Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-362

.362. országos ülés 1903 deczember 22-én, kedden. 389 nyilatkozatot mint házelnök tette, mely szerint, ha a ház ex-lexben feloszlattatnék, ő folytatná a ház üléseit, de kijelentette azt is, hogy ő a maga részéről soha ezt titoknak nem tekintette, közölte azt másokkal, közölte az akkori miniszterelnökkel is. (Zaj. Halljuk! Halijuk!) E^en tény megczáfolja egyúttal azt is, hogy Bartha Miklós t. képviselő ur közbeszólása helyes lett volna, mikor azt inszinuálta nekem, mint hogyha én bizalmas dolgot adtam volna tovább. Az elnöknek a hivatalos érintkezés alkalmával tett bármifele ilyen nyilatkozata soha a föld kerekségén nem volt bizalmas dolog, de azonkívül politikai természetű is lévén, természetes, hogy mindenkit joggal érdekelt. Már most ezzel kapcsolatban gr. Apponyi Albert azt mondja, hogy tiltakozik az én állításomnak kiszinezése ellen és még azt is hozzáteszi, hogy egyúttal csodálkozik azon, hogy a saját fényeinkért nem mi akarjuk vállalni a felelőséget, hanem másra akarjuk azt háritani. Hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő ur ezt mily alapon mondja, nem értem, mert erre beszédemből őt semmi fel nem jogosította. Sohasem állítottam, különösen pedig legutolsó beszédemben nem mondtam azt, hogy ő, akár mint a lapok híresztelték, összeesküvésben lett volna az obstrukczióval, akár hogy azt bátorította volna, ellenkezőleg nekem tudomásom volt és van arról, hogy gr. Apponyi Albert mindig ellene volt az obstrukczió alkalmazásának és azt elvileg is elitélte, de itt aztán felvetem a kérdést, hogy akkor, a mikor gróf Apponyi Albert nemcsak elitéli az obstrukcziót, de abban a pártban benn is marad, a mely az obstrukczió ellen foglalt állást és azt a politikát folytatta, a mely ellen obstruáltunk, hogy akkor miért szolgál ő reá enyhébb elbánásra részünkről, mint az a Kossuth Ferencz, a ki bár talán elvileg nem helyesli, mint fegyvert, a rendkívüli eszközök alkalmazását, de kötelességszerűig a párthatározat előtt nemcsak meghajol, hanem teljesítette is hazafias kötelességét, hogy a párttal együtt harczol? Ami már most gr. Apponyi Albertnek azon állítását illeti, mintha itt bárki másra akart volna tolni valami felelőséget, ez merőben téves és meglep engemet, hogy gr. Apponyi Albert ilyen jogosulatlan inszinuáczióval előállhat, mert a mi álláspontunk, legalább az enyém, ebben a kérdésben az, hogy én nem mondtam, hogy bátorította az obstrukcziót vagy hogy ő szövetséges társa lett volna, de nekem jogom volt és van a saját indokomat röviden előadni arra vonatkozólag, hogy miért tartottam lehetetlennek vagy legalább czélszerütlennek az obstrukczió továbbfolytatását. Ezen dolognál igenis elhatározásomban döntő szerepe volt gróf Apponyi Albert cselekedeteinek és nyilatkozatainak. Mert más dolog az az obstrukczióért felelős ember szempontjából, ha egy képviselőházi elnök azt mondja, hogy ha ex-lex idejében feloszlatják a házat, akkor én nem megyek el arról a helyről, hanem folytatom tovább az országgyűlést, mert ezen esetben a Demzetnek mód és alkalom kínálkozik arra, hogy az alkotmány fegyvereivel megvívhassa a harczot az esetleges törvényellenesen feloszlatott országgyűlés okából. Más dolog az, hogy ha előttem az a veszély áll, hogyha ezek után feloszlattatik ez az országgyűlés, és összeül egy másik országgyűlés, melyet tovább vezet az újonnan megválasztott elnök és a nemzet verifikálja ezt a törvénytelenséget. Arra én nem akarok soha segédkezet nyújtani, hogy egy korszakról azt a megbélyegező bizonyítványt állítsuk ki, hogy a nemzet még a saját alkotmányát sem volt képes egy bizonyos időben megvédelmezni. Akár volt czélja ez gróf Apponyi Albertnek, akár nem, — sőt állítom, hogy nem volt czélja, hogy minket bátorítson — de egyrészt az a tény, hogy gróf Apponyi Albertben garancziáját bírjuk annak, hogy a házszabályok sértetlenül és pártatlanul fognak alkalmaztatni, másrészt ezen nyilatkozata egyik tényezője volt a mi elhatározásunknak, valamint tényezőnek kellett lenni elhatározásunknál annak is, hogy láttuk, hogy ez a nyilatkozat nem fog beválni. Már most mindezeket én gróf Apponyi Albert képviselő urnak azért mondom el, mert ezen kivül arra, hogy az obstrukcziót én magam részéről nem tartottam tovább czélszerünek, még az is közrehatott az én egyéni elhatározásomnál, a mit gróf Apponyi Albert most mond, hogy daczára annak, hogy látom a nagy elvi eltérést, közte és a szabadelvű párt többi része és a miniszterelnök között, ő benn maradt a pártban azzal az indokolással, a melyet most el is mondott, mert az obstrukcziót nem akarta tovább szolgálni, tehát jogosult volt az a várakozás, hogy gróf Apponyi Albert, hogy ha az obstruczió abbanhagyatik, igenis át fog menni abba az ellenzékbe, a melyet mi most normális fegyverekkel vivunk, és vivni fogunk tovább is. Még csak Kaas Ivor képviselő ur beszédére kötelességem nyilatkozni. Kaas Ivor képviselő ur a többi közt azt mondja, hogy azt a kifejezést, hogy beadta a derekát, én gróf Apponyi Albert képviselő úrral szemben is használtam és ennek folytán én azt sértőnek nem tartom. Távol legyen tőlem a szándék, hogy ezt én sértőnek tartanám, de talán mégis más értelme van annak a kifejezésnek, ha én gr. Apponyi Albertre vonatkozólag a politikai álláspont szempontjából azt mondom, hogy beadta a derekát a kormánypárttal szemben és talán más az az állítás, ha Kossuth Perenczről azt találom mondani, hogy ő mint ellenzéki vezér a kormányelnökkel szövetkezve, Bécscsel szemben adta be a derekát és liferálja az országot. B. Kaas Ivor: Az nincs mondva! Az van mondva, hogy Tiszának adta be a derekát. Förster Ottó: Fel kell világosítani, mert nem lesz vége soha. (Derültség és mozgás.)