Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-364

8 36í. országos ülés 1903 deczember "28-án, hétfőn. ezekkel összefüggésben lévő számos alárendelt hivatalokról, melyekben a magyar nyelvnek általános behozása a nemzet legforróbb és legigazságosabb kivánatai közé tartozik, a királyi válaszban még emlités sem történik. Ezt is sérelemként állítják fel tehát, hogy a magyar nyelv érvényesítésére vonatkozó feliratuknak ezen részéről a királyi válasz említést sem tesz, ezt fentartják továbbra is, és a feliratnak végpaszszusa igy szól (olvassa): »Ezek azok, miket Felségednek folyó évi január 23-ikáról kelt válasza következésében a m agyar nyelv és nemzetiség sajátságos körülményei között olyannyira fontos ügyében ujabban is felterjeszteni kívánunk. Midőn ezt teszszük, el nem hallgathatjuk azon meggyőződésünket, hogy miután nemzetiségünk alapján kell épülni mindazon törvényhozási intézkedéseknek, melyekkel polgári és társas állapotunk viszonyait javítani törekezünk, ez intézkedéseinknek jótékony sikere felől teljesen megnyugtatva csak ugy haladhatunk biztosan polgári intézeteink korunk feladatát tevő javításának ösvényén, ha a honi nyelvnek és nemzetiségnek azon helyen, mely azt a haza közéletében törvény, jog és igazság szerint, még pedig a királyi trónnak épugy, mint a honnak érdekében megilleti, teljesen és tökéletesen kivíva, biztosítottnak szemléljük. Ezért ujabban is mély tisztelettel és bizalommal esedezünk Felséged előtt, hogy mindazokat, miket múlt. évi deczember 15-én kelt alázatos fölirásunkban a honi nyelv és nemzetiség ügyében előterjesztőnk, kegyelmesen elfogadni és királyi jóváhagyásával megerősíteni méltóztassék.« Ez volt a Karoknak és Rendeknek utolsó felirata a magyar nyelv és ezzel kapcsolatosan a vezérleti és szolgálati nyelv kérdésében is. Erre sem jött válasz. Az országgyűlés néhány hónap múlva feloszlathatott. A Karok és Kendek tehát nem nyugodtak meg, hanem igenis a legutolsó pillanatig fentartották mindazokat, a miket ők őseiktől örököltek; azokat kivívni törekedtek és azok érvényesítését egy pillanatig sem odázták el. Mindezeket csak azért mondottam el, hogy beigazoljam és bebizonyítsam azt, hogy a t. miniszterelnök urnak a történetre való hivatkozása, a Karok és Rendek eljárásával való védekezése a történeti tényeknek és igazságoknak nem felel meg, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy beigazoljam annak az álláspontnak jogosultságát, a melyet mi itt és én is hangoztatunk, hogy mi a Karok és Rendek hagyományát, a mely közé a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesítése is tartozik, átörököltük azon joggal, a mely ránk ruháztatott, mint népképviselőkre, hogy mi ezt a napirendről levenni nem engedhetjük, hanem ezt a harczot épen olyan kitartó hűséggel, állhatatossággal, a minővel azt a Karok és Rendek tették, továbbfolytatjuk és teljesíteni is fogjuk kötelességünket, habár tizen vagy tizenöten maradunk, az nekünk mindegy, mert nem azt nézzük, hogy hányan vagyunk, hanem azt, hogy mi az igazság. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Várady Károly: Erdély miért nem kiabál ? (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj a szélsobalóldal-on és felkiáltások: Tessék rendet csinálni!) Várady Károly: Tessék rendet csinálni az elnöknek! Elnök: A képviselő ur nem jogosult az elnöki teendőket végezni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Várady Károly: Igenis jogosult; ez nem elnöki intézkedés! Elnök (csenget): Csendet kérek ! Várady Károly: Nem a német nyelvet védjük itt, a magyart védjük! (Zaj.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom közbeszólásaiért. (Helyeslés a jobboldalon.) Várady Károly: Köszönöm! Szederkényi Nándor: Ismétlem, t. képviselőház, hogy mi igazainkat védjük ebben a harczban, a mely nem a mi egyéni tulajdonunk, hanem nemzeti köztulajdon. Azt védjük, a mi köztulajdon, nemzeti vagyon, nemzeti kincs, a melyet semmiféle alku, semmiféle egyezkedés, semmiféle paktálás vagy viszontszolgálat fejében a napirendről levétetni és azt mintegy elaltatni, meggyőződésünk szerint, nem lehet és nem szabad, mert ez a nemzeti ügynek, a hazának az elárulása volna. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur is azt állítják velünk szemben, hogy ilyen törpe minoritásnak nincsen is talán joga vagy illetékessége ilyen hazai ügynek a védelmére. A t. miniszterelnök ur ugy emlegeti az ügyet, hogy hiszen már ezt mi csak kompromittáljuk, tehát ne hangoztassuk tovább, vagyis, hogy álljunk el minden szótól, hallgassuk el az igazságot. Ha a t. miniszterelnök urnak és a háta mögött ülőknek ez a meggyőződése, a melynek védelmében arra hivatkoznak, hogy mennyi megtámadtatásnak vannak kitéve és mégis fentartjíík meggyőződésüket, akkor mi is megállunk a felénk zúduló megtámadtatások daczára igazságunk mellett és mint Galilei, a ki a tudomány akkori előítéleteivel szemben egymagában állott igazságának tudatával odakiálltotta: Mégis mozog! — mi is, bármit beszéljenek önök, akárhányan legyenek is, a kik az ellenkezőt állítják, mi mégis azt mondjuk: nekünk van igazunk! (Helyeslés balfelöl.) A többség elméletét állítják fel velünk szemben. Nézzük meg ennek a konstrukczióját. A többség látszólag ott van, de azért még sincs többség! (Zal.) Molnár Jenő: Kötéllel sem lehet százat összefogni, pedig mennyit költöttek sürgönyökre ! Szederkényi Nándor: Mert nagyon félszeg alapokon nyugszik a mi egé?z parlamenti rendszerünk, a melyben különben, a mint egy hírneves tudós mondta, az érvekkel való meggyőzés-