Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-372
246 573. országos ülés 190i január 11-éii, hétfőn. vényesitése tekintetében nem sikerült a megegyezést elérni, a magyar kormány által e részben felállított jogokkal szemben, akár az osztrák kormány, akár a hadügyminisztérium elutasitólag viselkedett, A bécsi sajtó ezen közleményeivel szemben a magyar sajtónak egy része és különösen némely olyan orgánuma, a mely közül áll a kormányhoz, meghaziidtolással lépett ugyan fel, de ezzel szemben a bécsi sajtó orgánumai, a melyek az emiitett hírt közölték, azt fentartották, annak valódiságához ragaszkodnak. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy itten egy olyan közérdekű ügyről és olyan tárgyról van szó, a melynek kedvező vagy kedvezőtlen elintézése a kedélyek megnyugvását és a jelen kritikus parlamenti helyzetből való kibonyolitásnak érdekét is igen lényegesen és igen közelről érinti, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És azért helyesnek tartottam, — természetesen teljes tárgyilagossággal és minden tendenczia nélkül — egyszerűen a tényállásnak hivatalos előadását kérni a t. kormánytól, mert a hírlapoknak innen és onnan való egymásra puskázásából, az állításból és ellenállitásból a közönség az igazat meg nem tudhatja, hanem csupán hivatalos ós hiteles kormánynyilatkozat tájékoztathatja erre nézve a közönséget, csupán az hozhat létre arra nézve megnyugvást, ha a helyzet olyan, hogy megnyugvásra, okot tartalmaz. Különös érdeklődés kisérte e híreket azért, mert tudvalevőleg, a katonai büntető perrendtartásnak a reformja azok közé a katonai reformok közé tartozik, a melyeket már legközelebb megvalósitandóknak mondott ki és jelentett be az ezen kormányt megelőző mind a két kormány, a melyre nézve az is közöltetett a képviselőházzal nem egyszer, hogy az előmunkálatok oly messzire haladtak és oly stádiumba jutottak, mint a minőben eddig még sohasem voltak, hogy a lényeges nehézségek már mind el vannak hárítva. Már most az emiitett közlemények szerint nehézségek merültek fel épen azon a ponton, a mely pont a magyar közvéleményt leginkább érdekli, t. i. a magyar nyelv jogai érvényesítésének pontjában. Már ez is szükségessé teszi, hogy ennek az ügynek mibenállásáról ugy ez a parlament, mint a nemzet hiteles felvilágosítást kapjon, ós hogy ennél az alkalomnál mindjárt megállapittassék és konstatáltassék, a mit én most csak említek a nyáron e helyről elmondott beszédemből, hogy t. i. hiu törekvés volna ebben a parlamentben még csak meg is próbálkozni egy olyan katonai büntetőperrendtartási reformmal, a mely a tárgyalásnál és ítélethozatalnál a magyar állami nyelv igényeit teljesen meg nem óvja. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Ezért én a következő interpellácziót vagyok bátor az összes kormányhoz intézni, még pedig nemcsak az érdekelt szakminiszterhez, hanem az összes kormányhoz, mert egy per eminentiam politikai jelentőségű kérdéssel van dolgunk (olvassa); »Megfelel-e a valóságnak a bécsi sajtóban megjelent és itteni félhivatalos czáfolatokkal szemben fentartott az a hir, hogy a katonai büntető j)errendtartásra vonatkozó tárgyalások megakadtak és jelesül, hogy a megakadásnak okát a magyar nyelv érvényesítésének kérdése képezte ? Egyáltalán minő stádiumig jutott ez az ügy?« Nagyon kérem a t. kormányt, hogy ebben a kérdésben minél előbb Szíveskednék a parlamentet felvilágosítani. (Élénk helyeslés halfelbl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igyekezni fogok a feltett kérdésre azonnal teljes preczizitással felelni. Elsősorban az utolsó kérdésre, t. i. arra felelek, hogy az ügy most minő stádiumban van. És itt meg kell jegyeznem, hogy az érdekelt közös, magyar és osztrák minisztériumok szakreferensei a múlt 1903. év nyarán készültek el egy javaslattal, a mely azután végleges redakcziójában ez év őszén, gondolom szeptember vagy október hónapokban, jutott az egyes minisztériumok birtokába. Ezen javaslat megoldott ugyan számos kérdést, azonban még hagyott függőben elég jelentékeny differencziákat is. Ezen egész javaslat azonban kizárólag a szakszerűség szempontjából foglalkozott a dologgal, a nélkül, hogy a kiválóan politikai fontossággal bíró nyelvkérdést egyáltalában érintette volna, ugy, hogy midőn a kormányt átvettük, az ügyet abban a helyzetben találtuk, hogy előttünk feküdt egy javaslat, a mely már meglehetősen érett előkészítési stádiumban volt, de a melybe még bele kellett illeszteni azon kívánalmakat, a melyek a magyar nyelv érvényesülése szempontjából a kormány programmjában voltak. (Zaj bal felől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A ki a dolgok komplikált és nehéz voltát ismeri, gondolom, nem fog csodálkozni azon, ha azt jelentem a háznak, hogy az erre vonatkozó tanácskozások még a magyar kormány kebelében vannak folyamatban, és hogy ennek folytán a kormány nem is volt még abban a helyzetben, hogy ebben a kérdésben álláspontját preczizirozva, azt a többi illetékes tényezők tudomására hozhassa, (Zaj bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Egy jelszót kimondani nagyon könnyű, de ilyen elvet egy intézményben megvalósítani, ugy, hogy az minden irányban megfeleljen a közérdeknek, ez nem olyan nagyon könnyű. Ugron Gábor: Ha nem akarnak kijátszani, nagyon könnyű! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek folytán a tárgyalások ezen kormány által az osztrák kormánynyal eddig nem is folytattattak, tehát meg sem szakittathattak. Az osztrák kormány a magyar kormánynak a nyelv kérdésében ^elfoglalt álláspontját nem is ismerheti. . .
