Képviselőházi napló, 1901. XX. kötet • 1903. november 30–deczember 23.
Ülésnapok - 1901-360
360. országos ülés 1903 deczember 19-én, szombaton. 315 Négy falu szerb, lakossága montenegrói származású; egyikben laknak sokáczok, azonkívül több faluban már régebben odatelepitett tótok. Ez a kerület tebát valóban nagyon kevert, konglomerátszerü, mert batféle nyelven is beszélnek az emberek. Én kezdettől fogva, a mióta csak megválaszttattam, igyekeztem — azért is, mert engem a nép szabad akarata választott meg, nem pedig a bivatalos apparátus batalma — lehetőleg érintkezni a kerület népével, hogy megismerjem azt sajátságaiban, tulajdonságaiban; hogy megtudjam kívánságait s különböző bajait, a melyeken esetleg segíteni lehetne; de azért is, hogy egyúttal megismerjem a nép között élő falusi vezetőket is és megtudjam, milyen irányt követnek törekvéseikben, gondolkozásukban ; hogy ezt megtudván, esetleg tudjam, miként irányithatnám én magam is az ő gondolkodásukat, hogy ha arra valamikor szükség volna. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) A nép bizalmát első fellendülésében megnyerni nagyon könnyű dolog. Könnyű azért, mert a nép szenved; sokkal többet szenved, mint a mennyit igazság szerint szenvednie kellene; könnyű azért is, mert a nép folyton reméli a bekövetkező változásoktól a szomorú állapotában bekövetkezendő javulást is. Epén ez a két tényező: a szenvedés és a remény az, a mi a. bizalmat kezdetben fakasztja. Csak lelkiállapotának megfelelően kell a néphez beszélni; csak szenvedéseit, mint a tükör a képet, kell eléje vetíteni és a segítség reményét csillogtatni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) rögtön fakad erre a bizalom csirája. »Könnyü a népet vezetni, csak legyen, a ki játszszék a lelkével«, így mondja báró Eötvös József és ebben igaza van (Halijuk ! Halljuk!). azonban talán épen azért, mert sokszor valóban épen csak játszanak a nép lelkével, különösen képviselőválasztás alkalmával,.., Krístóffy József: Ez nem tartozik az ujonczjavaslathoz! (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Lendl Adolf: ... a mikor fűt-fát Ígérnek, mig a választás után rá se néznek többet a népre: ez a kezdődő bizalom ezért nem is szokott tartósan megerősödni, hanem elszáll, elhal, mert nem ápolják. Nehezebb feladat tehát a nép bizalmát állandóan megtartani oly mértékben, (Halljuk! Halljuk!) hogy ebből erőt meríthessen az, a ki a népre támaszkodván, a nép javát akarja előmozdítani, (ügy van! balfelöl!) En mind a mellett erre a nehezebb feladacra vállalkoztam, erre törekedtem és mondhatom, teljes mértékben el is értem. Elértem azzal, hogy sűrűn és folytonosan érintkeztem kerületem népével, választóimmal; tőlem telhetően törődtem ugy a községeknek, mint az egyes embereknek ügyes-bajos dolgaival s igyekeztem, a hol csak lehetett, őket igazságukhoz juttatni. (Helyeslés balfelöl.) Nem hiába utazgatok kerületembe, majdnem minden vasárnap más-más faluban fordulván meg; mert most tudom, hogy miképen gondolkozik és hogy mit kivan az a nép, (Halljuk!) a melynek én vagyok itt a képviselője és a mely kerületemben olyan sokféle, hogy ötféle vallást követ és hatféle nyelven beszél. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit kivan pl. egy alföldi kerület, a melynek színmagyar lakossága van, azt könnyű megtudni, különösen most. Egyet kivan a magyar nép mostanában : azt, hogy ne engedjünk mindig csak az osztrák követeléseknek saját rovásunkra és ne engedjük hazánkat mindig megszógyenittetni osztrák beavatkozás és túlkapások által. (Ugy van! balfelül.) Az ilyen színmagyar kerületek elsősorban ós most különösen ezt követelik tőlünk és joggal, mert felforr vagy elhűl a magyar emberben a vér, ha Körber beszédeire, a chlopyi hadiparancsra, annak egyes kifejezéseire és annak szellemére, meg arra gondol, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) hogy ez mind csak arra való, hogy tőlünk ujabb és ujabb, mindig fokozottabb áldozatokat, mindig nagyobb teherviselést követelhessenek, még pedig épen az osztrák érdekek, a közösnek nevezett, ele tényleg osztrák hadsereg miatt és a bécsi udvartartás fényének emelése okából. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Megbénítanak, elszegényitenek és végül még meg is szégyenitenek bennünket, csupán csak azért, hogy czéljaikat könnyebben elérhessék! Ez mit már nem akar eltűrni a magyar nép, ezért gondolkozik most igy, De hasonlóan gondolkoznak a más nyelvű kerületekben is, mert a nép hasonlóan gondolkozik mindenütt és bárha más eredetű, más vérű, más nyelvű is. — ha félre nem vezetik, — nagyon helyesen, mindig a magyar néppel tart és azzal is akar tartani, de mégis csak más természetű, más igényű és más körülmények között is él, tehát természetesnek találhatjuk, hogy egyéb kívánságaival is foglalkozik, illetőleg azokról sem feledkezik meg, még akkor sem, hogyha a küzdelem tulajdonképen más téren és más irányban folyik. És mik ezek a más kívánságok, (Halljuk! Halljuk!) a melyek a más nyelvű nép lelkét ilyenkor is fogva tartják ? Nagyon kevés, csak annyi, mint a mennyit a nép mindig jogosan kérhet és követelhet magának hazánkbbn bárhol, mindenütt és mindenkor: munkájának és törődésének arányában szerény megélhetést, szenvedéseinek megszüntetésére vezető egy kis igazságot és méltányosságot, és azt, hogy ne kiméletlenkedjenek vele sokhelyütt, csupán csak azért, mert más nyelvű, vagy mert más vallást követ, — ellentétbe helyezvén őket ok nélkül a magyarsággal, a melyhez pedig ők nagyon szívesen csatlakoznának testvérekként, más vezetés mellett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) 40*
