Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.

Ülésnapok - 1901-360

322 360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. ban valaki, a ki komolyan tűnődnék a felett, hogy a kormányt ezért talán felelőségre kellene vonni. Sőt, t. ház, az sem vitatható, hogy ha egy kormányelnök, a ki ezen ex-lex daczára a kiadásokat teljesiti, azzal áll elő, hogy: »kérem, én elismerem, hogy a nemzet törvényét megsér­tettem ; kérem magamat ezért vád alá helyez­tetni. Én azt hiszem, hogy a mai prognózis nem csalna meg az iránt, hogy azt a minisztert ta­lán egyhangúlag fogná a hiróság felmenteni. De annak, hogy a nemzet nagy rétegeiben nagyobb visszahatás nincs a költségvetési tör-. vény meg nem szavazása okából, van egy más oka is. Francziaországban vagy Németországban pl. a költségvetési törvény obstruálása egysze­rűen a lehetetlenségek sorába tartozik, mint a példa is mutatja: a Kardorff-féle inditványnyal szemben a szocziálisták állottak és még sem mertek a költségvetési törvény megtagadásához nyúlni egyszerűen azért, mert más államokban a költségvetés, legalább annak jelentékeny része, oly tételeket tartalmaz, a melyek millióknak adnak exisztencziát, kenyeret és fentartást és mihelyt ezen szükséges forrásoktól azok a mil­liók elvonatnának, természetes, hogy az obstruk­czió fizikai okokból válnék lehetetlenné, Hogy nálunk ilyen emócziók nem keletkez­nek, az legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a mi költségvetésünkből nem élnek milliók, hanem oly czélok emésztik fel a nagy pénzt, a melyek a hadsereg révén mennek el, ugy, hogy a társa­dalom maga alig érzi meg, hogy nincs költség­vetési törvény. (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Hall­juk ! a szehöbaloldalon.) Eltekintek attól, hogy elvileg jogosult-e az obstrukcziónak az indemnityvel szemben való alkalmazása, vagy nem, csak vissza­térek arra, hogy ezen kérdés tekintetében a vezető férfiak között is sürün találtunk és ta­lálunk jogosult kifogásokra és ellenmondásokra. Már most megindult az obstrukezió az egész vonalon. Folyt is elsősorban a felemelt ujouczjutalék ellen; később jelszóvá vált a ma­gyar nemzeti vezényleti nyelv kivívása a nélkül, hogy csak egy párt is létezett volna, a mely ezt az obstrukezió czéljául párthatározatképen kimondotta volna, sőt a tiszteletreméltó néppárt a maga részéről a Khuen-kormány idejéig ezt egyáltalán akczióra sem tartotta oknak és ki­jelentette, hogy az obstrukezióban részt nem vesz, illetve attól eláll Mi történt azután ? Történt az, — és itt már a leleplezések terére is rálépek, — történt az, hogy mi, a kik el voltunk határozva végsőig és végső eszközökkel folytatni a harezot, a mig a nemzeti nyelv kérdésében kézzel fogható biz­tos eredményt el nem érünk, kerestük a bizto­sítékokat ezen akcziónak eredményei iránt. Az egyik biztosíték mi volt? Az, mindenki tudta, hogy ha egyik kormány nem is, de jön a másik, a mely egy ex-lex idején való házfeloszlatásnak jogellenes és törvényellenes fegyveréhez fog I nyúlni; hát vájjon nekünk van-e ezzel szemben valami biztosítékunk a sikerre való kilátásra, igen vagy nem? És, t. ház, gr. Apponyi Al­bert, a képviselőháznak tiszteletreméltó volt el­nöke nemcsak nekem, többünk előtt kijelentette, először, hogy ő semmi körülmények között az elnöki állásról lemondani nem fog. (Egy hang balfelöl: Tehát ö volt a leszerelés oka ? Zaj.) Azt nem mondtam; a viszonyok is, de ő is. Majd talán igazolom. Másodszor előttünk kijelentette, hogy ha pedig az ő véleménye szerint törvénytelen, ex­lex állapotban a ház feloszlatása következnék be, ő az elnöki székből távozni nem fog, hanem a képviselőház üléseit folytatni fogjuk. Ez egy rendkívül erős kérdés volt a mi elhatározásunk­nál és ütközetünk megvívásánál. (Mozgás és közbekiáltások a baloldalon.) Szentiványi Árpád: JSincs is leszerelés! Neki nem kellett leszerelni, mert ő nem obstruált! Polónyi Géza: Mindenesetre több oka volt a leszerelésnek gróf Apponyi Albert, mint Kossuth Ferencz. (Igaz! Ugy van! a szélső­baloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Nincs le­szerelés !) Kossuth Ferencz: Nincs is, nem is lesz! Az obstrukezió abbanhagyása nem leszerelés. Bartha Miklós: Bizalmas volt-e az, vagy nem? Polónyi Géza: Nem, mert négyen voltunk. (Derültséq jobb felöl.) Különben nem tudom, hogy t. képviselő­társam védőjéül szegődik-e, vagy mily czimen kérdi, hogy bizalmas volt-e, vagy nem? Bartha Mikíós: Azért, mert gróf Apponyi Albert bemártását látom ebben, (Ellenmondás a szélsőbal oldalon és a jobboldalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, tényeket regisztrálok. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) A Khuen-Héderváry-kormány második jö­vetele alkalmából, a mikor a chlopyi hadiparancs reparácziójáról volt szó, akkor nyugodt lelki­ismerettel mondhatom, hogy minden nevezendő ellenáramlat elnémult azzal a ténynyel szemben, hogy az egész nemzet joggal és méltán annál a tiszteletnél fogva, a melylyel gróf Apponyi Albert személye iránt viseltetett, — és különösen mi, az ellenzéken — annak a reménynek adott ki­fejezést, hogy a nemzet nagy ügye gróf Apponyi Albert személyéhez kötve, bizonyosan győzelemre vezethető, és azok a rétegek és elemek is, a melyek, mondom, talán helytelenül, vagy helyes okokból, személyesen támadták mindig gróf Apponyi Albertet, e nagy eszmének szolgálatá­ban a mellé szegődtek, hogy a nemzet nagy érdekét gróf Apponyi Albert zászlaja alatt meg­védeni és kivívni lehetséges lesz. Akkoriban történt az, t. képviselőház, hogy gróf Apponyi Albert épen abban az időben, mikor nekem politikai elvtársaim szemrehányást tettek az iránt, hogy egyszer véletlenül, bizalmas körben ugy nyilatkoztam, hogy életem legboldo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom