Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-372
3/2. országos ülés 1904- január ll-én, hétfőn. 225 Okolicsányi László: T. képviselőház! A törvényjavaslat e szakaszánál nem szándékozom előttem szólott t, képviselőtársamat arra a térre követni, hogy a hadsereg szervezete szellemének bírálatába bocsátkozzam, egyrészt azért, mert habár sok dologban vele egyetértek, némely tekintetben eltérő felfogásom van, másrészt és főkép azért, mert erre más alkalommal lesz mód és azt nem is fogjuk elmulasztani és azt hiszem, hogy általánosságban véleménykülönbség nincs köztünk, hogy az a szellem és irányzat, a mely a hadsereg jelenlegi vezetőségében kifejezésre jut, abban a bajban szenved, hogy a modern kor szellemétől nagyon, de nagyon el van maradva. Én főleg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szándékozom foglalkozni és pedig egyrészt közjogi szempontból, még egyszer rá kivánván mutatni arra, hogy ebben a szakaszban ismét találkozunk közjó gunknak meg nem felelő kifejezésekkel, másrészt lehetőleg röviden reflektálni kívánok néhány felszólalásra, a mely itt a házban, ezen szakasz tárgyalása közben történt, és a melyre vonatkozólag én is bátor leszek nézeteimet kifejteni. Áz a jelenség, hogy lépten-nyomon találkozunk a mi törvényalkotásunkban közjogellenes kifejezésekkel, valóban elszomorító és kétségtelen jele annak, hogy nálunk az az éberség, a rr>i azelőtt megvolt a magyar törvényhozásban, hogy a közjogi terminológiát mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel kezelték, a szavakat törekedtek helyesen megválasztani, a mai időben ugy látszik veszendőben van. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Még szomorúbb az a tanulság, hogy a terminoLágiának ez a helytelen irányban való elfajulása, vagyis a helyes közjogi fogalmaktól való eltérés sohasem abban az irányban történt, a mely Magyarország jogainak és alkotmányának fejlesztését az önállóság és függetlenség felé jelentené, hanem mindig az ellenkező irányban, mindig Magyarország hátrányára, mindig magában foglal ez a helytelen közjogi terminológia egy tendencziát az osztrák közjogi felfogáshoz, különösen az osztrák czeníralisták közjogi felfogásához való közeledésre. Ebben a szakaszban megint megtalálom a »közös hadsereg* kifejezést. Ezzel a kifejezéssel már a törvényjavaslat cziménél találkoztunk. Ott volt szerencsém egy határozati javaslatot is benyújtani, a melyet azonban a t. ház többsége nem fogadott el. Mindazonltal én ilyen sikertelenség által magamat sem elkedvetleníteni, sem elbátortalanítani nem engedem. (Helyeslés balfelöl.) Részemről kijelentem és azt hiszem, hogy ezt elvbarátaim nevében is mondhatom, hogy mi ezentúl is, valahányszor ilyen kifejezésekkel találkozunk a törvényjavaslatokban, ezeket soha szó nélkül hagyni nem fogjuk, (Helyeslés balfelöl.) ezek ellen tiltakozni fogunk mindig, mert kötelességünknek tartjuk, hogy a közvélemény figyelmét folytonosan ébresztgessük arra, hogy ezen kifejezések helytelenek, ezek mögött iCÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. egy magyar nemzeti szempontból elitélendő tendenczia áll, és remélem, hogy kitartó munkával előbb-utóbb ki fogjuk irtani ezeket a magyar közélet használatából. (Helyeslés balfelöl.) A »közös hadsereg* kifejezés, a mint múltkor kifejtettem, nemcsak azért helytelen és közjogellenes, mert a mi alapvető és alapelveket felállító törvényeinkben nem fordul elő, és csak a törvényhozás kellő figyelmének és éberségének hiányában csempésztetett be, hanem nem helyes azért sem, mert olyant jelent, a mit semmiféle jóravaló magyar ember nem fog elismerni. (Igaz! balfelöl.) Mindnyájan felháborodtunk, mikor a chlopyi hadiparancsot olvastuk, azon kifejezésen: »közös és egységes, mint a milyen, maradjon hadseregem.« Ha ezen a kifejezésen fel tudtunk háborodni, s ez ellen állást foglalni kötelességünk volt mindnyájunknak és önöknek is a t. túloldalon, akkor ne essünk ugyanabba a hibába, a melybe estek a chlopyi hadiparancs szerencsétlen megszövegezői. Azt akarják, hogy azok, kik ezt a hadiparancsot megszövegezték, ezután a mi saját szövegezésünkre hivatkozhassanak és azt vághassák fejünkhöz: »Mit kifogásoljátok ti azt, a mit mondtunk, mikor ti ugyanazt mondjátok?* »Közös és egységes«, azt mondja a chlopyi hadiparancs. Egészen logikusan mondja saját szempontjából, mert tényleg, ha közös, akkor egységes is, a közösség fogalmából folyik az egységesség. Csak akkor nincsen egységes hadsereg, ha megtartjuk a 67 : XII. törvényczikk terminológiáját, ha magyar hadseregről beszélünk, a mely az összes hadsereg alkotó része. Madarász József: Az egész hadseregnek! Okolicsányi László: Nem az egésznek, mert egészet nem ismerek, hanem az összes hadseregnek. Az 1867 : XII. t.-cz. egészen helyesen fejezi ki, hogy az összes hadseregnek alkotó része a magyar hadsereg, mert az összes hadsereg azt jelenti, hogy egyrészről van magyar hadsereg, másrészről van osztrák hadsereg és ezek együttvéve képezik az összes hadsereget, de semmi esetre sem képeznek egy egészet. A chlopyi hadiparancson felháborodtunk, hogy közösnek és egységesnek állította a hadsereget a mi közjogi felfogásunkkal szemben. A magyar kormány előterjesztésében megint olvassuk ezt az odiózu3 kifejezést és a magyar képviselőház hajlandó ennek megszavazására. A másik kifejezés, melylyel szombati beszódében Ugron Gábor részletesen foglalkozotl, a »monarckia« kifejezés. Ugron Gábor kifejtette, hogy ezen kifejezésnek milyen értelem tulajdonitható: hogy annak tulajdonítható és bizonyos körök részérői tulajdonitta i ik is olyan értelem, mint hogyha itt a két állam felett valami felsőbb szuverenitás, felsőbb monarchikus állami hatalom léteznék. A magyar törvényhozásban régebben ez a kifejezés szintén nem fordult elő sehol. Az osztrák császárok az ausztriai császári czimnek felvétele után 1804-től kezdve kezdték használni ezt a kifejezést, meg29
