Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

368. országos ülés Í90k január 5-én, kedden. 119 irányban a következetességnek helye lett volna 1867 óta. Ezt beigazolni tartozom. A magam részéről a következő indítványt teszem a czim megváltoztatására és annak igazolása czéljából a t. ház becses figyelmét kérem az általam elmondandókra. Indítványom a következő (olvassa): »A czim helyett tétessék: »Törvényjavaslat a magyar hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való megállapítása tárgyában.« (Helyeslés balfelöl). Én ezen törvényjavaslat czime helyett, mely szintén 1903-ig szólt, teszem a magam indit ványát. Ha valakinek ez ellenében kifogása van, méltóztassék ezt előadni. Az én indítványom megfelel a törvényesség követelményének, megfelel az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a követelményének, a melyben ki van fejezve az, hogy az ujonczjutalék a magyar hadsereg részére szavaztassák meg. Ha tehát ez a törvény áll és nem fikczió, akkor ezen törvényjavaslatnál is tessék ezen korrekt czimet felvenni, a mely tiszta, világos, tehát a törvényfogalmazás szempontjából is helyes, de a szigorú törvényességnek egyedül megfelelő, mert a törvényhozás követelményét tartja szem előtt. T. képviselőház! Az ujonczjutalékról szóló törvények czime nem volt mindig ez. Ez a mostani czim csak ujabb időben keletkezett. A régi czim más volt. (Halljuk! Halljuk !) A régi czim, a mely az akkori törvények fölé helyeztetett, olyanformán hangzott, hogy »a magyar sorhadi csapatokhoz és tengerészeihez szükséges ujonczjutalék mennyisége vagy az ujonczjutalék megszavazása tárgyában.« Ez a czim körülbelül 1875-ig állott fenn. Hogy mikép történt azután ezen czimnek ekként való megváltoztatása, azt nem keresem. De még azon czim, a melyet emiitettem, hogy 1875-ig állott fenn, t. i. a » magyar sorbadi csapatoknak megszavazandó ujonczjutalék«, ezen czim sem felelt meg az 18 7 B. előtti évek ellenzéki követelményének, a mint azt az 1870., 71.. 72., 73., 74. és 75. évi országgyűlések naplói igazolják. És ne méltóztassék azt gondolni, t. képviselőház, hogy a szélsőbaloldaliak találták ki talán akkor azt, hogy a »magyar sorhadi csapatok« helyett »magyar hadsereg« tétessék. Az akkori balközép, élén Tisza Kálmánnal, báró Simonyi Lajossal, Osernátonyval, Várady Gáborral, Ghyczy Kálmánnal és nagyon sok, számtalan jeleseivel az akkori balközépnek, kimutatta, hogy a magyar ujonczjutalék czime a 67-es törvények értelmében nem lehet más, mint hogy az ujonczjutalék a magyar hadsereg részére szavaztassák meg; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) kimutatta, még pedig a törvény világos betűivel. Hogy álláspontom törvényességét igazoljam és hogy ezzel csekélységem itt a házban fedezve legyen, kötelességem azon nagytekintélyű férfiaknak állásfoglalását a hivatkozni. 1869-ben terjesztetett elő először az ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat, a mely akkor még a magyar ezredek megszavazásáról szólt, mivel akkor még az általános véderőtörvény nem lépett életbe. Ennek a törvényjavaslatnak lényege és czime ellen akkor semmi kifogás nem tétetett, mert, a mint mondtam, annak előterjesztése még a régebbi törvény alapján történt. Azonban 1869 óta, a mikor az 1867 — 68 iki törvények értelmében előterjesztetett az ujonczjutalékra vonatkozó törvényjavaslat, a czim helyes és törvényes megállapítására nézve minden évben napokon át tartó viták folytak le. 1869-ben az ujoncztörvényjavaslatnak czime még rosszabb volt: »sorhadi magyar ezredekhez és a tengerészethez szükséges évi ujonczok megállapítása tárgyában.« Ez ellen az akkori u. n. központi bizottság, a mely az osztályok előadóiból alakult, ezt a helyesebb czimet ajánlotta: »a magyar sorhadi csapatokhoz megajánlandó ujonczmennyiség tárgyában«. Mihelyt ez beterjesztetett, Várady Gábor akkori képviselő a 67-es törvénynyel kezében — mert ő még a 67-es törvény megalkotásához jóformán mint az első forrás közel állott — rögtön előállott és követeltelte, hogy ne ez az 1867: XII törvényczikknek meg nem felelő czim: »a magyar sorhadi csapatokhoz«, fogadtassák el, mert az 1867 : XII. törvényczikk 11. és 12. § a értelmében csak a »magyar hadsereghez« lehet ujonczokat megszavazni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Ez akkoriban nagy vitára adott alkalmat. Hoffmann Pál akkori kormánypárti képviselő felállott és azt mondta, hogy Váradynak igaza van ezen indítványában, mert csakugyan az van az 1867 : XII. törvényczikkben, de azért ő előtte nem látszik a törvénynyel ellenkezőnek a központi bizottság ajánlata sem a czimre nézve. De Várady érvelése mégis erősebb lévén, ő azt fogadja el. Ez nagy megdöbbenést keltett, Kerkapoly, stb. sorra felkeltek, hogy megvédelmezzék az 1867 : XII-ik törvényczikkben gyökerező czim ellenében a központi bizottság által ajánlott czimet. Felállott Tisza Kálmán is és rámutatott az 1867 : XII. t.-cz. illető szakaszaira, talán illetékes is volt rá, hiszen az 1867. évi törvény alkotásánál ő is ott volt, rámutatott arra, hogy az egész 67-es alkotás intencziói szerint is a »magyar hadsereg« kifejezés a helyes és nemcsak helybenhagyta Várady Gábor érvelését, hanem Kerkapolynak felelve, a ki azt mondotta, hogy így is jól van, ugy is jól van, de azért az ő általuk ajánlott czimet kell elfogadni, mert az a helyesebb és czólszerübb, azt mondotta (olvassa): »Mert ha áll Kerkapoly azon okoskodása, a melyet egyébként tagadok, hogy a »magyar hadsereg « kifejezést nem lehet a törvény fölé írni, akkor az sem állhatott, hogy » magyar sorhadi csapatok«, hanem be kellene tenni egy más czimet«. A logikai következtetésnél fogva tehát, egyenesen odakonklu-