Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

182 370. országos ülés 190b január 8-án, pénteken. domborítva nem lett, mint ennek a küzdelemnek folyama alatt, a mely ugyan sokszor Bécsből befolyásolt ellenszenves hangokat keltett,a melyek kicsinyeltek bennünket, különösen, ha azokat a közös sajtóiroda támogatta az ő áldozataival. A mi azonban mint olyan jelent meg, a mely az illető nemzetnek mint a saját egyéni vélBményének kifejezését tükröztette vissza, az a magyar küzdelem iránt szimpátiát árult el, mert a nemzetek lelkében sohasem lehet rokonszenves az elnyomatás, a leigázás. Csak a szabadságszeretet és a szabadságért való küzdelem lehet olyan, a mely a nemzetekben rokonszenvet kelt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) B. Kaas Ivor: A külföld nem szabadelvű, hogy ne gondolkozzék! Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Befejezem, t. képviselőház! (Helyeslés a. jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Befejezem szavaimat azzal a gondolattal, a melyet b. Kaas Ivor t. képviselőtársam is az ő beszédének végén itt felhozott, hogy t. i. e küzdelemre nézve, a melyben oly kevés barátunk van nekünk Ausztriában, hiszszük és reméljük, hogy támaszunk és támogatásunk van a mi uralkodónk alkotmányos érzelmeiben, törvénytiszteletében, a magyar nemzethez való jóindulatában és jóakaratában. Egy bölcs és életének nagy részét, javát átélt uralkodónak, a ki sok megpróbáltatáson keresztül vitte az uralkodást és családjának uralmát is, egy bölcs uralkodónak legszebb élethivatásához tartozik, ha befejezi a béke művét, a melyet 1867-ben ő kezdett meg, és a melyet nem volna helyes, ha befejezetlenül adna át utódainak. Mi a legteljesebb lojalitással, hűséggel az uralkodó és trónja iránt, hiszszük, hogy ha a dinasztiát és trónját akarja a veszélyekkel szemben megmenteni, akkor e veszélyeket nem lehet elkerülni másként, mint ha a trón bizalmát ráruházza a nemzetre és nemcsak jelmondatul használtatik az, hogy »bizalmam az ősi erényben, « hanem használtatik a várakban, kaszárnyákban, a szuronyerdőkben is, a hol eddig ezeket a jelszavakat kiforgatták erejükből, (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) a hol megczáfolták azt a felfogást, a mely e jelszavak által féltételeztetik. Akkor kerüljük ki legbiztosabban a veszedelmeket, ha ez a bizalom igy fog jelentkezni és igy fog bevonulni azokba a várakba, kaszárnyákba, szuronyerdőkbe, ezredekbe, a melyek a trón és a nemzet védelmére vannak hivatva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ha ekként a szivekben, az érzelmekben a valóság helyre lesz állítva, akkor a nyugalom is helyreáll ebben az országban, és a trón iránt való ragaszkodásunk és lojalitásunk még azon a mértéken is túlmegy talán,") a mely ma is minden magyar ember szivében van, valamint a hűség az uralkodó iránt, mert a megnyugvás abban van, hogy az uralkodó is rátér arra az útra, (Nagy zaj a jobboldalon ; felkiáltások: Szavazzunk!) a melyre a dinasztiával együtt rá kell térnie, (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) hogy egység legyen az uralkodó és nemzet között. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Csávolszky Lajos: Tessék csendet csinálni! (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök: Ne tessék az elnököt utasítani! Várady Károly: Sok az ülő szónok! (Mozgás.) Holló Lajos: Akkor egység lesz a nemzet és az uralkodó érzelmi és gondolatvilága, a magyar nemzet alkotmánya közt, a melyért mindnyájan itt már nemzedékek hosszú során keresztül a küzdelem annyi fényes harczát kellett megállnunk, ha e küzdelmek sora be fog fejeződni, a mint említettem és ha be fog végződni a béke müve, a mely bölcs és öreg uralkodónk történelmi hivatásához és nevéhez hozzá fűződik. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor nagyobb emléket állit magának, mint talán eddigi ötven éven keresztül a hozzá nem teljes lojalitással és hűséggel viseltető államférfiak állítják. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon,) Elnök: Csendet kérek. Következik a szavazás. A kérdést akként fogom feltenni, hogy a törvényjavaslat czimével szembeállitódnak az összes beadott ellenindítványok, u. m.: Szederkényi Nándor, Okolicsányi László, b. Kaas Ivor és Holló Lajos képviselő urak elleninditványai, valamint Lovászy Márton módositványa. Rakovszky képviselő ur visszavonta határozati javaslatát. Lovászy Márton: Bocsánatot kérek . . . Elnök: Amennyiben a ház a törvényjavaslat czimét eredeti szövegében fogadná el . . . Lovászy Márton: A kérdés feltevéséhez kérek szót. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Várja meg, mig az elnök befejezi.) Elnök: Csendet kérek! Amennyiben a ház a törvényjavaslat czimét eredeti szövegében fogadná el, akkor ugy az elleninditványok, mint a módosivány elesnek; ha pedig nem fogadná el eredeti szövegezésében, akkor ugy az elleninditványok, mint a módositvány szavazás alá esnek. Lovászy képviselő ur a kérdés feltevéséhez kivan szólni. : Lovászy Márton: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Az én módositványom nem áll ellentétben a törvényjavaslat eredeti, a bizottság által javasolt czimével. Ennélfogva, ha a képviselőház megszavazza a czimét eredeti szövegében, az általam beterjesztett módositvány még nem esik el. (Helyeslés balfelöl.) Miután az pótlása a szövegnek, a felett a képviselőháznak külön szavazást kell megejtenie. Én tehát a házszabályok értelmében., kérem az igen t. elnök urat, hogy az általam benyújtott módositványt a szavazás megejtése után külön méltóztassék szavazásra feltenni. (Ellenmondás jobbfelöl.)