Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

88 .'íi>2. országos üíes 1903 deczember 5-én, szombaton. Rakovszky István: Mindenki magáért felel, és az én t. Domahidy közbeszóló barátom is . . . Zboray Miklős: Nagyon vidám! Rakovszky István: Szeretném, ha egyszer ő nemcsak közbeszólásokban, de beszédben is kifejtené nézetét, évek ^óta várja ezt Nagy-Károly városa. (Derültség.) Én törekedtem arra, hogy a t. miniszterelnök ur nézetemet és elvbarátaim nézetét lássa, a minek bizonyitéka az, — ő sem fogja tagadni — hogy én nem azt az utat választottam, hogy ezt privátim tegyem, melyet helyesnek nem tartok, hanem a zárt és nyilvános ülésben nyíltan kértem a miniszterelnök urat, hogy ne sértse meg a házszabályokat, mert ez, eltekintve a nagy elkeseredéstől, a melyet az ily törvénysértés szül, czéltalan, hasznavehetetlen intézkedés. (Helyeslés balfelül.) Ma arra a meggyőződésre jutott a t. ház, hogy biz ezzel czélt nem értünk, mert mi tovább a vitában nem mentünk egy lépéssel sem. Én ezen oknál fogva, bár nagyon dicsérendőnek tartom azt, hogy a miniszterelnök ur ezen házhatározatot módosíttatni kívánja, ezzel egyedül meg nem elégedhetem. Nem osztom t. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert azt a nézetét, hogy akkor, mikor egy ilyen hibát valaki jóvátesz és módosítja a r hibás határozatot, ez által megalázza magát. Én ezt tagadom, mert ez a jobb belátás győzelme a rosszabb belátás felett és mindig csak annak tiszteletére válik, a ki, ha belátja, hogy tévedett, a tévedését jóváteszi. Mi ezzel egyedül meg nem elégedhetünk. Ez egy veszedelmes preczedens volt, (Igazi TJgy van! balfelől.) és ki kell mondani azt, hogy a házszabályok 203. § a meg lett sértve. Pap Zoltán: Ki lett mondva! Rakovszky István: Hol lett kimondva? Pap Zoltán: &. Kossuth-párt határozatában. (Derültség balfelől.) Hozzájárult a miniszterelnök ur! (Zaj.) Rakovszky István: Bocsánatot kérek, tisztelet a Kossuth-pártnak, de én már mégis több garancziát látok abban, ha a miniszterelnök ur és a ház ezt itt kimondja. Ennek mégis valamivel több értéke van. A másik dolog az a ki jelentése a t. miniszterelnök urnak, hogy ő a paktumban vállalt kötelezettségeket el nem ismerte a szabadelvű párt részéről. Ezt én azon lojalitásnál fogva, a melylyel egymásnak kölcsönösen tartozunk, veszedelmes nézetnek tartom és én kérném, hogy ezt reparálni méltóztatnék és méltóztatnék azt mondani, hogy a miben pedig ott megállapodások történtek, ezek valamennyi pártnak közös egyetértésével, valamennyi pártnak garancziája alatt állanak. Mert. t. többség, van ott egy határozat, a mely épen a t. többség érdekében áll, hogy a pártok garancziája alatt álljon és ha ettől eltérnek, nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy egyszer a t. többség fog akarni arra hivatkozni és akkor majd mi fogjuk azt felelni, hogy hiszen ez a pactuin consummatum est, ennek a paktumnak kötelező ereje nincsen már. De én azt tartom, hogy az adott szónak érintetlensége érdekében áll. hogy ez in integrum restituáltassék, hogy a miben akkor megállapodtunk, a mit meg akartunk tartatni, az igenis megtartassák és megállapítottnak tekintessék a jövőben is, de ezekkel a kettős ülések ellenkeznek. En nem értem a t. függetlenségi párt viselkedését, mikor a kormányelnök székéből ilyen nyilatkozat történt, hogy akkor oly nagyon könnyen nem haltak meg ugyan, hanem megadták magukat. Annál kevésbbé értem ezt, mert hiszen Tóth János t. képviselőtársam január 26-iki beszédében a következőket mondotta (olvassa): »A jelenlegi kormány, mikor kormányra lépett« — ez a Széll-kormány volt — ^kötelezettségeket vállalt a nemzettel szemben, hogy a közéletet szanálja. Miképen fog ez erkölcsileg megvalósulni, ha a nemzet különböző rétegei kint és bent azt látják, hogy a legmagasabb fórumban itt a pártérdekeknek alá van rendelve az adott szó, a politikai erkölcs.« Ezt Tóth János t. képviselőtársam mondotta január 26-ikán. Nem tudom, ezen nyilatkozatok, ezen sajnos hibák után, a melyek el lettek követve itt, vájjon állja-e még ezt és jobban biztosítva látja-e a politikai erkölcsöket, jobban biztosítva látja-e az adott szónak erejét? A harmadik, a mi miatt nem nyugodhatom bele a t. miniszterelnök ur felszólalásába, az az ex-lexben való feloszlatás tekintetében vallott nézete. El lett már mondva itt, hogy mi azt valljuk, hogy alkotmányunk értelmében a házat az u. n. ex-lexben feloszlatni nem lehet, nem szabad. Ez egy olyan nagy alkotmányjogi garanczía, hogy mig ez a kérdés tisztázva nincs, — pedig nincs tisztázva — addig nem lett volna szabad a t. függetlenségi pártnak az ő álláspontját a kormánynyal szemben elhagyni, és csak ha ez már megtörtént volna, ha mindezek az alkotmányjogi kérdések, melyeket a t. miniszterelnök ur vetett fel, tisztázva volnának, akkor érteném, hogy a fegyvert leteszik és az ország érdekében a parlameni működésnek rendes menetét nem gátolják tovább. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház! Abszolúte nem értek egyet a t. miniszterelnök úrral és Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal azon határozat tekintetében, a melyet ők itt a nemzet jogai szempontjából beterjesztettek, és én ismét kérem és figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, ne hagyja magát elkápráztatni pillanatnyi sikerek által. Nem az a főkérdés, hogy egy pillanatnyi nehézség felett győzedelmeskedjék, hanem az, hogy a magyar törvényt, a magyar alkotmányt ne gyengitsük, hanem tartsuk fenn érintetlenül érczerősségben. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Az, a mit ez a határozat mondani akar, százados, porlepte törvényeink által biztosítva van már, ennek semmiféle függetlenségi párthatározat, semmiféle házhatározat nem adhat nagyobb