Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés Í904 január 8-án, pénteken. 165 Münnich Aurél előadó: Tudom! Igyekeztem megmagyarázni, hogy a czim, a mely a törvényjavaslat élén áll, nem más, mint az 1889: VI. törvényczikkben foglalt kifejezéseknek szórói-szóra való ismétlése, tehát nem is lehet itt mást alkalmazni mindaddig, a mig az 1889: VI. törvényczikk a maga egészében fennáll. Ezeket kivántam elmondani és most kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék a benyújtott határozati javaslatokat mellőzve, az eredeti ezimet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Zárszó illeti még az elleninditványok beadóit, a kiknek elleninditványát 10 képviselő aláirta. Elsősorban Szederkényi Nándor következik. Szederkényi Nándor: T. ház! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Szederkényi Nándor: Daczára annak, hogy a t. honvédelmi miniszter ur imént elhangzott beszédének végszavait az osztrák katonai szótárból kereste ki és felénk a következő szavakat hangoztatta: »Meddő küzdelem, utálatig unalmas«, nem fogok most annak részletes tárgyalásába bocsátkozni, hogy ez a négy szó az osztrák katonai tudománynak alapját képezi Magyarország ellen. Majd a3 ujonezjavaslat tárgyalásánál részletesen be fogom bizonyítani a múltból, hogy ezen szavak az osztrák katonai intézménynek szótárába be vannak iktatva a múltból, és az, hogy a honvédelmi miniszter ur oly könnyedén röpítette ki a szájából, csak azt bizonyítja, hogy a t. honvédelmi miniszter ur ugyanazt a szótárt tanulmányozta és daczára annak, hogy honvédelmi miniszter és a magyar honvédség élén áll, nem felejtette el. Meddő küzdelem! Hát meddő küzdelem az, melyet a hazáért, a haza nyelvéért és intézményeért folytatunk? Ez a t. honvédelmi miniszter ur vigasztaló szava? Ránk azonban nem hat csüggesztőleg, mi annál erőteljesebben fogunk küzdeni, mennél inkább látjuk, hogy a t. katona urak igy akarják ezt a nemzeti küzdelmet lealacsonyítani és a közvélemény előtt utálatossá tenni. Ismétlem: e pillanat nem alkalmas arra, hogy ezt bővebben illusztráljam, fen tartom magamnak majd az ujonczjavaslat tárgyalására, hogy ezzel bővebben foglalkozzam, s most rátérek az én határozati javaslatom ellenében emelt kifogások megczáfolására és arra, hogy újból is kérjem a t. házat, hogy az én határozati javaslatomat a czimnél fogadja el. Én ajánlottam a háznak, hogy a czimnél fogadja el azt, a mi az 1867: XII. törvényczikk 11., 12. és 13. §-aiból természetszerűleg következik, s a mit elvitatni csak igen erős ügyvédi fogásokkal lehet, de a törvény értelmének és igaz szavainak megtartásával ignorálni nem lehet. Az 1867 : XII. törvényczikkben a magyar hadsereg fenn van tartva. Az ujonczozásról szóló 12. §. világosan megmondja, hogy az ujonczok a magyar hadsereg részére szavaztatnak meg. Ha ez igy áll, akkor igazuk volt azon férfiaknak, kikre én múltkori beszédemben hivatkoztam, a kik 1869—1874. években folytonosan e ezimet követelték a törvényjavaslat élére, a mely az ujonczjutalékról szól. A t. előadó ur most előáll és azt mondja nekem, hogy hiszen most nem erről van szó. hanem egy másik törvényről, mely az ujonczjutalék mennyiségét állapítja meg az 1889: VI. t.-cz. értelmében. Ezt én nagyon jól tudom, de tudja-e a t. előadó ur, miről szól ez a törvény? Münnich Aurél előadó: Talán! Szederkényi Nándor: Ha talán, akkor én megmagyarázom ezt. Ez a törvény szól az ujonezmennyiség megállapításáról, azután ennek alapján következik egy második törvény a megállapított ujonezmennyiség megszavazásáról . . . Münnich Aurél előadó: Megajánlásáról. Szederkényi Nándor: . . . megajánlásáról vagy megszavazásáról. Ugy-e, ha nem tárgyilag, de lényegileg ez ugyanaz? Az egyik a mennyiséget állapítja meg, a másik pedig megszavazza a mennyiséget . . . Münnich Aurél előadó: Kiállítja. Szederkényi Nándor : . . . rendelkezésre bocsátja. Én is ugyanazt értem alatta, hogy megszavazza. Ugy-e, lényegileg ez a kettő egy? Ezt már nem lehet elvitatni. De maga a t. előadó ur is elismerte, hogy ez a mennyiség megállapításáról szóló törvényjavaslat, igaz, hogy az 1889: VI. t.-cz. alapján mutattatik be, de ő maga mondja, hogy a közös hadsereg és hadi tengerészet fentartására szükséges évi ujonczjutalék az 1867: XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. §-ban foglalt alkotmányos jogok alapján és azok fentartása mellett mutattatik be. Lám, t. előadó ur, most már tisztában vagyunk, hogy az 1889:

VI. t.-cz. min épül fel: az 1867: XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. § ain. Ezek a szakaszok pedig mit tartalmaznak? Tartalmazzák a magyar hadsereget, és tartalmazzák azt, hogy az ujonczjutalék a magyar hadsereg részére szavazandó meg. íme tehát vissza kell térnünk a valódi jogalapra, illetőleg arra, a min az ujonczjutaléknak ugy mennyisége, mint a mennyiségnek rendelkezésére bocsátása alapszik. Ebből már most az következik, hogy a magyar hadsereget törüljük ki és ne engedjük ebbe a czimbe belefoglaltatni? Miért törüljük ki? Hát miért hivatkozik az előadó ur az 1867: XII. t.-cz. 11., 12., 13. és 14. §-aira, hogy azoknak fentartásaval ajánltatik a törvényjavaslat? Akkor ezeket vesse el. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a közös szó már törvénybe van iktatva, ezeket tehát törüljük el. Nem a későbbi, hanem a régebbi törvényt veszszük mi elő, a melyen az 1889: VI. t.-cz. is alapszik és ebben azt találjuk, hogy a magyar hadsereg részére szavazandók meg az