Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

254 373. országos ülés 1904- január 12-én, kedden. a felől, hogy vájjon a katonai bíráskodás nyelve milyen legyen ? Világos válasz ez nekem, hogy a katonai bíráskodásról szóló törvényt, legalább az én életemben, látni nem fogom. Vagy napfényre jön az, de oly időkben, midőn már ez ország, annak közvéleménye, annak érzelme letöretett és legyuratott, azon nemzeti ideáltól és nemzeti eszmétől megtisztíttatott, a mely most még ég, lángol és a kedélyeket hevíti, há ez majd szünőfélben lesz, akkor elő fog jönni, de annak a katonai bíróságnak a nyelvében a magyar nemzetnek köszönete nem leend. A békelétszám megállapítására nyújtottam be határozati javaslatot, mert tudni kívántam azt, vájjon a kormány kebelében mennyire vannak már a véderőjavaslatban a létszám kérdésével? Ezzel is csak ott vagyunk, a hol voltunk. Hogy a létszámemelés kérdése nemcsak hogy nyílt, hanem, hogy az a katonai körökben megérett, az előttem teljesen világos, (Ugy van ! balfelöl.) A katonai körök jónak látták ma visszavonulót fújni, de csak azért, hogy később annál nagyobbat ugorhassanak. De nekünk a katonai létszámemelés kérdése nemcsak numericze, számszerűleg, de gazdaságilag is fontos kérdés. Hogy Magyarország és Ausztria a népszámlálás szerint állítják ki a létszámot, ez — tudom — a törvényben van. De hogy egybe fognak bennünket és ezt együttes elvek alapján kell elintézni, ez egyike a legigazságtalanabb intézkedéseknek, mert hogy Ausztria és Magyarország a gazdasági kérdésekben egészen máskép állanak, hogy Ausztria gazdasági viszonya a magyar gazdasági viszonyokhoz nem is hasonlítható, ezt tudni kell. Pedig a katonai létszámnál nemcsak az emberkérdés, hanem a gazdasági kérdés is fontos mozzanatot képez. Bemutatom röviden. — nem ugyan az ujabb évekről, hanem a pár év előtt összeállított létszámát az európai államok hadseregeinek, hogy lássa a t. képviselőház, hogy mily óriási katonai létszámmal dolgozunk és^ dolgoznak mások is — hogy lássa a képviselőház az összegeket, a melyek e körül forognak, és lássa a képviselőház azt, hogy ha ezen katonai törekvéseknek, a militárizmusnak, útját nem igyekszik állani, ez a nemzetnek mély romlására fog vezetni. íme: Németországban a hadilétszám körülbelül 2,500.000 volt pár év előtt. Évenkint ráköltenek 418 millió frankot. Oroszországban 2,300.000, ráköltenek 730 millió frankot. Erancziaországban 2,400.000, ráköltenek 610 millió frankot. Ausztria-Magyarországban 1,195.000, bár most már több lehet, ráköltenek 250 millió koronát, de már ez is több lehet, de hát ennél az összegnél 10—20 millió annyi, mint semmi, mert a katonáéknál 10—20 millióval több vagy kevesebb, meglehetősen egyre megy. Olaszország létszáma 1,152.000, ráköltenek 260 millió frankot. Nagybritanniáé 527.000, ráköltenek 610 millió frankot; természetesen, Angliának hadieszköze főleg a flottában lévén, itt több kiadása van, mert ez nagyobb költséget kivan. Spanyolországnak 300.000 a létszáma, Törökországnak 250.000 stb. Körülbelül mintegy 11 millió Európában ezeknek az államoknak hadilétszáma, és körülbelül három milliárd frankot költenek rá. Erre természetesen azt mondják, íme másoknál is igy van, tehát nálunk is ezt kell folytatni azon arányban, a mint a többi állam teszi. Tudom, hogy ez katonai okoskodás, de végtére tudom, hogy az is logika, a mit az a kitűnő német katonai író irt, hogy a hadilétszámnak kiállításánál nem elég az emberek mennyiségére tekinteni, hanem egyszersmind az ország gazdasági viszonyaira is kell tekintettel lenni. (TJgy van ! a baloldalon.) Ne higyje azt senki, hogy azokkal az emberekkel, a kiket összeállítanak kellő gazdasági, kellő anyagi és pénzügyi feltételek hiányában, sokat lehetne elérni, mert hogy ha valamikor, ugy most lehet elmondani, hogy egy háború: »pénz, pénz és pénz.« Ezen létszámot azért mutattam ki, hogy feltüntessem Ausztria-Magyarországot is, a mely körülbelül 1,195.000-nyi létszámmal rendelkezik. Már most azt akarom ebből összederiválni, hogy miképen állunk mi Ausztriával szemben a békelétszámra nézve. Körülbelül azt mondhatjuk, hogy a békelétszám nálunk összesen mintegy 300.000 ember, ennyire becsülöm. Ebből mennyi most már magyar? Magyar, ha 43%-ot számítunk, körülbelül 140.000. Tehát ugy állunk, hogy 160.000 békelétszámu osztrák legénységgel szemben van nekünk 140.000 békelétszámu legénységünk lekötve három esztendőre. Igaz, hogy a népszámlálás szerint ennyi esik ránk, de vájjon megfelel-e a mi gazdasági viszonyunk az osztrák gazdasági viszonyoknak? Ezt őrültség volna még álmodni is. Egy német iró egy legény évi munkakeresetét minimális összegben kétszáz frankban állapítja meg, mondjuk, nálunk 200 korona. Már most a lekötött munkaerő, ez a lucrum cessans, hogy áll szemben Ausztriával? 140.000 ember lekötött munkaereje körülbelül 28 millió koronát reprezentál; Ausztriában alig valamivel többet, 32 millió koronát. Mily óriási veszteség ez Ausztriával szemben. Miután ez nem a quóta arányában, hanem a legénységi létszámmennyiség szerint oszlik meg, a reánk háramló óriási veszteség, a lucrum cessans, nem is hasonlítható az osztrákokéhoz. Ez oly igazságtalanság, oly tűrhetetlen helyzet, hogy a kormánynak már régen kötelessége lett volna ezt az óriási differencziát valami módon megszüntetni. (Helyeslés balfelöl.) De midőn a kormány figyelmét az ilyenre fehivjuk, akkor ez az, a mire rá lehet mondani, hogy falra hányt borsó. A miniszter urak azt mondják: meddő küzdelem, nincs ennek semmi czélja, mit mutogatjuk ki az igazságot és azt, hogy micsoda káraink vannak ezen fennálló viszonyokból s milyenek a hadsereg mai rendszerének következései azon Ausz-