Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-368

368. országos ülés 190í január 5-én, kedden. 111 B. Kaas Ivor: Nem arról beszél! Többségről beszél! Tisza-lexről beszél! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások : Vizet neki!) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem tebát: az 1888. évi XYIII. t.-cz, l.§-a világosan jogot ad a kormánynak arra, hogy a tartalék első évfolyamát bentartbassa. Várady Károly: Ez nem áll! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek foly­tán kénytelen vagyok az előttem felszólalt kép­viselő urnak azt a kifejezését, bogy törvényte­lenül tartották benn a katonákat és bogy tör­vény enkivüli állapotba jutottak ezek a katonák, mint a törvénynyel meg nem egyezőt tisztelettel visszautasítani. A törvénynek igenis megfelel az, bogy ezek a katonák bentartassanak. (Ellenmondások a baloldalon.) Nagyon természetes dolog, bogy a törvény szellemének is, a kormány felelőségének is, de az emberi érzésnek is az felel meg, bogy azok a szenvedések, a melyek ebből kifolyólag az illetőkre haramiának, az elkerülhetetlen szük­ség mértékén túl ne terjedjenek. (Altalános he­lyeslés.) Ez volt nemcsak a magyar kormánynak, de a közös hadügyminiszter urnak is intencziója és vezérelve mindazon kérdések elintézésénél, a melyek ezzel kapcsolatban felmerültek. Hiszen méltóztatnak látni, hogy minden konkrét intéz­kedés a társadalom lehető kímélésével hozatott meg és igyekeztünk egy bajszállal sem lépni túl azt a batárt, a mely határt a monarchia és hazánk védkcpességének döntő fontosságú nagy érdekeire való tekintetből nem szabad áthág­nunk, mert méltatlanok volnánk erre a helyre, ha azt áthágnók vagy áthágni engednők. — A mi a konkrét esetet illeti, elismerem, hogy sen­kire nézve sem súlyosabb a kiszolgált katonák közül — mert szerintem a családos póttarta­lékosokra nézve még súlyosabb a helyzet — mondom: a kiszolgált katonák közül senkire nézve sem súlyosabb a helyzet, mint azokra nézve, a kik Boszniában teljesítenek szolgálatot, és ebből kifolyólag a magam részéről szívesen kontribuálok abban, hogy ezekre nézve a hely­zet lehetőleg könnyittessék, Meg kell azonban jegyeznem, hogy minden könnyítésnek előfelté­telét kell, hogy képezze az, bogy a Boszniában elhelyezett csapatoknál a rend és a fegyelem kifogástalanul fentartassék és biztosittassék. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) mert, enge­delmet kérek, azt ismét nem tartanám az or­szág jól felfogott érdekével megegyeztethetőnek, hogy ott akkor történjenek könnyítések, a mi­kor sajnos és szomorú rendzavarási tünetek és jelenségek mutatkoznak. (Helyeslét; jobbfélol és a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Meg kellett volna előzni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Arra nézve tehát, hogy valami történhessék ezeknek érde­kében, elkerülhetetlenül szükséges előfeltétel, hogy ott a rend és a fegyelem teljesen helyre­álljon, s ezek a sajnos inczidensek ne ismétlőd­jenek. Ezeket kívántam most röviden megje­gyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. báz! Rakovszky István képviselő ur kéri a háznak engedélyét arra, hogy_ egy rövid kéiést most terjeszthessen elő. Én az elnöki székből az engedélyt erre nem adhattam meg, de a házhoz intézem most azt a kérdést: beleegyezik-e abba, hogy a képviselő ur most felszólaljon? (Felkiáltások jobbfélol: Megadjuk az engedélyt!) A ház megadja az engedélyt arra, hogy Rakovszky képviselő ur most szólhasson. (Hall­juk ! Halljuk!) Rakovszky István: T. ház ! Köszönöm szé­pen a t. ház engedelmét. Tökéletesen egyet­értek azzal, a mit a t, miniszterelnök ur épen az imént kifejtett, hogy a legelső és elmulasztha­tatlan kötelesség az, hogy a Boszniában elhe­lyezett csapatokban a rend és fegyelem teljes mértékben fentartassék, mert rend és fegye­lem nélkül katonaság nem létezhetik. De ha ezt el is fogadom, csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam azon kéréséhez, hogy méltóz­tatnék intézkedni az iránt, hogy ezen csapatok, ha nem is rögtön és nyomban, mint hogyha ezen rendzavarások pressziója folytán történnék, de belátható időn belül kicseréltessenek. Ez azonban a kérdésnek szerény nézetem szerint csak egyik oldala. A kérdés másik része tekin­tetében, a melyre vonatkozólag én a t. ház en­gedelmét kértem a felszólalásra, egy kérésem van, a melyet a t. honvédelmi miniszter úrhoz akarok intézni. (Halijuk! balfélöl.) Nem lehet elég súlyosan elitélni azt, hogy ha a katonák a fegyelemmel szembehelyezked­nek ; ha a fegyelmet olyan súlyosan sértették meg, mint ez Bileken történt. A katona legelső kötelessége szót fogadni, a parancsnak engedel­meskedni. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a közé­pen. Mozgás a széhőbaloldalon.) Ez ellen vétenie nem szabad; (Igaz! TJyy van ! jobbfélol.) mert ez a szabály nem az ő egyéni apptecziácziójának tárgya. (Helyeslés jobbfelül és a középen.) Endrey Gyula: Főhadnagyi teória! (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felől.) Rakovszky István: Ez kötelesség, a melynek teljesítésére nemcsak vállalkozott, hanem meg is esküdött a katona. (Mozgás és zaj a szélsőbal­oldalon. Felkiáltások balfelöl: Halljuk! Meg kell hallgatni a végét! Türelem! Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Rakovszky István: De ha el is ismerem, hogy ez igy áll, nem zárkózhatom el az elől a tény elől, bogy a katonáknak ezen háromévi szolgálati időn túl való visszatartása különösen a mi magyar véreinket érinti. Emberileg meg­magyarázható az a mély elkeseredés, a mely ő bennük él; ezt lélektanilag plauzibilisnek tar­tom, de ha plauzibilisnek tartom, akkor a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom