Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

369. országos ülés i90b j 1723:1.. II, III. törvényczikkekre. A 2. §. azután azt mondja, hogy (olvassa): » Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburgház nó'ágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszlathatlanul és elválhatatlanul együtt birtoklandók. B határozottan kimondott elv folytán a közös biztonság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik.« Itt van a bemagyarázás. Tehát ezen szakaszon alapszik a közös és viszonos védelmi kötelezettség, semmi egyében. Ebből nem folyik közös hadsereg, annál kevésbbé, mert a következő szakasz határozottan azt mondja (Olvassa) : »Ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önällása sértetlenül fentartassék.« Ezen két alapeszmét tartotta szem előtt az 1867-iki törvényhozás. Ezen két alapeszme volt irányadó azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot és az ő Felsége uralkodása r alatt álló többi országokat közösen érdeklik. És itt a 4. §-ban azt mondja a törvényhozás: »Valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend a jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, a mit a pragmatika szankczió szerint a közös biztonságnak együttes erővel való védelme és fentartása múlhatatlanul megkíván: ugy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállal.« Az együttes erővel való megvédése és fentartása a közös biztonságnak mit jelent? Az én felfogásom szerint — és azt hiszem, helyes ez az értelmezés — nem jelentbet mást, mint azt, hogy ezt a közös biztonságot együttes erővel, tehát Magyarország a saját erejével, Ausztria is a saját erejével védelmezi és fentartja. Ez a szövegezése a törvénynek tehát épen rámutat arra, hogy itt két hadseregnek kell lenni, és ez a két hadsereg együtt képezi az összes hadsereget, a mely összes hadseregnek egyik kiegészítő része a magyar hadsereg, a másik része az osztrák hadsereg. De ha nem a törvény szavaiból lehetne ezt a következtetést okoskodás utján levonni, akkor magára a törvény világos szavaira is lehet hivatkozni. Már csak azért is, mert ebből az 1867 : XII. törvényczikkből senki sem tudja kimutatni a közös hadsereget, ez a kifejezés ebben a törvényczikkben egyáltalán elő nem fordul. Ez a törvény a pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelemnek eszközeit állapitja meg, s azt mondja, hogy ezen közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése, és azt mondja, hogy anuár 7-én, csütörtökön. 141 ennek a másik eszköze a hadsereg és az arra vonatkozó intézkedések, szóval a hadügy. A 1867 : XII. törvényczikk tehát közössé tette a hadügyet, A hadügynek a kormányzati része egy közös hadügyminisztérium felállítása által közössé tétetett, de nem tétetett közössé a hadsereg, sőt hogy nem tétetett közössé, ez különösen kitűnik ezen törvény 14. §-ából, mely világosan magyar hadseregről beszél, azt mondván (olvassa): »A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás, illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkednie Ezenkívül is a törvény több helyen mindig következetesen csak magyar hadseregről beszél és soha nem fordul elő benne ez a kifejezés, hogy »közös hadsereg«. A mikor tehát én erre az álláspontra állok, mely nem az én politikai programmomnak megfelelő álláspont, hanem a t. többség politikai programmjának az álláspontja, arra az álláspontra állok, a melyre önök hivatkozni és esküdni szoktak ott a túloldalon és a melyet önök megváltozhatatlannak szeretnek hirdetni: hát én arra kérem önöket, ha el akarják fogadni ennek a törvényjavaslatnak a czimét ugy, a mint szövegezve van, mutassák ki nekem ebből az önök alapelveit tartalmazó 1867: XII. t,-czikkből, hogy milyen jogosultsággal nevezik önök ezt a hadsereget közösnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Emlékszem rá, t. ház, hogy néhány évvel ezelőtt nagy viták folytak itt a képviselőházban az akkori miniszterelnöknek, Wekerle Sándornak egy kijelentése folytán, a melyben ő az 1867 : XII. t.-czikket mint megváltozhatatlant állította oda. Az akkori miniszterelnöknek ez a kifejezése azután minden ellenzéki oldalról viszszautasittatott, megtámadtatott és heves parlamenti vitákra szolgáltatott alkalmat. Hát egészen furcsa helyzetben érzem magam, a mikor én most kénytelen vagyok az 1867 : XII. t.-czikknek megváltoztatása ellen, de nem törvényes megváltoztatása ellen, hanem a becsempészés által való megváltoztatása ellen állást foglalni. (Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Mert önök ma már nem beszélnek ugyan róla, de még néhány évvel ezelőtt hirdették ennek a törvénynek a megváltozhatatlansígát és az alatt már megváltoztatni törekedtek a gyakorlatban, kéz alatt igen helytelenül és ezzel a törvénynyel is ellentétben álló kifejezéssel. Az 1867 : XII. t.-czikkből a hadsereg közösségét senki kimagyarázni és dedukálni nem fogja; annál kevésbbé lehetséges ez, mert hiszen abban a törvényben gondosan és ismételten hangoztatva van Magyarország állami önállósága és függetlensége. Rövid néhány héttel ezelőtt, mikor az osztrák Reichsrathban egy ellenünk intézett támadás visszautasítására volt szükség, Hodossy Imre t. képviselőtársam egy igen szép beszéd-