök: Az előadó ur kivan nyilatkozni. Münnich Aurél előadó: T. ház'Csik kötelességet teljesítek, midőn a t. előttem szóló képviselő ur beszédébe becsúszott tévedésre felhívom a t. háznak figyelmét. Az 1889. évi VI. törvény 14. §-a, mely tiz évre állapítja meg az ujonczokat, a végén ezt mondja (olvassa): »A fentebbi határidő eltelte előtt pedig ezen ujonczjutaléknak változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok a kormány részéről a törvényhozásnak idejében előterjesztendők.« Ennek a rendelkezésnek megfelelően az 1899-ik, illetve 1900-ik évtől kezdve mindig az előző év vége előtt terjesztettek be a javaslatok, a melyeknek czélja az volt, hogy a legközelebbi évre megállapittassanak kellő számban az ujonczok. Ez a törvény, a melyet most tárgyalunk, 1901-ben lett beterjesztve, (Ellenmondás a baloldalon.) azaz 1902-ben (Ellenmondás a baloldalon.) az 1902-ik évre. Lovászy Márton: 1903. június hóban. Münnich Aurél előadó: Bocsánatot kérek, az a folytatása, a másik törvény. A másik törvény 1902. vége előtt terjesztetett be, hogy 1903ujonczok meg legyenek szavazhatok. Már most ez a törvény elrendelte, hogy még az 1903. év befejezte előtt az 1904-re szóló ujonczjutaléktörvény beterjesztessék, és ennek a honvédelmi miniszter ur eleget is tett, a mennyiben 1903 vége előtt az 1904-re szóló ujoncztörvényt beterjesztette.