Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-369

130 369. országos ülés 1901 Rakovszky István: Jobb volna, hogyha otthon ülne. Van oka rá! B. Kaas Ivor (tovább olvassa): »Karcsán a jegyzők rapportra utalják választóikat.« Buzáth Ferencz: A Tisza-rendszer! (Mozgás jobbfelől. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Kaas Ivor (tovább olvassa): »Kis-Udvarnokon kidoboltatta a biró, hogy nem szabad néppárti gyűlésre menni, mert ma kormánypárti programmbeszéd lesz. Tegnap a zsinagógában liberális értekezlet volt . . . « Buzáth Ferencz: Mire jó a zsinagóga? B. Kaas Ivor (tovább olvassa): . . . »melyen Hirt Flóris választási elnök is beszélt*. Buzáth Ferencz: Az is zsidó? (Zaj.) B. Kaas Ivor (tovább olvassa): »Alkaron Deák Lajos jegyző akarta megakadályozni Huszár Károly beszéde elmondását. Kormánypárt kortestanyáján állandóan isznak, minden korcsma tele van, falukon czigányzenés körutakat rendez a kormánypárt.* Ez az egyik távirat. (Zaj jobbfelől.) Ezt aláirta Huszár nevezetű kültagja pártunknak. (Felkiáltások ti jobboldalon: Jót áll érte ?) Rakovszky István: Nem igazgatótanácsos! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kaas Ivor képviselő urat illeti a szó. B. Kaas Ivor: Én az emberért szavatolok, annak jóhiszeműségéért; de minden szava valódiságáról a kormány nyilatkozhatik, a mire fel is fogom kéi ni. A másik táviratot aláirta Udvardy országgyűlési képviselő. Ez a következőleg hangzik. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Ny arasd. Hosszú kocsisorra] félkettőkor érkeztem Alsó-Nyárasdra. Király körjegyző bemutatta a Németh főszolgabíróval felvett jegyzőkönyvet, hogy félkilenczre várta. Tudatta, hogy már nem szabad beszélni. Törvényre hivatkoztam és megkezdtem, erre a jegyző: csendőrök ide. kiáltotta. Négy csendőr három-négy lépést előlépett; de kijelentésemre, hogy az esetleges kihágásért büntessenek tetszés szerint, de beszédemet csak akkor hagyom abba, ha a csendőrszuronyt mellemnek feszitik, a csendőrök megálltak. Beszéltem.« Ugron Gábor: Jól tetted! Vad erőszak előtt nem kell meghátrálni! B. Kaas Ivor (tovább olvassa): »Illetékes helyen kérem tudatni.« Ez az illetékes hely a képviselőház. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Az.in idő óta, hogy kormányválság történt, sűrűbben jönnek pótválasztások, rendszerint kapcsolatosan főispáni kinevezésekkel. Nem akarom a főispáni kinevezéseket általában birálat alá vonni, hiszen a személyek sem egyformák, a viszonyok sem, teljesen egyenlőek, azonban Bartal Aurél, Pozsony vármegyének jelenlegi főispánja nem ismeretlen szabadelvű választási érdemei révén. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Ha azt kérdezem magamjanuár 7-én, csütörtökön. tói, hogy mi lehetett az oka annak, hogy épen Bartal Aurélt küldöttek egy olyan vármegyébe, a hol nagy az intelligenczia, nagy a vagyon, és független polgárok laknak tekintélyes számban, de a hol a kormány és a s?;abadelvH párt iránt a vélemények nagyon megoszlanak, hát akkor ennek a magyarázatát és kútfejét, azt hiszem, szabad gyanúsítás nélkül a stomfai hires választás előzményeinél keresnünk, a mely stomfai választásnál Bartal Aurél megmutatta, hogy télvíz idején, a legnagyobb kegyetlenséggel, katonai hatalommal, a választóknak ételtől és italtól való elzárásával is meg tudja választatni azt a jelöltet, a kit az akkori kormány a maga emberének vallott. Azok a választások, a melyekben Bartal Aurél főispán ur annak idején nagy szerepet játszott, voltak okai később egy kormány dísztelen megbukásának és voltak okai azoknak a törvényes intézkedéseknek, a melyek a curiai bíráskodásról szóló törvényben le vannak téve, a mely törvényes intézkedések mindenesetre azt czélozták, hogy a választók szabad akarata törvényesen megnyilatkozhassak és hogy a hatósági visszaélések és ezek közt az etetés és itatás a választásoknál kiirtassanak. E végből külön bíróságot is delegált az országgyűlés, maga lemondott a pártszervezetben való ítélkezés jogáról, szuverenitásának egy részét átruházta a kir. Curiára csak azért, hogy Magyarországon a parlamentarizmus igazi parlamentarizmus legyen, (Zaj jobbfelöl.) Rónay János: Akkor mit avatkozik bele; majd elvégzi a Curia! B. Kaas Ivor: Nem kívánok visszatérni arra az igazgatásra, sem mindarra az elnézésre, a mi a jászberényi választással kapcsolatosan történt, a mikor Erdély Sándor képviselő ur volt az igazságügyminiszter. Erdély Sándor: Semmi elnézés sem volt! B. Kaas Ivor: A tárgyhoz visszatérve, azok, a miket itt felsoroltam, a visszaéléseknek azon egész sorozata, nem ismeretlen dolgok. Mindnyájan tudjuk, nemcsak a szenvedő ellenzék részéről, hanem az élvező kormánypárt részéről is mindnyájan tudjuk, (Zaj jobb felöl.) élvezik t, i. a hivatalos pártfogással szerzett mandátumokat és azokat a segélyeket, a melyeket a különös forrásokból előteremtett pártkassza a szabadelvüpárti jelölteknek nyújt. Rakovszky István: A báró urak! B. Kaas ivor: Kérem, ezek konstatált dolgok, ne méltóztassanak megfeledkezni a Rohonczy Gida akkori képviselő ur által előadottakról. Hát miért vitatkoznak ilyeneken?! Azokat senki kétségbe nem vonhatja és ha kétségbevonják is önök ott a túloldalon, de megerősítette a közvélemény, a köztudat, hogy ebben a dologban nekünk, vagy nekem van igazam. Hát én itt a következő dolgokat kifogásolom. Mindenekelőtt a főispánnak személyes korteskedését. Hogy a főispánok a kormánynak