Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

242 372. országos ülés lWk január 11-én, hétfőn. lása, mert kormányok keletkeznek és buknak, melyek a felekezeti féltékenységből akarnak táplálkozni, melyek itt akarják megszerezni maguknak a kompenzácziót azért, a mit a politikai téren, a, nemzeti jogok terén eljátszani kivannak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Erőszakoskodás ott, kisebbségi küzdelem itt! Tgaz, hogy kisebbségi küzdelemben állunk, de vájjon, ha azt veszszük, hogy ha a t. miniszterelnök ur jön ide, nem az udvarnak felhatalmazásával, nem a miniszterelnök hatalmának mindenféle fegyverével, hanem feláll itt egy más kormányzás alatt és akarja az ő egyéniségének programmját keresztülvinni, tegyük fel, hogy a parallel ülések kérdésében: vájjon milyen kisebbségben maradna ^egyéni érzelmeivel és politikai felfogásaival ? Éjjen egy ilyen rendszer teszi lehetővé, hogy a parlament kebelében keletkeznek kottériák, melyek öt-hat-tiz tagból állanak, melyeknek nincs többségük sem az érze leniben, sem a felfogásban, sem a gondolkozásban, nyíltan szembeáll az egész ház velük, de mihelyt megkapják felülről a mandátumot, rögtön többséget nyernek és a többség^ jogait élvezik. (Élénk helyeslés balfelöl.) És egy kisebbség van, a melynek érzelmi világa egyezik a ház nagy többségének akaratával, egy kisebbség van, mely azt a küzdelmet folytatja, s ezen kisebbség meg lesz törve az ilyen kottériák által, melyeknek kezében van a hatalom, de melynek kezében nincsenek az eszmék, nincs meg az igazság fegyvere. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobb felöl.) Ha erőszakoskodást kell gyakorolni, sajnos politikai helyzetünkben az erőszakoskodás gyakorlása sokszor szükséges; de ne méltóztassék elfeledni azt, hogy a mi erőszakoskodásunk czélja egy olyan jog, a mely — hogy ismét idézzem Apponyi szavait — az egész nemzet közérzésében benne van. Ez a czél. Az önök czélja pedig, a mint azt gróf Tisza István ur mondotta. . . . Bartha Miklós: A parallel ülések! Molnár Jenő: Az obstrukczió megtörése a czél! Holló Lajos: ... hogy ideiglenesen meg kellett keresni a megnyugtatást, ideiglenesen megnyugtató kijelentéseket kellett tenni. De a föczél nem ez, mert ezekért az ideig-óráig való dolgokért erőteljes politikus nem válalkozott volna a közhatalomnak átvételére. 0 elvállalta azért, mert »állandó jövőt akart itt teremteni« olyan kormányzatok részére, a melyeket többé nem fognak turbálni ilyen igényeknek feltámasztásával. A főczélja tehát neki még azt a lehetőséget is elvenni a nemzettől, hogy a kisebbség éles fegyverzetével álljon előtérbe és ezzel szoritsa előre ós előre a többség makacsságát, a többség nemtörődömségét, a többség közönyét. Még ezeket az éles fegyvereket is le akarja törni, mert a főczél, hogy visszaállittassék az az ideális korszak, a mikor »régi időknek nagy alakjai vivták itt az ő elite-küzdelmeiket a parlamentben*, azokat az elite-küzdelmeket, a mikor elhelyezkedtek maguk körül az egyéni érvényesülésnek egész skálája szerint: voltak, a kiknek az exczellencziás poziczió volt az érvényesülés czélja, a másiké az államtitkárság, harmadiké a főispán ság, le egészen a közjegyzőségekig. Egész nagy kupolája keletkezett a magánérdekek halmazatának abban a nagy »elite-korszakban«, a melynek visszateremtését és visszaállítását a t. miniszterelnök ur küldetése főczéljának tekinti. Ez a két különböző czél, és a győzelem is két ilyen különbözőséget állit itt fel. Az a győzelem, a mely az önök munkájával össze van kötve, nem mondom, hogy örökre leigázása — mert a nemzetet én nem féltem sem önöktől, sem a többségtől, sem egyes rendszertől — tehát nem örökre elodázása a nemzeti jogok érvényesülésének, de visszavetése hosszú időre, visszavetése talán oly időkre, a mikor külső erőszak fegyvereit kell használni, hogy megtörve és megrontva ezt a rendszert, talán még nagyobb robbanással és még nagyobb áldozatokkal érvényesítse a nemzet jogait, de fogja érvényesíteni. Tehát az önök czélja ennek a győzelemnek elodázása, a nemzeti jogoknak háttérbe szorítása. Ez az önök munkájának győzelme és jutalma, ha eredményre jut. Ellenben a mi munkánk győzelme, a mi munkánk jutalma, — ha van — olyan, a mely a dinasztia iránt ennek a nemzetnek hűségét a legmagasabb fokra fogja emelni, mert minden dicsőség a dinasztia nevéhez lesz fűzve, hogy megengedte végre, hogy ebben a hadseregben az államnak nyelve, a nemzetnek egyénisége érvényesülni bírjon, hogy mindaz a rettenetes áldozat, a melyet ettől a nemzettől követelnek, visszatér a nemzethez, mert a nemzettől eredt és a nemzet javára lett fordítva. Ez tehát dicsőség magára a dinasztiára és áldás az egész nemzetre, a melynek győzelmeit mi kívánjuk. Ennek következtében ragaízkodom én, és ragaszkodnak t. barátaim olyan megoldásokhoz, a melyek nemcsak ilyen mereven állapítják meg ezeknek a törvényeknek megszavazását, hanem felt ételeket szabnak ennek ellenében, a mely feltételek egyaránt hasznosak, egyaránt szükségesek, hogy megállapittassanak. De mi nem terjeszkedtünk itt ki ezer és ezer variáczióra. Ugron Gábor t. képviselőtársam a »közös hadsereg« kifejezést akarta kiküszöbölni és felcserélni Ausztria és Magyarország elnevezésével, ki akarta küszöbölni a »monarchia« kifejezést. Okolicsányi t. képviselőtársam szintén ezt, Szederkényi Nándor képviselőtársam ellenben a békelétszámnak törvényes megállapítását akarta biztosítani, a békelétszámnak törvényes megállapítását, melytől örökké eltérések vannak. Münnich Aurél t. képviselő és előadó ur erről a helyről tette azt a kijelentést, hogy ugy segít magán a hadvezetőség, a mint bír; hogyha a hadilétszám felemelését a közös hadsereg részére megaka-