Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

360. országos ülés Í903 deczember 19-én, szombaton. 335 Császári és apostoli Királyi Felség! Nehéz válságnak súlyos térbe borult a magyar nemzetre. Törvényhozói munkánk rendes menete fennakadt. A kormány országgyülésileg megszavazott költségvetés nélkül rendelkezik hazánk közterhei fölött. Ez a körülmény megingatja az alkotmányos biztosítékokba vetett közbizalmat. Törvényhozói munkánk fennakadása következtében az évenkintí ujonczmegajánlás sem történt még meg. Ez a körülmény rést üt a Felséged uralkodása alatt lévő áüamoknak katonai tekintélyén. E/en nehéz válságnak súlyos terhe méltán érinti Felséged nyugalmát az érdekközösségnek azon szilárd kapcsa alapján, mely a nemzetet a koronával összeköti. Épen ezért bizalommal fordulunk Felségedhez és a valódi hűség őszinteségével tárjuk fel a rendkivüli helyzet okait. Az 1867-iki év forduló pontot jelent Felséged uralkodási rendszerében. Balsikerü kísérletezések és nehéz megpróbáltatások érlelték meg Felségedben azt a meggyőződést, hogy a trón biztonságának legerősebb támasza és a nemzet fejlődésének legjobb eszköze a népek alkotmányos szabadsága. Ezen meggyőződés következtében Felséged rálépett a törvényesség terére, kiadta a királyi hitlevelet, letette az esküt a magyar alkotmányra és a nemzet a szent korona által apostoli királyivá avatta Felségedet. Miként minden koronázás, ugy ez is magán viselte az államjogi szerződés jellegét. Tárgyalások, alkudozások, megállapodások előzték meg a koronázást. Előlegesen Ígérte meg Felséged, hogy alkotmánj unkát elfogadja, megtartja és megtartatja, minek következtében a politikailag, pénzügyileg és katonailag amúgy is összeroskadott összbirodalmi eszméről véglegesen lemond. Viszont a nemzet megígérte az 1723. évi L, II., Ill-ik törvénynek olyan értelmet adni, hogy a kölcsönös védelmi kötelezettség m»ga után vonja a külügyek bizonyos részének és a hadügynek közösségét. Egyszersmind megígérte a nemzet, hogy az említett közösügyek alkotmányos kezelésére törvényt fog kidolgozni. A nemzet köteles hűséggel teljesítette igéretét : pedig ez az ígéret nehezen elviselhető pénzügyi és még nehezebben elfogadható államjogi áldozattal járt. Nehéz volt és most is nehéz elviselni azt az áldozatot, hogy hazánk évenkint 60 millió koronával járuljon a kizárólagosan Ausztriát terhelő államadósságok kamatterheinek födözéséhez. Még nehezebb volt elfogadni azt, hogy a magyar királyságnak számos régi törvények és szerződések által, ujabb időben a pragmatika szankczió által, az 1791. évi X.-ik törvény, valamint az ] 848. évi Ill-ik törvény által biztosított szuverenitása csorbát szenvedjen. Már pedig súlyos csorbát szenvedett független államiságunk, mikor közös ügygyé tette a törvény az állami kormányzás két fontos ágát és annak kezelésére és intézésére befolyást engedett Felséged többi országai és tartományai alkotmányos képviseletének is. Ezen áldozatok daczára a nemzet hiven teljesítette mindazt, a. mit magára vállalt. Ellenben Felséged kormányai nem váltották be egész mértékben és utógondolat nélkül a Felséged igéretét. Harminczhat év telt el az 1867-diki kiegyezési törvény megalkotása óta és ennek a törvénynek jelentékeny részei a mai napig sincsenek életbeléptetve. Ezen törvény megállapította a Felséged uralkodása alatt levő két államnak viszonylatában a jogegyenlőséget, továbbá a külügyi és hadügyi közösséget. A jogegyenlőséggel kapcsolatos közösségnek nincs más értelme és magyarázata, mint az, hogy a közössé tett ügyek irányában egyenlő jog illeti meg egyfelől hazánkat, másfelől Ausztriát. Ezt az értelmezést és magyarázatot Felséged kormányai minden alkalommal elismerték, de sohasem foganasitották. Ezen mulasztás vonta maga után azt a súlyos törvénytelenséget, hogy sem a külügy, sem a hadügy nem tétetett közössé, hanem megmaradt mind a kettő a korábbi abszolutizmus hagyatékául, az összbirodalmi eszmét jelképező osztrák császári hatalom intézményének. Mindkét intézmény megtartotta az önkényuralomtól örökölt szellemét, mely nem a mi szellemünk, zászlóját, mely nem a mi zászlónk, czimerét és nyelvét, mely nem a czimerünk és nem a mi nyelvünk. Pedig a jogegyenlőségre alapított közös intézményeknél a magyar állam nyelvének, czimerének, zászlójának és szellemének érvényesülni kell. A kormányok mulasztásából származó törvénytelenség a hadügynél ölt legtürhetetlenebb alakot. Az 1867. évi XILt.-cz. 11. szakaszában a magyar nemzet Felségedre ruházta a magyar hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó felségjogokat. Kimondja ez a törvényszakasz, hogy Felségedet ezen jogok saját alkotmányos jogai alapján, tehát az alkotmány korlátai között illetik meg. Kimondja ez a szakasz azt is, hogy a magyar hadsereg az összes hadsereg kiegészítő része. Tehát nem önálló; de nem is valamely szervezetnek beolvadóit alkatrésze. Hanem kiegészítő része az öszszesnek. A miként kiegészítő része az ausztriai hadsereg is az összes hadseregnek. Minélfogva egy magyar hadsereg és egy osztrák hadsereg, a vezénylet, vezérlet és belszervezet egységénél fogva, képezik együtt az összes hadsereget. A miként nem szűnt meg hazánk történelmi állam lenni az által, hogy politikai és gazdasági szövetségre lépett Ausztriával, holott önrendelkezési jogából törvényesen meghatározott részeket a szövetségnek áldozatul hozott: akként a magyar hadsereg külön jellege sem semmisült meg az által, hogy kiegészítő része lett egy összes hadseregnek. Annyival kevésbbé semmisülhetett meg a magyar hadsereg külön jellege, melynek az élén Felséged áll mint fővezér és a mely egy teljesen organizált fele az összes hadseregnek, mivel ezen magyar hadsereg