Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-352

352. országos ülés 1903 deczember 5-én, szombaton. 85 de alkotmányi szempontból igen fontos kérdést hozzak a ház elé. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én interpelláczió alakjában szándékoztam ezt beterjeszteni, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az igen t. miniszter urak olyan későn, olyan hosszú idő múlva válaszolnak az interpellácziókra, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Vagy soha!) — vagy talán nem is válaszolnak — hogy mire a sor az illető ügy elintézésére kerül, addig az a dolog már régen elmúlt, esetleg régen orvosoltatott és igy semmiféle biztosítékunk sincs arra vonatkozólag, hogy interpellácziós jogunkat valóban érvényesíthessük. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tehát kénytelen voltam a napirend előtt szót kérni az igen t. elnök úrtól, a ki szíves volt ezt nekem megadni és elő fogom most terjeszteni azt a tárgyat, a melyben szót kértem. Azt hiszem, minden képviselőt elhalmoznak különféle magánlevelekkel, a melyekben magánfelek az ő magánügyeiket, sérelmeiket, a közigazgatásban és egyebütt megtörtént visszaéléseket panaszolnak el. Nem szeretem a t. képviselőház drága idejét ilyen magánügyekkel eltöltetni, ezúttal azonban egy egészen egyszerű szegény ember, egy vasúti váltóőr, olyan meghatóan írja le az ő helyzetét, (Halljuk! a szélsöbaloldalon!) a mely kapcsolatos egy, az alkotmányba ütköző cselekedettel, hogy én annyival inkább kénytelen vagyok ezt az ügyet napirend előtti felszólalás alakjában a t. ház elé hozni, mert módot akarok nyújtani arra, hogy az illető miniszter urak ezt a sérelmet orvosolják. (Halljuk! Halljuk! a szélsöba loldalon.) Három miniszter úrhoz kívánok szólani: elsősorban a pénzügyminiszter urhoz, másodsorban a belügyminiszter urhoz, és harmadsorban a kereskedelemügyi miniszter urhoz. (Halljuk!) A hozzám intézett levél Salgótarjánban, 1903. deczember 2-ikán kelt. Eddig nem volt alkalmam ezt az ügyet itt előhozni, mert tegnap ülés nem volt, de megragadom most a legelső alkalmat arra, hogy ezen levél tartalmát a t. házzal közöljem. (Halljuk! Halljuk!) A legsúlyosabb alkotmánysértésről van szó. Ugyanis köztudomású és a törvényen alapuló dolog, hogy addig, a inig a törvényhozás, vagyis az országgyűlés az adókat meg nem szavazza, semmiféle adót behajtani nem lehet és nem szabad. (U//y van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a levél arról értesít, hogy Nógrád megye nagyszécsényi járásának Karancsák községében a múlt hó, tehát november hő 7-ikén, a község lakóitól, e szegény emberektől az adótartozások miatt lefoglalt tárgyakat kivétel nélkül transzferálták; elvitték a községházára és azokat ott tartják és visszaadni nem akarják, hanem kizárólag csakis az árverést függesztették fel. Várady Károly: Hol van Lukács miniszter ? Krístóffy József: Állami adó után? (Felkiáltások jobbfelöl: Állami, vagy községi adó után ?) Barabás Béla: Az összes adók után ! Krístóffy József: Községi után lehet! Pap Zoltán: Akkor sem lehet! Barabás Béla: Én most e kérdés felett nem vitatkozom, de a legnagyobb valószínűség szerint állami adóról van szó. Hiszen ezt majd ki fogja deríteni a vizsgálat; én nem azért hozom ezt elő, hogy ezzel igazoljam is az illető levélíró álláspontját és igazságát; a vizsgálat azt majd ki fogja deríteni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) de maga ez a körülmény, hogy egy községben az adótartozások miatt lefoglalt ingóságokat transzferálták, teljesen törvény- és alkotmányellenes, sürgősen orroslandó és az illető közegek ellen megtorló lépések teendők. Maga az illető szegény ember a következőleg panaszolja el esetét: Azt mondja, hogy elmentek a házába; ő nem volt odahaza, csak a felesége volt otthon, a kitől a biró, a segédjegyző '% a községi kisbíró követelték, hogy kösse össze összes ágyneműit, mert ezt adótartozás fejében el akarják vinni. S a mikor az asszony ezt megtagadta és ellenállott, akkor a segédjegyző és kisbiró őt, t. i. a feleségét, jobbról is balról is arczulütötték, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) azután a sarokba vágták ugy, hogy az az asszony összerogyott. Magánügynek látszik a dolog e tekintetben, de mondom, alkotmányjogi és súlyos törvényszegést látok itt fenforogni. Azért voltam bátor napirend előtti felszólalásban ezt előhozni. Az asszony tiltakozott ellene, kérte őket, hogy várják meg, mig az ura hazajön, majd az rendezi az ügyet. Azonban ezek kérlelhetetlenül elvitték ezen szegény váltóőrnek összes holmiját. így végződik a levél, ezt már szórói-szóra olvasom fel (olvassa): »Keserüségemben talán nem is jól fejezem ki magamat. Engedelmet kérek, a hol hibáztam, tessék kijavítani. Az ágyneműm pedig mai napig is oda van, használja a biró a vendégek alá, én pedig és családom 24 órai hosszú szolgálat után fáradt testtel a kemény üres nyoszolyán kell, hogy aludjunk.« Bocsánatot kérek, ezt én nem nézem magánügynek, méltóztassék ezt megszívlelni és nekem megbocsátani, hogy ezt az esetet, mint egyik karakterisztikus jellemvonást arra, hogy némely helyen a közigazgatási tisztviselők mikép élnek vissza (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a törvény által rájuk ruházott jogokkal és kötelességekkel, előterjesztettem itt és elsősorban az igen t. pénzügyminiszter urat kérem arra, hogy figyelemmel az éjjen általa kiadott körrendeletre, mely szerint az állami adók végrehajtás utjáni behajtása megtiltatott, legyen olyan szíves ezen ügyet megvizsgáltatni és a netalán szükséges megtorló lépéseket megtenni. Ugyanezen kérelemmel fordulok az igen t. belügyminiszter urhoz is, mert az még sem járja, hogy alantas közegek — de a felsőbb körökben sem helyes — hogy ilyen alantas közegek a szegény emberekkel így bánjanak el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Végül