Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-370
370. országos ülés Í90í január 8-án, pénteken. 163 venné, ha állítását a törvényre való hivatkozással megczáfolnók. Azt hiszem, t. ház, hogy sikerült őt ugy az ő feltevéseire, mint állításaira nézve is a törvény alapján meggyőznöm, s azért remélem, hogy határozati javaslatát vissza fogja vonni és hogy kilátásba helyezett módosításától szintén el fog állani. (Helyeslés jobbfelöl.) A mennyiben pedig a t. képviselő urnak az ex-Lex állapotra való tekintettel mégis aggályai volnának az iránt, hogy ezen önként belépettek esetleg nem vétetnek fel az ujonczjutalékba: ezt az aggályt nem oszthatnám és indokolatlannak tartanám épen ugy, mint báró Kaas Ivor t. képviselő urnak azon állítását, hogy az ex-Iex következtében mindenféle törvénynek jogérvénye, és így az 1888 : XVIII. t.-czikknek érvényessége is megszűnt, ugy, hogy az ő nézete szerint a póttartalék három legfiatalabb évfolyamának, valamint a tartalék legfiatalabb évfolyamának behívása szintén törvénytelen volna. Ez teljesen téves álláspont, mert hiszen mire terjed ki az ex-lexállapot? Az ex-lex-állapot csak két irányban érezteti hatását: az egyik a költségvetésre vonatkozik, a másik pedig az 1889-iki védtörvény 14. §-ára, a mely az uionczlétszám mesállanitásáról szól. Minden egyébre vonatkozólag a megalkotott törvények teljesen jogérvónyesek és azok egész terjedelmükben meg is tartatnak, (Ugy van! jobbfelöl.) ugy, hogy ennek folytán a védtörvény többi szakaszai, tehát az itt idézettek is teljesen érvényben vannak és garancziát nyújtanak az iránt, hogy ezen önként belépők mindenesetre be fognak számíttatni az ujonczjutalékba. Báró Kaas Ivor t. képviselő urnak azon állítása, miszerint az 1880-as korosztályok azon okból, mert 1903-ban sorozás nem volt, — 1904-ben tehát ezek már a harmadik korosztályból kiléptek — a hadseregbe nem sorozhatok be, hanem a póttartalékba kell őket áthelyezni, szintén tévedésen alapul, mert a védtörvény 38. §-ának utolsó bekezdése szerint az idő, a meddig a hadköteles az elmulasztott hadkötelezettség utólagos teljesítésére szorítható, azon év deczember hava 31-ikéig terjed, a melyben életkora 36-ik évét tölti be. Végre b. Kaas Ivor képviselő urnak csekélységemről való rokonszenves megemlékezését és bizalmát igen köszönöm; e bizalmat én a komoly munka terén szeretném kiérdemelni, (Élénk helyeslés.) és az alkalmat arra már régen és türelmetlenül várom. (Derültség.) Arra kérem tehát a t. képviselő urat, hogy a meddő küzdelem beszüntetésével nyújtson módot arra, hogy ezen állapot, a mely minden komoly hazafi előtt már az utálatig unalmas, megszűnjék. (Élénlc helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Zajos ellen mondások bal felöl.) Münnich Aurél előadó: T. ház! (Zaj.) Rákosi Viktor: Utálatig unalmas már az előadó ur! Münnich Aurél elöädó: T. ház! Rákosi Viktor t. képviselőtársam ugyan azt mondja, hogy az utálatig unalmas az előadó, de, nem tehetek róla, mégis, mint mindig, kötelességemet kívánom teljesíteni ebben a pillanatban is, midőn a czimhez előterjesztett határozati javaslatokra röviden válaszolnom kell. (Halljuk! Halljuk!) Kérem tehát, t. képviselőház, néhány perezre szives türelmüket. (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Münnich Aurél előadó: Mindenekelőtt kötelességemnek, sőt kedves kötelességemnek tartom, hogy Rakovszky István t. képviselő urnak köszönetet mondjak, a ki szives volt egészségi állapotom . . . Zhoray Miklós: Hát ez a tárgyhoz tartozik? Ez személyes dolog. (Felkiáltások jobbfelől: Ne ítélje él ílakovszkyt.') Rendre is utasították érte. Münnich Aurél előadó: ... a ki szíves volt egészségi állapotom iránt érdeklődni. Rákosi Viktor: Éljen az előadó! Münnich Aurél előadó : Köszönöm ! De nagyon sajnálom, hogy azon hasonlat, illetőleg azon élez, a melyet ehhez fűzött, nem áll meg és talán rossz is volt. Ugyanis azt mondta, hogy ezen törvényjavaslat czime megkövéredett, ellenben az indokolása megfogyott. En ezzel szemben egyszerűen konstatálom, hogy a mostani törvényjavaslatnak czime szórói-szóra ép olyan voluminozus, mint a milyen a tavalyi törvényjavaslat czime volt. Egy cseppet sem soványabb, sem 'nem kövérebb. Igaz, hogy közben egy másik törvényjavaslat is előterjesztetett és ennek talán betű szerint soványabb volt a volumenje, de lényegileg azt hiszem, sokkal tartalmasabb volt. És én nagyon sajnálom, hogy kénytelen volt a kormány ezen törvényjavaslat tárgyalását egyelőre felfüggeszteni és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy azokat a kijelentéseket, a melyeket a múlt törvényjavaslat indokolásából és az én jelentésemből rám olvasott, ma is teljes mértékben aláírom, mert még most is rendkívül fontosnak és szükségesnek tartom, hogy végre-valahára az ujonczjutalék oly számra emeltessék, hogy azok a visszás állapotok, melyek a hadsereg harczképességének rovására mennek, megszűnjenek és ha a mostani tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnál azt mondtam, hogy nem lehet az egész szerves törvényjavaslatot tárgyalni, mivel a viszonyok nem változtak, akkor azt hiszem, hogy nem kell magamat nagyon megerőltetnem, hogy bebizonyítsam a t. ház előtt, vagy legalább valószinüvé tegyem azt a körülményt, hogy hol van tulajdonképen az oka annak, hogy ezek a törvényjavaslatok most tárgyalhatók nem voltak. En, ismételve, az ország érdekében, hadseregünk és honvédségünk érdekében melegen óhajtanám és kivánnám, hogy ez a kérdés végrevalahára megoldassák, mert különben a hadügyi kormány kényszerítve lenne ép ugy, mint eddig, a jövőben is ugy segíteni ezen az imminens 21*
